Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-354
332 354. országos ülés Í908 június 26-án, péntekéit kiterjesztetik. Egyúttal az italmérési illeték, s a korcsmárosok egyéb szolgáltatásai azon arányban leszálüttatnak, a mely mértékben a korcsmák vasárnapi csukvatartása által az italmérők jövedelme csökkenni fog«. Első sorban indítványom, illetve határozati javaslatom ezen második részére kívánok rámutatni. Tudom, hogy jelentékeny érdekköröket sértene ez az intézkedés, ha egyszerűen minden korrektivum nélkül életbe léptetnék a korcsmáknak vasárnapi csukvatartását. Ez a falusi korcsmárosok érdeke, a kiket olyan nagy lenézéssel szoktak a bizottságban tárgyalni, bár azokat respektálni kellene, mert pl. a nemzetiségi vidékeken ők képviselik a magyarságot és itt sok tekintetben az ország fejlődésének és közgazdasági haladásának ők az előmozdítói. Épen azért, hogy a korcsmárosok, ezen kis italmérők a vasárnapi munkaszünet és csukvatartás által a túlságos kártól meg legyenek kiméivé, illetőleg hogy ne ők viseljék a károsodás terhét, hanem természetszerűleg az állam, azért bátor vagyok proponálni, hogy ezeknek dijai és illetékei, a melyeket azért fizetnek a korcsmárosok, hogy a korcsmát tarthassák és italt mérhessenek, redukáltassanak azon mértékben, ahogy a vasárnapi munkaszünet által az italmérés haszna, általában az italfogyasztás csökkent. Én azt hiszem, hogy ez méltányos és azon érdekelt köröket teljesen megnyugtathatná, mert hiszen, ha a nyereség csökkent, annyival kevesebbet kell az államnak fizetni. Az állam pedig ezen jövedelemcsökkentést egész nyugodtan elviselheti azon 40 millió koronás bevételi emelkedésből, a melyet ez a javaslat maga után von. Visszatérve határozati javaslatomnak első részére, én azt hiszem, hogy a korcsmáknak vasárnapi csakva tartását a humanizmus, az erkölcs, a nemzet fejlődésének érdeke egyenesen megköveteli. Állíthatom is, hogy a többség és a t. kormány részéről nem mutatkozik valami nagy idegenkedés ezzel az intézkedéssel szemben. Alkalmam volt az igen t. pénzügyminiszter urnak tegnap magánbeszélgetés közben ezen határozati javaslatomat megmutatni, a mire a miniszterelnök ur, illetőleg a pénzügyminiszter ur kijelentette, hogy már régóta foglalkozik ezzel az intézkedéssel s azt életbe is akarja léptetni. Ezt én azért kívánom konstatálni, mert nem akarom az esetben, ha a vasárnapi korcsmaszünetre vonatkozó ezen határozati javaslat elfogadtatik, az auktori jogokat magamnak tulajdonítani, szívesen átengedem azokat a miniszterelnök urnak. De a miniszter ur akkor, a mikor kijelentette, hogy maga is foglalkozik ezzel a tárgygyal és szívesen hajlandó ilyen irányban intézkedést tenni, hozzátette azt is, hogy arra azonban nem hajlandó, hogy az én utasításomra hozza be a vasárnapi korcsmaszünetet, mire én figyelmeztettem őt, hogy nem az én utasításomra fogja behozni, hanem a t. házéra, mire ő akként korrigálta kijelentését, hogy az én kezdeményezésemre sem hajlandó a vasárnapi korcsmaszünetet behozni, mert az én érdemem nem akkora, hogy ezt megtegye. (Zaj.) Én t. ház szívesen lemondok a kezdeményezés dicsőségéről, mert azt óhajtom, hogy megszüntettessék az az anomália, a mely gazdasági, társadalmi, állampolitikai, hadászati szempontból és egyéb érdekek szempontjából egy nagy, országos szerencsétlenségnek mutatkozik, hogy t. i. a legszegényebb néposztály egész heti keresményét a korcsmában vasárnap elmulatja és elissza és az állam mintegy kényszeríti erre azt a legszegényebb néposztályt, mert mindenféle más üzletet és forgalmat beszüntet vasárnap, csak a korcsmák forgalmát favorizálja. (Zaj.) Ezért bátorkodom kérni, hogy határozati javaslatomat, a mely minden párt programmjával megegyezik, a mely a nemzet egészének, egyetemének nézetével összeesik, méltóztassék a t. ház magáévá tenni és elfogadni. Legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy abból a bűnből, a melyet ez a törvényjavaslat az országra nézve jelent, sokat fognak expiálni akkor, hogy ha ezt a határozati javaslatot elfogadják. (Helyeslés balfelől.) A szóbanforgó szakaszt nem fogadom el, hanem kérem határozati javaslatomnak elfogadását. (Helyeslés balfelől.) Elnök : Ki következik % Szmrecsányi György jegyző': Vinkovics Tivadar ! Vinkovics Tivadar (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Banyanin János! Banyanin Jánosf'horvátul beszä). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Modrusán Gusztáv ! Modrusán Gusztáv (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Popovics Dusán ! Popovics Dusán (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház ! E szakasz a szeszadó alól való mentesség eseteit sorolja fel; miután e felsorolás nem foglalja magában mindazon eseteket, a melyekben az adó alól szerintem felmentésnek volna helye, bátor vagyok a következő mentesség felvételét javasolni, illetőleg a következő módosítást benyújtani (olvassa) : »A 4. §. a) pontjának 4. alpontja után a következő uj alpont szúrandó be: Ama gyümölcsszesz tehát adómentes a mely a termelőnek saját gyümölcstermeléséből és saját, a 30. §. 1. pontjának megfelelő szeszfőzőjében és egy termelési évadban 20 liter abszolút alkoholnál nem nagyobb mennyiségben saját házi használatra termeltetik. Ezen szesz forgalombahozatala tilos.« Ezen további mentesség elfogadását azért ajánlom, mert a mint az általános vitában bátor voltam felemlíteni, nálunk, sajnos, a társadalmi és gazdasági viszonyok következtében a szesz nem kizárólag fényűzési és nem kizárólag élvezeti czikk.
