Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

22 3i0. országos ütés 1908 június 5-én, pénteken. tétben megfeleljen és a melyek a fiumei és az állam forgalmát igen sokszor súlyosan megzavarták, sőt sajnos, nem ritkán teljesen paralizálták is. Sajnálatos tény, hogy 15 év óta egyetlen kormány nem tudta, vagy talán nem is akarta meglátni Fiume igazi közgazdasági állapotát és elmulasztotta azt olyan kritériumokkal mérlegelni, a melyek az életből nőnek ki, és nem a hivatalos bürokratizmusból, a hova az életben megvívott mindennapi közgazdasági harczok friss és egészséges áramlatai eddig nagyon ritkán vagy csak nagyon későn hatoltak be. Kossuth Ferencz igen tisztelt kereskedelemügyi miniszter ur kormánya az első, a melyet az elismerés és az érdem illet azért, hogy a fiumei kikötő igazi helyzetét és nagy közgazdasági fontosságát újra helyes felfogással, széles látókörrel való és az életből merített eszmékkel itéli és ítélteti meg, s olyan kritérium okkal, melyek támaszkodnak azon nagy érdekek összeségére, a melyek az országot a fiumei kikötőhöz kötik. Szerény nézetem szerint, t. ház, ez az első törvényjavaslat, a melyben egy miniszter őszintén megérteti, hogy az a sok millió a fiumei kikötőben nem Fiume, hanem a magyar állam közgazdasági függetlenítése és fejlesztése érdekében fektettetik be, és ez az első törvényjavaslat, a melyben egy miniszter őszintén elismeri és hangoztatja, hogy azt a sok milliót eddig igen rosszul, kevés előrelátással és még kevesebb tekintettel a növekedő forgalomra használták fel és hogy azok a nagy áldozata beruházások nem hozták meg a magyar kereskedelemnek azt a magasabb hasznot, a melyet, ha ezélszerűen és okszerűen eszközölték volna, mindenesetre, biztosan meghoztak volna. Én a t. miniszter ur ezen kijelentéseit annál is inkább kell, hogy honoráljam, mert igazat adnak a fiumeieknek, a kik évek óta azon panaszkodnak, hogy a múlt kormányok közgazdasági politikája Fiúméval szemben szűk látkörű volt, hogy nélkülözte teljesen a hasznos és gyakorlati irányítást, és hogy ugy a vasúti, mint a kikötői építkezéseket és beruházásokat ötletszerűen, minden programm nélkül eszközölték. Es ezért van, t. ház, hogy vannak Fiúméban szép mólóink és rakpartjaink, de nincs egy modern értelemben berendezett kikötőnk, a mely képes lenne a folyton növekedő forgalom követelményeinek megfelelni. (Ugy van !) Ezért van az, hogy vannak Fiúméban tárházaink, a melyek leginkább rozoga fabarakkok, a hol a nap heve, az eső és a patkányok töméntelen hada pusztítja az árukat és ezen barakkokból is ki vannak zárva a fiumei kereskedők, miáltal a fiumei propre kereskedelem fejlődése lehetetlenné van téve. És ezért van, t. ház, Fiúméban egy állomásunk, a mely a forgalom legkisebb mérvű növekedésével csődöt mond, Ezért van a Deltánk, — a mely nem magyar, hanem horvát — a hol a tolvaj lások napirenden vannak, és igazán csodálatos, hogy ott egy borzasztó veszedelemmel járó tűzeset még nem történt. Ezért van, t. ház, hogy egész kikötőnkben 2—3 daru van összesen, és ezek közül legalább kettő hasznavehetetlen, mert azok ugy a hajónak, mint az áruknak és az embereknek a biztonságát is veszélyeztetik. Vannak Fiúméban bankjaink ; talán majdnem azt mondhatnám, hogy több a bank, mint a kereskedő, és ezek közül a horvát bankok csak a horvát szellemnek és a horvát érdekeknek megerősítését szolgálják öntudatosan, míg a többi bankok — egynek, legfeljebb kettőnek kivételével — a helyett, hogy a kereskedőket segélyeznék, ellenkezőleg a kereskedőknek irgalmatlan versenyt támasztanak. (Ugy van!) Vannak hajóstársaságaink, de ezek közül a szabadhaj ósok kénytelenek haj óikat leszerelve hónapokon keresztül a kikötőben tartani. A Zichy-moló és a Mária Terézia-moló mellett két hajó már hónapok óta várakozik, és azelőtt még egy harmadik hajó is hónapokon keresztül várakozott a kikötőben. A szubvenczionált hajósvállalatok pedig az útirány és hajóik száma tekintetében olykorolykor még a rendes hajóforgalom lebonyolítására is alkalmatlanoknak mutatkoznak. Van két vasúti vonalunk, az egyik a trieszti, a mely a trieszti forgalomra való tekintettel rosszabb egy viczinálisnál; a másik pedig, a károlyvárosi, a forgalom nagyobb követelményeinek sem képes megfelelni. Van azonkivül tengerünk, a mely Európa szivéig nyúlik be és a mely arra volna hivatva, hogy Magyarország külföldi tengeri kereskedelmének direkt kapuja legyen és nincsenek direkt összeköttetéseink sem Albániával, sem a Kelettel, sem a Levantéval és igen fontos világkikötővel; és van még minden egyebünk az ellentétekből, a melyeket nem akarok itt elősorolni, mert a t. ház becses idejét és türelmét tulhosszan igénybe venni nem akarom, de a melyek Fiume városának kikötőjét immár egy negyedrangú kikötővé sülyesztették és ennek természetes forgalmát is naponként elkajíarászszák előlünk Trieszt, Hamburg, s az északi kikötők is. Es ha, t. ház, ölhetett kezekkel néznénk tovább, hogy hogyan gyarapodik Velencze, Trieszt és a bosnyák és a dalmát vasutak árán majd Spalató is, akkor ez a sülyedés még nagyobb lesz és a magyar forgalom csökkentése még fokozottabb lészen. A fiumei kikötőnek ezen elősorolt főbb nyomoruságain akar ez a törvényjavaslat segíteni, azokon a nyomoruságokon, a melyeket a múlt kormányoknak nemtörődömsége, hanyag felületessége és azon körülmény is idézett elő, hogy a kormány sohasem akarta Fiume gyakorlati és e tekintetben kompetens tényezőinek tanácsait és kéréseit meghallgatni. Nyilvánvaló azonban, t. képviselőház, hogy az ebben a javaslatban lefektetett beruházások a Fiúméban szükséges beruházásoknak csak a minimumát képezik és ezért egészen helyesen jegyzi meg az igen t. miniszter ur, hogy igen sok millió befektetésre lesz még Fiúméban szükség, mégpedig busás haszonnal megtérülő befektetésre, ha Magyarország gazdasági fejlesztését, függetlenséi gének fejlődését és anyagi gyarapodásának biztos