Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-352

296 352. országos ülés Í9Ö8 június M-én, szerdán. Eddigi számításaimat a most létező tényleges viszonyokra, vagyis arra alapitottam, hogy a nagyüstös 18 szőri töltéssel dolgozik, a mi által a megadóztatott szeszmennyiség 6-szorosát sikerült tényleg kitermelnie. Ámde alkalmam volt meggyőződni arról, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat hézagjait felhasználva, a nagyüstösök könnyű szerrel fognak olyan üstöket beállihatni, melyekkel nem 18-szori, hanem 30-szoros töltést főzhetnek ki. Ha ily üstöket fognak beállítani, akkor nem is 41. de 35 korona adót fizetnek majd a tényleg termelt hektoliter szeszért. Méltóztassék elképzelni, hogy milyen óriási haszonnal dolgozhatik ilyen körülmények közt a nagyüstös és milyen óriási mértékben befolyásolhatja a kontingentált szeszgyárak kárára a szesznek árát. Én meg vagyok győződve arról is, hogy a nagyüstösök azon fokozási koefficzienseket, a melyeket a törvény 31. és 39- §-ában az ő megrendszabályozásukra kieszelt, igen könnyen, úgyszólván játszva fogják kinullázni. Én ennek a módját ismerem és ismerik ők is, mert az igen egyszerű. Miután t. i. a törvényjavaslat 39. §-ának utolsó bekezdése azt mondja, hogy (olvassa): »Azok a szeszfőzdék, a melyek helyileg vagy gazdaságilag egymással olyan öszszefüggésben vannak, hogy nyilvánvalólag egységes vállalatot képeznek, a fokozási tényező alkalmazása tekintetében akkor is egy vállalatnak tekintendők, ha az illető egyes szeszfőzdékre vonatkozólag az üz«mi bejelentést különböző személyek tették meg« ; — a törvényjavaslatnak ezen intézkedése és rendelkezése alapján a nagyüstön főzök egyszerűen azt fogják megtenni, hogy az egyik üstöt fel fogják állítani a Temességben, a másikat a Szerémségben, a harmadikat Felsőmagyarországban, a negyediket a Szilágyságban, az ötödiket Erdélyben. Erre azt fogja talán mondani a t. miniszter ur, hogy elég ügyes a fináncz arra, hogy ennek a nyomára reá jöjjön és rájuk süsse ezt az eljárást. Megengedem, hogy ez lehetséges a ma fenálló czégeknél, de hogy azt az uj vállalkozók ki ne használnák, azt én elhinni képes nem vagyok. Az eddigiekben voltam bátor kimutatni, hogy a törvényjavaslat azt a czélját, a melyet első sorban maga elé tűzött, nevezetesen hogy az eddig adómentesen főzött szeszre ezen túl adót rójjon ki és azon igazságtalan differencziákat, a melyek az átalányozás utján megadóztatott szesz között mutatkoznak, megszűntesse nemcsak hogy nem tudta elérni, hanem ellenkezőleg ezek a differencziák még nagyobbak és még igazságtalanabbak lesznek. Visszatérve már most beszédem előbbi fonalára, lesz szerencsém kimutatni, hogy azt a nemes és dicséretes czélt, a melyet az igen t. miniszterelnök ur a tegnapi beszédében kifejezésre juttatott, hogy t. i. a kis üstöket meg kellene semmisíteni, és helyettök — magasabb, nemzetgazdasági szempontból — hogy ugy mondjam: gyűjtő üstöket kell létesíteni, ez a javaslat megvalósítani nem fogja, mert számszerűleg kimutatható, hogy képtelenség, hogy e javaslat alapján községi vagy szövetkezeti szeszfőzdék alakuljanak. Ezt leszek bátor pár szóval igazolni is. (Zaj.) Az imént utaltam arra, hogy a kisüstös az uj törvény szerint 82 korona adót fog fizetni hektoliterenként, a nagyüstös pedig legkedvezőtlenebb esetben 41 K adót, kedvezőbb esetben 34—35 K-t. Ezzel szemben a községi és szövetkezeti szeszfőzdék rendes adótétellel, 140 K-val lesznek megadóztatva. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy ebből 25 százalék adóelengedést ad, ez kitesz 35 K-t, tehát a szeszfőzdék 105 K adót fognak fizetni. De kérdem már most, hogy tudjon az ilyen községi vagy szövetkezeti szeszgyár konkurrálni a nagyüstössel, a ki 35—40 K-t fizet, vagy a kisüstössel, aki 82 K-t fizet? A miniszterelnök ur, miután informálták, hogy ez képtelenség, tegnapi beszédében kijelentette, hogy még nagyobb adóelengedést is hajlandó a községi és szövetkezeti szeszfőzdéknek adni. Szeretném hallani, mennyi ez a nagyobb adóelengedés. Wekerle Sándor miniszterelnök: 5 százalék! Farkasházy Zsigmond: Tehát 5°/

0-kal még több. Konstatálni kívánom, hogy ez esetben is fennáll e szeszfőzdék felállításának lehetetlensége, mert ha nem 15, hanem 30°/

0-ot számítunk is le a 140 koronás adótételből, a községi és szövetkezeti szeszfőzdék még mindig 100 koronán felüli adót fognak fizetni, az említett differencziát pedig nem bírják el. Egyébiránt más okok is kizárják, hogy e szeszfőzdék létesülhessenek; mielőtt azonban ezekre rátérnék, bátor vagyok azt a kérdést intézni a t. miniszterelnök úrhoz, kegyeskedjék legalább approximative megmondani, hogy milyen és mennyi támogatásban kívánja a községi és szövetkezeti szeszfőzdéket részesíteni. TJgy értesültem, hogy épületeket és gépeket kivan számukra adni, úgyszólván ingyen. Nem volna ellene kifogásom, ha ez a milliókra menő ajándék, a melyet a miniszterelnök ur az állam pénzén osztogat, tényleg eredménynyel is járna. Nem tudom egy, tiz vagy ötven milliót szándékozik-e e czélra a miniszterelnök ur adni, de állithatom, hogy ez kidobott pénz, mert ezek a községi és szövetkezeti szeszfőzdék soha működésbe jönni nem fognak. Ném képesek működni, mert ez a szeszfőző nem birja el, hogy 100 vagy 105 K-t fizessen, mig a szomszédban a nagyüstös csak 41 K adót fizet. Hiába fogja a miniszterelnök ur, á mire különben jogot biztosított magának, megszüntetni az átalányozási rendszert azokon a helyeken, a hol a termelés központosittatott, mert a szomszédban vagy a szomszéd környékben még-