Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-353

unius %5-en, csütörtökön. 320 55.1 országos ülés Í908 j> Elnök: Szólásra következik % (Derültség.) Hammersberg László jegyző: Vinkovics Tivadar! Vinkovics Tivadar (horvátul beeszél). Elnök : Ki következik szólásra ? Szmrecsányi György jegyző: Budiszavljevics Búdé! Budiszavljevics Búdé (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Babics-Gyalszki Lyúba! Babics-Gyalszki Lyúba (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik 1 Szmrecsányi György jegyző: Pribicsevies Szvetozár ! Pribicsevies Szvetozár (horvátul beszél.) Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző : Zagorac István! Zagoracz István (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző: Banyanin János! Banyanin János: (horvátul beszél). Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Grahovac Mirko ! Grahovac Mirko (horvátul beszél). Elnök : Szólásra következik ? Szmrecsányi György jegyző : Povovics Dusán ! Popovics Dusán (horvátul beszél. Zaj. Elnök csenget). Elnök : Szólásra senki sincs már feljegyezve. Kérdem a t. házat, hogy kiván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, berekesztem a vitát. A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök : T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy a részletes vita természetének megfelelőleg csakis szakszerűen nyilatkozzam a felhozott kérdésekre és ellenvetésekre. A mi a beterjesztett indítványokat illeti, Rojc képviselő ur indítványát, sajnálatomra, nem fogadhatom el és leszek bátor indokolni, hogy miért nem fogadhatom el. (Halljuk ! Halljuk !) A képviselő ur azt indítványozza, hogy a kisebb gyümölcsfőzdéknél — igy szól az inditványa — vagy általában a gyümölcsfőzdéknél az adó tétele ne 1 korona 40 fillér, hanem minden ahszolut hektoliter után 1 korona legyen. A t. képviselő ur az eredményben többet akar, mint a mennyit én akarok, mert gyakorlatba véve ez többet tesz ki, mint a mennyit végeredményben én akarok. Ezt leszek bátor bebizonyítani. A kisebb szeszfőzdéknél az átalányozási viszonyok nem fognak ezáltal változni, csak annyiban változnak, a mennyiben a szeszadó tétele emelkedik 1 koronáról 1 K 40 fillérre. Mit tesz ez ? Ha a kis szeszfőzdéknek átalányozását a valódi termeivénynek egyharmadával veszem fel, akkor ma az állapot az, hogy a kis szeszfőzdék fizetnek 33 fillért egy liter abszolút alkohol után. Ha ezt felemelem 40 %-kal, amint fel óhajtom emelni az 1 K 40 filléres adótétellei, az az emelés a 33 fillérnek 40 %-á, vagyis 132 fillér lesz, tehát egy átalányozott szeszfőzdének tényleges adója 46—47 fillér között fog mozogni, azaz messze alatta annak az egy koronának, a melyet a képviselő ur ajánl. De hogyha a termelési adót veszem, akkor sem változik az, hogyha a kész termeivényeket veszem, mert bátor voltam emliteni, hogy a gyümölcsfőzdéket általában nagy kedvezményekben óhajtanám részesíteni, hogy relatíve az adótételnek kisebb összegét fizessék percentualis elengedés folytán, mint fizetik a nagy gyümölcsfőzdék. Én 30 százalékig megyek ezen kedvezményben a részletes javaslatok során. Mit tesz ez ? Hogyha fogyasztási adó fizettetik a késztermevény után, miután végeredményében az akkor is 30 százalék mérsékléssel fog fizettetni, hogyha az egy korona 40 fillérből levonom a 30%-os mérséklést, akkor 98 fillér lesz a termelési adó, a melyet a képviselő ur 1 K-ban kivan megállapittatni. Én nem kívánok annak taglalásába becsátkozni, hogy minő képtelenségre vezetne, ha különböző adótételekkel kellene dolgoznunk ugy az általányozásnál, mint a fogyasztási adó szedésénél, mert teknikai okokból merőben kivihetetlen, megoldhatlan esetek fordulnának elő, hogyha ilyen adódifíerálásra térnénk át. De nincsen is arra semmi szükség, mert ott, a hol az általányozás alkalmaztafcik, sokkal kevesebb lesz az adó, sőt az általa javasolt 1 K tételt még ott sem éri el, a hol a valóságos termelés után fogjuk az adót szedni. A képviselő urak által argumentácziójuk során felhozott megjegyzésre, hogy milyen kedvezőtlen helyzetbe jutnának a gyümölcsfőzdék, szintén leszek bátor egy példát felhozni, a melyet az általános vita során talán nem igy odaállítva hoztam fel. Hogyha egy harmad megterhelést veszek fel, vagyis azt, hogy a gyümölcsfőzőknél háromszor annyi produkáltatifc, mint a mennyi után most adózunk, akkor az eset az, hogy ma fizetnek 33 fillért egy liter szesz után, vagyis a 100 filléres adótételhez képest a gyümölcsfőzdék ma 67 kor. differencziális kedvezményben részesülnek. Most az általányozás a lás főzdéknél ugyancsak ugy állapittatik meg, hogy három, töltés után fog foganatba vétetni, mi lesz tehát az emelés ? Az emelés lesz négy tized. Hogyha ezen 4

/

10 emelést hozzászámítom, akkor például 10 literre számítva, az emelés egy hektoliter fokonként 132 fillér lesz, 10 liter után 1 K 32 fillér a többlet adó, a melyet fizetnek, holott nagyon természetes, hogyha 40 fillérrel emeljük az adót,40 fillérrel fog az áru értéke is emelkedni. Tíz literrel számítva 4 K lesz az árunak több értéke, 1 K 32 fillér a több fizetett adó. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogyha igy viszonyítom, akkor nem olyan megterhéltetés az, a mely elviselhetlen fogna lenni vagy a termelési viszonyokat alterálná és pedig annál kevésbbé fogja alterálni, mert hiszen ha a szeszmérőgép jelzése alapján a többi ipari és mezőgazdasági szeszfőzdékhez viszonyítjuk, akkor az általam felhozott példa sz«;