Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-352
294 352. országos ülés 1908 június 2k-én, szerdán. milliókról van szó, de végre is sikerült a két ország között a vámvonalat felállítani. Erről azonban nincsen szó, hanem egy kommüniké jelent meg, a melyben a miniszterelnök ur kijelenti, hogy megbeszélte azokat a védelmi intézkedéseket, a melyeknek szüksége beáll, ha Ausztria nem hozza meg a megfelelő törvényt. Azt hiszem, nekünk itt a parlamentben jogunk volna ezeket az intézkedéseket megismerni, hogy megtudjuk, jók-e azok és hatályosak, vagy rosszak és hatálytalanok. Ámde Máthé t. képviselőtársam igen szakszerűen bizonyitotta be azt is, hogy még ha sikerül is eliminálni az adódifferencziából eredő károkat az ellenőrzés szigorításával, ez esetben is óriási kárt szenved a magyar mezőgazdaság az által, hogy Ausztriában alacsonyabb lesz az adótétel, mint nálunk. Azt mondja erre vonatkozóan (olvassa): »Az fog előállani, hogy átutalás alapján fogja az ország megkapni azt az összeget, a mely tényleg az adóból befolyik. Ez pénzügyileg nem káros az országra, de közgazdaságilag óriási kára lesz ebből, mert a szeszt itt elfogyasztjuk, az osztrákok pedig a hulladékból a jószágukat tartják és saját földjeiket fogják javítani.« Méltóztassanak meghallgatni szakemberek véleményét és be fogják látni, hogy ha törvényerőre fog emelkedni ez a javaslat, ez nem előnyére, de kárára lesz az országnak. T. ház! Előbbi felszólalásomban kimutattam azt is, hogy nem szükséges föltétlenül ennek a javaslatnak most való tárgyalása, noha igaz, a mostani törvény szeptember 1-én lejár. Ausztriában is szeptemberben jár le a törvény, mégis segítenek magukon azzal, hogy azt egy esztendőre meghosszabbítják. Ezt tehetjük mi is. Ha pedig ezzel szemben a miniszterelnök ur arra utal, hogy minekünk nem a szeptemberi lejáratra való tekintettel van sürgősen szükségünk e törvényre, hanem azért is, mert a defi.czitet, a mely fenyegeti az országot, ezzel a törvénynyel kell fedezni, hát én erre azt felelem, hogy olyan fináncz-zseni, mint a miniszterelnök ur, könnyen segíthet ezen a bajon is. Csak azt kell mondania, hogy azon törvényjavaslatba, a mely momentán benyujtatik, olyan rendelkezést vesz be, a mely szerint az lb08. szeptember 1-től 1909. szeptember l-ig meghosszabbított J 899: XX. t.-cz. 1. §-a akként módositfatik, hogy a szeszadó tétele nem 90 és a pótlékkal együtt 100 korona, hanem 140 korona lesz. Ezzel az adóemelés és az abból származó jövedelem megvolna ós mégis ideje lenne a háznak és az országnak, hogy ezzel a törvényjavaslattal alajjosan foglalkozzék. Azonkívül az ország legszegényebb lakossága biztosítva volna azon igazságtalanság ellen, a mely ebben a törvényben foglaltatik, a mely szerint az adóemelés nem arányosan osztatik el, még ugy sem, hogy szegényre és gazdagra egyaránt nehezedjék, hanem ugyj hogy minél szegényebb valaki, annál súlyosabb tétellel sujtatik és minél gazdagabb, annál kisebb tétellel. Egy hang (balfelöl): Nem igaz! Farkasházy Zsigmond: Nem igaz? Felszólalásom lényege épen arra irányul, t. képviselőtársam, hogy ezt bebizonyítsam és bebizonyítsam számadatokkal pontosan, hogy ez a törvényjavaslat ugy kontemplálja a különböző termelési ágaknál az adóemelkedést, hogy a mennyiben a legnagyobb abszurditásokat nem akarja a pénzügyi kormány a szesztermelés tekintetében létesíteni, teljes lehetetlsnség lesz ezen törvényjavaslatot a mai alakjában keresztülvinni. Én ezt ma megállapítom. Be akarom ezt bizonyítani számbeli adatokkal is és majd meg méltóztatik látni, hogy az élet nekem fog igazat adni, mert ez a törvényjavaslat, ugy amint van, életbe nem léptethető. A törvényjavaslat ugyanis, indokolása szerint, főkép azt a helytelen és tarthatatlan állapotot tünteti fel megváltoztatandónak, a mely abból állott elő, hogy a szesztermelőknek bizonyos kategóriái abba a kedvező helyzetbe jutottak, hogy sokszorosan meghatványozhatták azt a szeszmennyiséget, amelyet adómentesen termelnek. Ha végig nézünk az indokoláson, annak tendencziáján, azt találjuk, hogy a miniszterelnök ur rámutatott arra, hogy a szesznek bizonyos jelentékeny mennyisége, 260.000 hektoliter, teljesen adózatlanul került forgalomba. Múltkori felszólalásomban azt mondottam, hogy ez az adózatlanság egy bonifikáczió volt a kisemberekre nézve, a mit én adómentességnek nem tekinthetek. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond : Azóta beszéltem jeles szakemberekkel és meggyőződtem róla, hogy igenis van egy kategóriája a szesztermelőknek, a kik óriási, indokolatlan nyerességre tettek szert. (Folytontartó nagy zaj. Felkiáltások: Be kell adni!) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, így nem lehet tanácskozni. Kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. (Zajos felkiáltások : Be kell adni!) Farkasházy Zsigmond: T. ház! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget); Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond: T. ház! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Ha nem méltóztatnak csendben lenni, felfüggesztem az ülést. Farkasházy Zsigmond: Ismétlem, hogy utolsó felszólalásom óta meggyőződtem arról, hogy volt egy kategóriája a szesztermelőknek..-. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Csendet kérünk!) Elnök (csenget): Kérem Mezőfi képviselő urat, méltóztassék ő maga is csendben lenni, ezzel is elő fogja mozdítani a tanácskozás által megkívánt csendet.
