Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-354
330 554. országos ülés 1908 június 26-án. péntekéit. tatra, ehhez képest határozhatja meg az árat. Ez azonban teljességében csak akkor érvényesül, ha a drágábban termelő elraktározhatná a mai termését és nem kellene azzal számolnia, hogy október-novemberben, a mikor az egész országban jóformán minden mezőgazdasági gyár üzembe kerül és a nagy gyárak, a melyek még abban a kedvezményben is részesülnek, hogy naponkint 7 hektoliternél többet is termelhetnek, például a répát főző gyárak, a melyeknek terméke tényleg romlással fenyeget, nagy mennyiségeket hoznak a piaezra és ezzel a szeszárakat lenyomják, nemcsak a saját áraikat, hanem a felvidéki szeszárakat is, a mit azután később a kontingens labilitásánál fogva sem vagyunk képesek behozni, mikor produktumunk 6 korona többköltséggel kerül forgalomba. Nem akarom azt kérni, hogy ezeknek a szegényebb, a klimatikus és talajviszonyoknál fogva mostohább helyzetben lévő mezőgazdasági szeszgyáraknak valami különös kedvezmény biztosittassék a törvényben; ugy tudom, megállapodás van Ausztriával, hogy ezeknek sem lehet magasabb bonifikácziót biztositani, de van adminisztratív útja annak, hogy némiképen segíthessünk ezeken a kizárólag burgonyát termelő szegényebb vidékeken és ez az, hogy ilyen köztudomású rossz termés esetében fuvardij mérséklést engedélyezzen a mindenkori kormány ; például 50 %-os fuvardij kedvezménynyel ez a 6 korona költségdifíerenczia már 3 koronára apad. Ez a kérdés adminisztratív utón megoldható, de én őszintén megvallom, szivesebben láttam volna e kedvezmény intézményes biztositását, mert akkor a jövőben nem állhatna elő olyan helyzet, mint 1905-ben, a mikor az akkori kereskedelmi kormány megadta a fuvardij-kedvezményt Fiúméból a Szepességbe behozott 600 vaggon tengerire, de azután azzal a megokolással, hogy ez a tengeri nem takarmány czéljából hozatott be, holott a mezőgazdasági jelleg egyik elismert elvét képezi, hogy csakis a saját állatállomány takarmányozására fordítható ez a moslék, mondom, azzal az indokolással, hogy ez nem takarmánynak, hanem feldolgozásra kellett, a fuvardij különbözetet visszakövetelte és Szepesvármegyével 70.000 koronát visszafizettetett. Ezért szerettem volna intézményesen biztositani a kedvezményt a törvényjavaslatban. Mivel azonban a dolog adminisztratív utón is megoldható, csak arra nézve kérek megnyugtatást a miniszterelnök úrtól a felvidéki gazdatársadalom részére, hogy a törvénynek ilyen magyarázata nem fog többé bekövetkezni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Muacsevics Vazul! (Felkiáltások : Nincs itt !) Farkasházy Zsigmond ! Farkasházy Zsigmond: T. ház! Tulajdonképen nem érzem ma.gam hivatva a szakaszhoz hozzászólni, mert hiszen vannak e házban elegen, a kik méltóan képviselik azon érdekcsoportot, a mely e szakasz által érintve van: (Zaj. Közbeszólások a néppárt oldalán.) Hiszen hallottam, hogy a t. néppárt részéről is voltak, a kik ellene akartak szólni a javaslatnak, épen ezen szakaszban foglalt intézkedés okából... ; ! ' Rakovszky István: Senki sem! Farkasházy Zsigmond: Sőt feliratkoztak! Rakovszky István : Tévedés volt! Farkasházy Zsigmond: En a tévedést elhiszem, de a feliratkozás megtörtént. Szóval nem kellett volna hozzászólnom e szakaszhoz, mert elég méltó képviseletre találtak volna az ezen szakasz által érintett érdekkörök a házban. Mégis bátor vagyok azért hozzászólni ezen szakaszhoz, hogy kimutassam az általános vitában már kifejtett azon nézetem helyességét, a mely szerint e törvényjavaslat itt tulaj donképen minden egyes érdekkört károsít. En bizonyos önzetlenséget és nobilitást látok a mezőgazdasági szeszgyárosok részéről fenforogni akkor, a midőn ők belenyugosznak abba, hogy ezen paragrafus által érdekeik megnyirbáltassanak. Pedig minden különös ok nélkül történik ez. Hát t. ház, a mezőgazdasági szeszgyárak kétféle irányban szenvednek rövidséget e törvényjavaslat következtében. Az egyik az, hogy azok a bonifikácziók, a melyeket eddig élveztek, felére redukáltattak, a másik pedig abban áll, hogy a kontingensük egy részét elvonják. Hát, t. ház, a mi a mezőgazdasági szeszgyáraktól való kontingenselvonást illeti, ez összefüggésben van az eczetgyártásnak a kontingensbe való felvétele kérdésével. Bizonyos önzetlenségre találok a mezőgazdasági szeszgyárakkal összeköttetésben álló érdekkörök részéről, hogy ők ez ellen fel nem szólalnak, és nem kívánják, hogy az eczetgyártáshoz szükséges szeszt is a kontingensbe beleszámítsák, mert, bocsánatot kérek, ugyebár a kontingensnek egy része elvonatott a mezőgazdasági szeszgyáraktól. Ennek semmi értelme sem volt. Mert miután a kontingensnek az a czélja, hogy megállapítsa annak a termelendő szesznek mennyiségét, melyre szükség van, és a melyet még a fogyasztás elbir, ennélfogva miután az eczetgyártáshoz szükséges szesz a tényleges fogyasztás utján természetesen a kontingensbe tartozott volna, ezen a czimen a mezőgazdasági szeszgyáraktól azt elvenni nem volt indokolt. Ellenben van egy intézkedés e paragrafusban, a melyet én, bár sokat nem értek a mezőgazdasági szeszgyárak érdekeihez, de az ő felvilágosításaik után jogosultnak nem tartok. Ez a?., t. ház, hogy a törvény 2. pontjának a) és b) alineája szerint kötelesek tiünyomó részben a maguk termeivényeit főzni a végből, hogy a mezőgazdasági szeszgyár jellegét megtartsák. A mezőgazdasági szeszgyárosoknak és különösen a kis- és középbirtokosoknak az a panaszuk, — főként az erdélyi mezőgazdasági szeszgyárak panaszolják ezt — hogy tulaj donképen csak a nagybirtokos lehet abban a helyzetben, hogy ilyen mezőgazdasági szeszgyárakat alapítson. Mert, t. ház, az által, hogy egy hektárnyi területen három hektolitert termelhetnek, ők tulaj donképen váltógazdaságot nem űzhetnek, mert különben megszegnék az a)
