Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-354

334 354. országos ülés 1908 június 26-án

} pénteken. Farkashá'zy Zsigmond képviselő ur a következő határozati javaslatot nyújtotta be: Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa) : »Utasittatik a pénzügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértőleg oly rendeletet bocsásson ki. melylyel a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény a korcsmákra is a körülményeknek megfelelően kiterjesztetik, egyúttal az italmérési illeték, a korcsmárosok egyéb szolgálatásai azon arányban leszállittassanak, a mely mértékben a korcsmák vasárnapi csukvatartásuk által az italmérési jövedelem csökkenni fog«. Elnök : Kérdem a t. házat méltóztatik-e Farkasházy Zsigmond képviselő urnak most felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház nem fogadja el a határozati javaslatot. Szmrecsányi György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 5. §-át ) : Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház ! A tárgyalás alatt lévő szakasz 9. bekezdése a mezőgazdákra nézve oly sérelmes rendelkezést tartalmaz, a mely rendelkezésnek e szakaszban meghagyása esetében a mezőgazda, a kinek a termelésre elkészített anyagai romlásnak indulnak, kettősen károsodnék, de károsodnék maga a kincstár is. Ezen 9. bekezdés ugyanis azt mondja, hogy ha a gazdának vagy általában a szeszgyárosnak a gyártásra elkészitett anyagai romlásnak indulnak, akkor a pénzügyminiszter megengedheti nekik ugyan, hogy a naponkénti termelést túllépjék, de kifejezetten rendeli ezen intézkedés, hogy ezen esetben a gazda, illetőleg a gyáros jutalomban nem részesül. Már most mi fog bekövetkezni ezen esetben ? Én mint felvidéki ember beszélek. Megyémben 66 szeszgyár van, és ezeknek nagyrésze burgonyából termeli a szeszt. A burgonya egy olyan czikk, mely tél idején igen gyakran a gazdának legnagyobb figyelmessége és gondossága daczára is romlásnak indul. Már most, ha a gazda ezt az anyagát nem munkálja föl, belőle szeszt nem termel ki, az anyagnak jelentékeny részét a romlás által elveszti. Mondjuk, hogy októberben, a mikor nálunk a burgonya-szezon megkezdődik, a romlás még nem mutatkozik, de már novemberben kezd mutatkozni, s ha a szeszgyártást az ember elhalasztaná februárig vagy márcziusig, ezen időn belül az anyagnak 20—25%-a elromlik; ekkor a gazda először elveszíti saját anyagának 20—25%-át, a kincstár pedig elveszíti a kitermelendő szesznek ennyi százalékát, tehát elveszíti az ezen szesz után járó adót is, mert ha a szeszt nem termelem, akkor nem fizetem a hektoliterenkénti 140 K adót sem, A kincstárnak egyetlenegy nyeresége itt az lenne, hogy nem adja meg a 4 K jutalmat, de ezzel szemben elveszíti a gazda az ő anyagának először is egy ötödrészét, azután elveszíti a kincstár az ezen egyötödrésznek megfelelő adóját, tehát ezért a 4 K-ért a kincstár magamagát is károsítja, de károsítja jelentékeny mértékben a gazdát is. Az a termelő, az a gyár, a ki és a mely teljes szorgalma, figyelme daczára, csak azért, mert az anyaga romlásnak indul, ezt korábban termek M, nem tette magát érdemtelenné a jutalom elérésére, a mely jutalom neki különben ha a naponkénti rendes termelési mennyiséget betartaná, ugy is kijárna. Egyetlenegy körülmény az, a melyre itt a kincstárnak figyelemmel kell lennie, és ez a kijátszás. De ha a szakaszba beveszszük kifejezetten azt az intézkedést, a mely általában a c) pontban is benne van, a mely azt mondja, hogy az átlagos évi termelés nem haladhatja tul az 1680 hektolitert, ha erre a gazdára kimondjuk, hogy ilyen túltermelés esetén az évi kontingens mennyiségén tul nem fizettetik neki jutalom, ez helyes és igazságos. De hogy a 720 hektoliterkontingensen beiül a kincstár ne adja meg a jutalmat csak azért, mert az anyagnak romlása következtében korábban termeli ki a szeszt, ez oly kézzelfogható méltánytalanság, a gazdáknak oly megkárosítása, a melyet a törvényhozó nem akarhat, a törvényhozásnak ez a szándéka nem lehet. Meg vagyok róla győződve, hogy a pénzügyminiszter ur, a kinek ezt a kérdést a pénzügyi bizottságban felvetni bátorkodtam, és a ki ott olyan felvilágosítást adott, a mely megnyugtató lehetne, ha a törvényben foglaltatnék benn, nem fog elzárkózni ezen nyilvánvaló károsodásnak a gazdákról való elhárításától, s el fogja fogadni azon módosításomat, a mely ezen szakaszon semmi egyebet nem változtat, csak kifejezetten azt tartalmazza, hogy ilyen naponkinti túltermelés esetén az évi kontingens mennyisége erejéig az a gazda megkapja a maga jutalmát. A szakasz 9. bekezdésének 2. pontja ugyanis azt mondja, hogy a naponkénti átlagos termelés túllépésének ezen pénzügyminiszterileg megengedett esetében jutalom nem jár. Én a következő módosítást ajánlom a t. háznak és a t. pénzügyminiszter urnak figyelmébe (olvassa) : »Mondassék ki a 2. pont helyett a következő rendelkezés : A naponkinti átlagos termelés túllépésének ezen megengedett esetében azonban a jutalom csakis az illető termelési évre engedélyezett kontingens mennyisége erejéig jár.« Ez világosan kimondja, hogy ha nekem 720 vagy 900 hektoliter, szóval bizonyos mennyiségű kontingensem van és az anyagom romlani kezd, a mit ezen kontingensen felül termelek ki naponta, azért a többletért nekem jutalom nem jár. Tehát ki van zárva annak lehetősége, hogy én anyagom romlása czimén többet termeljek, mint a mennyit a kontingensem kitesz és e szerint exkpntingensért is kapjak jutalmat. Megemlíteni bátorkodom még, hogy itt nem csekély összegekről van szó, mert ha azt veszem, hogy egy 720 hektohteres kontingenssel biró gyárnál az első két hónapot kitermelem - és az utolsó 480 hektoliternél már az anyag romlása kezdődik és én elveszítenék csak 20%-ot, ez már egy ilyen gyárnál 96 hl. ; 96 hektoliternél elveszít az állam 140 korona hektoliterenkénti adót, ez egy gyárnál kitesz egy évre 13.400 korona adót. Nyitra-