Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-354

Bői. országos ülés 1908 június 26-án, pénteken. 335 megyében van 66 gyár. Ha ebből csak 20—25 gyár jut ilyen jó helyzetbe, akkor a kincstári veszteség 100.000-et tesz Id, úgyszintén a gazdáké is. Ismétlem, nem teszem fel a törvényhozásról, hogy ilyen, a kincstárra is hátrányos, a gazdákra nézve is méltánytalan rendelkezést akarna a törvényben fentartani, ezért módosításomat elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés.) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Az anyag romlása miatti tulfőzések esetében jelenleg, a ma fennálló törvény szerint az eset az, hogy tulfőzhet a gyár, egész hét hektoliterig is főzhet, mert a korlátot az képezi, hogy a napi 7 hektolitert meg ne haladja, mert ha meghaladja, elveszti mezőgazdasági jellegét. Ehhez az elvhez talán ragaszkodnunk is kell épen a mezőgazdaság érdekében. Ma az állapot az, hogy ha bármely czimen, anyagromlás czimén is, többet főz 7 hektoliternél, akkor elveszti a kontingens után is a bonifikácziót. Ez jövőre megszűnik. Ez a törvény azt a kedvezményt nyújtja, hogy a kontingens erejéig a bonifikácziót megtartja. Másodszor, ha anyagromlás czimén többet akar főzni, miután most a mezőgazdasági gyáraknak az exkontingensekre nézve is megadjuk ugyanazt a bonifikácziót, a mit megadunk a kontingensre nézve, a mezőgazdasági gyárnak módja van exkontingens czimén is ezt bejelenteni, és akkor nemcsak eredeti kontingense, hanem exkontingense után is ugyanazt a bonifikácziót meg fogja kapni. Megmondom, hogy nem állok azon az állásponton, a hol a t. képviselő ur. Ha egy olyan mezőgazdasági szeszgyárról van szó, a melynek kontingense már 1680 hl., tehát a napi 7 hl. termelést túlhaladja, ez nem fog ebben a jótéteményben részesülni. A törzskontingensre nézve ez is megkapja. Ez azonban akkor, mikor épen az a czélunk, hogy ezektől a magasabb mezőgazdasági szeszgyáraktól is elvonjunk bizonyos kontingenst, mert azok már iparszerű jellegűek és helyettük kisebb gyárakat állitsunk fel, talán helyes intézkedés. Az a három hektoliteres gyár, a melyet a t. képviselő ur felhozott, az anyagromlás czimén nem károsodik. Mert ha a felhozott példát veszem, a három hektoliteres gyár, ha dapláját főzi is annak — többet nem főzhet, mert ha éjjel-nappal van is üzemben, a duplájánál többet nem főzhet — ha a hat hektolitert főzi is ki, még mindig részesül bonifikáczióban. Ezek olyan könnyitések a mai állapothoz képest, a melyek akkor az érdekelt gazdaközönség hozzájárulásával állapittatnak meg, sőt épen, nehogy egyenetlenség álljon elő, az osztrákokkal szemben is kikötöttük, hogjr ők se adjanak meszszebbmenő kedvezményt. Mivel, ismétlem, ez a gazdaközönséggel annak idején egyetértőleg állapíttatott meg és a mai állapothoz képest lényeges könnyítés, s a törvényes kontingens utáni bonifikácziót feltétlenül biztosítja, kérem a t. házat, méltóztassék ezen felvilágosításaim után, a melyek, azt hiszem, általános megnyugvásra szolgálhatnak, az eredeti javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Szmrecsányi György jegyző: Máriássy Mihály ! Máriássy Mihály: T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat 5. §-a a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyújtható termelési jutalmakról, úgynevezett bonifikáczióról szól, a melyeknek az a rendeltetésük, hogy azt a különbséget, a mely a nagy ipari gyár és a mezőgazdasági gyár termelési költségei közt van, némiképen kiegyenlítsék. De nemcsak az ipari és mezőgazdasági gyárak termelési költségei közt van ilyen különbség, de az ország különböző vidékein elhelyezett mezőgazdasági szeszgyárak termelési költségei közt is, a mi talán normális termésviszonyok közt nem annyira érezhető, mert akár 10 mm. burgonyát 3.50 K. árban, akár 3 mm. tengerit 12 K. árban dolgozik fel az a mezőgazdasági szeszgyár, a termelési költség számszerűleg nem képez nagy differencziát, noha itt is meg van az az indirekt különbség, hogy a tengeriből nyert moslék értéke a takarmányozási érték szempontjából sokkal magasabb, mint a burgonyából előállitott moslék értéke. Van azonban egy eshetőség, ez a javaslat is megemlékszik erről, t. i. a köztudomású rossz termés esete, mikor e termelési költségek lényegesen és számszerűleg kifejezhető módon is azon a vidéken elhelyezett szeszgyárak javára esnek, a mely rendszeresen tengerit termel, szemben azon vidékit ' kel, a mely csak burgonyát képes nyersanyagként előállitani a mezőgazdasági szeszgyár üzemben tarthatása czéljából. Ha ilyen rossz termés látogatja meg a burgonyatermő vidéket, a hol nem 60—80—100 mm. terem kat. holdankint, de kedvező középtermés esetében is 40—50 métermázsánál alig több, akkor e vidékek rá vannak utalva, hogy azért, hogy az állat-állománynak szükséges takarmányt megszerezhessék, égessenek; rá vannak utalva, hogy nyers anyagot szerezzenek be. A burgonya, — mivel igen sok szükséges : 10 mm. egy hektoliter előállításához — nem birja meg a fuvardíjat; így tehát importról szó nem lehet; mi felvidékiek rá vagyunk utalva, hogy ilyen esetben tengerit szerezzünk be magunknak. Egy ilyen burgonyatermelő vidéken — Budapest paritását veszem a tengeri beszerzésénél — 1 mm. tengerinek a felvidékről való elhozatalánál a fuvardíj 2 korona ; 1 hektoliter szesznél ez 6 korona többköltséget jelent; ilyen esetben előáll az a nagy különbség, a mely a burgonyatermelő vidéken és a tengeritermelő vidéken lévő mezőgazdasági szeszgyár üzemköltségei között fennáll. Azt mondja a törvényjavaslat indokolása, hogy a kontingens labilitása képes ezt kiegyenlítem, mert ennélfogva a legdrágábban termelő fogja mintegy megállapítani a szesz árát. Ebben van némi igazság, mert ha a kontingens labilitása tényleg kiegyenlitőleg hat és az a termelési mennyiséget tényleg a fogyasztáshoz méri, akkor beszelhetünk arról, hogy a legdrágább termelő, mivel tudja, hogy az ő terménye feltétlenül el fog fogyasz-