Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-354
354: országos ülés 1908 bizonyos szeszmennyiségek, ha azok a termelésnél, vagy a forgalombahozatalnál felhasználtattak, részesittetnek. A teljes adómentességre nincs megjegyzésem, ellenben a részben való mentes^ ségnél vagyok bátor utalni azon, már tegnapi beszédemben előadott, aggodalmaimra, a melyek a kiegyezési törvény rendelkezései folytán azon esetre állanak elő, ha Ausztriában ezek a törvényes rendelkezések szeptember 1-én életbe nem lépnének. A részben való mentességről szóló b) pont a 2. §-ban emiitett szerződésre való hivatkozással engedélyezi azt, hogy a pénzügyminiszter leszállíthassa a szeszadót azon differenczia arányában, a mely az Ausztriában és Magyarországon érvényes szeszadótétel között van. Már tegnap voltam bátor utalni arra, hogy sajnos, a praxisban lehetetlennek bizonyalt, hogy a mostani viszonyok mellett— t. i., ha Ausztria és Magyarország között vámvonal nincsen — lehetséges legyen különböző vámtételeket kidolgozni. Ez a pont, illetőleg ez a rendelkezés ezen állításomat még jobban bizonyítja, mert valósággal képtelen helyzet az, hogy bizonyos czélokra ahíalmas szeszmennyiség a differenczia alól mentesittessék és hogy ugyanakkor a szeszt, a mit természetben termelnek, ne lehessen ebben a kedvezményben részesíteni. Nem értem, hogy mi a különbség azon szesz között, a mely feldolgozott állapotban mint bor vagy konyak megy át Ausztriába és azon szesz között, a mely elkészitetlenül a maga természetes alakjában lépi át a határt ? Különösen nem értem mire való ezeknél a differencziát elengedni ? Azt hiszem, ha helyes az, hogy a differenczia megtérittessék az itteni termelőknek olyankor, mikor borban vagy konyakban vagy más ipari termeivényben megy át a szesz Magyarországból Ausztriába, akkor épen olyan helyes és méltányos, hogy a mennyiben differenczia fordul elő, az a nyers szesznél is tekintetbe vétessék. Ebben a tekintetben vagyok bátor utalni arra, hogy ismét nagyon közel állanak az azon lehetőségre való kilátások, hogy a mennyiben ez a törvény még szeptember 1-én életbe lép, tényleg lesznek differencziák az ausztriai és magyarországi adótételek között, mert tegnapról már ugy alakult a helyzet Ausztriában, hogy egyáltalában nem látszik lehetetlennek az, hogy ott ezt a törvényt szeptemberre érvényre emeljék. Ebben az esetben tisztelettel kérem, méltóztassék módositani ezt a törvényjavaslatot ugy, iio gy a Magyarországból •• Ausztriába menő szesz után nemcsak vegyileg felhasznált, illetve borrá vagy konyak-ka változtatott alakjában legyen : a szesztételek közötti differenczia megtérítendő, "— és ne csak a miniszter ur tetszésétől függjön ez, — hanem abszolúte véve, ha differenczia mutatkozik a két állam szesztermelése között, akkor az Ausztriába kivitt szesz után téríttessék meg az a különbözet, a mely az ottani és az idevaló adótétel között fennáll. június 26-án, pénteken, 331 A b) pont harmadik bekezdése tekintetében csatlakozom Nagy György képviselőtársamnak határozati javaslatához, illetőleg módosításához, mert én is jogosulatlannak tartom, hogy csak a nagyiparosok, a nagytermelők és a nagyborkereskedők és konyakgyárosok részesüljenek ebben a kedvezményben. Ez a forma, a melyet a törvény minden egyes paragrafusánál találunk, és a mely szerint a nagytermelők, a gazdag emberek kedvezményben részesülnek, míg a kisemberek súlyosabb terhekkel rovatnak meg . . . Mezőfi Vilmos: Igaz! Ugy van! Farkasházy Zsigmond : . . . csak Magyarországon lehetséges. Igazán nem értem, micsoda szocziális felfogás indíthatja a miniszter urat arra, hogy kivételeket és kedvezményeket létesítsen a gazdag emberek, a nagykereskedők és gyárosok részére 1 Ennek semmi indoka nincs, ezért hozzájárulok Nagy György t. barátom indítványához. Ezek után méltóztassék nekem megengedni, hogy egy igen fontos és nagy jelentőségű kérdésre térjek át. Már általánosságban való felszólalásom alkalmával voltam bátor utalni arra, hogy a kormány ezen törvényjavaslat által óriási megtérheltetést ró hazánk lakosságának épen legszegényebb rétegére, melyet legközvetlenebbül sújt a törvényjavaslat. Es a miniszterelnök ur ennek ellenére sem látja ugy, hogy ezt a súlyos megterheltetést a legszegényebb emberekről levegye és a vagyonosabb emberekkel szemben ne legyen olyan elnéző. Hallottuk tegnapi felszólalásában a pénzügyminiszter urnak, hogy bizonyos érdekkörök helyzete javittatik, de nem hallottuk azt, hogy a legszegényebb néposztály a humanizmus, a közerkölcs, a vallásosság és a nemzet fejlődése érdekében kedvezményekben részesülne. Ezért voltam bátor kérni a t. pénzügyminiszter urat hogy ha egy felől ilyen nagy terheket ró a legszegényebb néposztályra, a másik oldalon oly intézkedést vegyen fel a törvényjavaslatba, mely szerint a korcsmák vasárnapi csukvatartása folytán lehetőséget nyújt a népnek arra, hogy egészségében, vagyonosodásában erkölcsi és vallási életének megtisztulásában rekompenzácziót nyerjen. (Helyeslés.) Erre vonatkozólag egy határozati javaslatot készítettem, a melyet be fogok nyújtani. Én ezen határozati javaslatot, mely a korcsmák vasárnapi munkaszünetéről szól, olyan humanitárius intézkedésnek tekintem, mely a legszegényebb néposztálynak tesz szolgálatot és csak az sajnálandó, hogy a t. ház tagjai részéről nem részesül kellő figyelemben, Azt hiszem, hogy az ország. nagyon sok vidékén ezzel az intézkedéssel ki lehetne békíteni a lakosságot azon súlyos sérelmekkel szemben, melyeket a törvényjavaslat tartalmaz. Határozati javaslatom igy szól (olvassa) : »Utasittatik a pénzügyminiszter, hogy a belügyminiszterrel egyetértve olyan rendeletet bocsásson ki, melylyel a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó törvény a korcsmákra is — a körülményeknek megfelelően —? 42*