Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-340
20 3í0. országos ülés 1908 június 5-én, pénteken. kásházakról volt szó, a melyek úgyis megvannak az állami gépgyárnál és csak szaporittatnak, és ha valóban több ezer munkásház építéséről van szó, a melyekben nemcsak az állam üzemeiben alkalmazott munkások kaphassanak lakást, hanem bárki, akkor a legnagyobb örömmel fogom ebbeli tévedésemet revokálni. A kormánynak ezt a szocziális gondoskodását, ismétlem, elismeréssel fogadom. Maga a kormány elismeri, hogy ez épen az üzem érdekében, épen az intézmény javára szükséges esnem a munkásokra kiterjesztendő atyai gondoskodásból. Ezt konstatálni kivánom és ily szempentból szivesen látom azt, ha a kereskedelemügyi kormány ebből a 237 millió koronából munkás-éttermeket, kantinokat, gőzfürdőt, munkás-kaszinót, könyvtárral ellátott munkás-olvasószobát fog létesíteni. Nagyon helyesen teszi, ha ezt minél bőkezűbb, minél jiazarabb, minél csinosabb berendezéssel eszközli, csak gondoskodjék róla a kormány, hogy mindezek az államvasutak hálózatában foglalkoztatott munkásoknak örömére, kedvére és gyönyörűségére szolgáljanak. A 237 millió koronából a kormány 25,900.000 koronát kocsik beszerzésére kér megszavaztatni és ebből a 25,900.000 koronából többek közt 720 darab uj személykocsit fog, gondolom, három évi időközben, 1908-tól 1910-ig a kereskedelemügyi kormány beszerezni. Ennél a tételnél tisztelettel vagyok bátor kérni a kereskedelemügyi kormányt, hogy a 720 személykocsi megrendelésénél legyen tekintettel arra, hogy a harmadosztályú kocsik több kényelemmel legyenek épitve és tisztán az állam hálája jusson kifejezésre a harmadosztályban utazó nagy tömeg iránt, mert abból a 80 millió utasból, a kik 1907-ben felhasználták a magyar államvasutak vonalait, merem állítani — habár minderről van ügyes, okos, kiterjedt statisztika, de arra nézve nem kaptam statisztikát, ebben a törvényjavaslatban legalább nem, hány utas utazott ebből a 80 millióból első, hány második, hány harmadik osztályban . . . Kubik Gyula: Hatvanhét százalék! WSezŐfi Vilmos: Ha 67% utazik harmadik osztályon, nem lehet kétségbe vonni, hogy a személyforgalomból származó jövedelem oroszlánrészét az állam a harmadik osztályú utasok pénzéből szerzi. Tehát a harmadik osztályban utazók iránti hála is késztetheti a t. kereskedelmi kormányt és az államvasutak vezetőségét arra, bogy több kényelemmel rendezze be azt a harmadosztályú kocsit. En ugyan, mint szocziáldemokrata azt szeretném, ha megszűnnék az első, második és harmadik osztályú jelzés, hanem minden ember mint egyenlő ember ugyanazért a pénzért kényelemmel berendezett kocsikban utazzék. Ez volna nemes, ez volna szép, ez volna demokratikus. Okolicsányi László : Te is első osztályban utazol; láttam ! (Derültség.) Mezőfi Vilmos : Azért utazom első osztályban, mert mint képviselő olcsón utazom. Ha nem így utaznám, higyje el a képviselő ur, bizonyára harmadik osztályban utaznám. Nem tudom, utazott-e már az államtitkár ur harmadosztályú államvasuti kocsiban éjszaka, utazott-e pl. Budapesttől Fiúméig, a mikor személyvonatra fel kell ülni délután 3 órakor és másnap este ér az ember Fiúméba. Ha utazott volna az államtitkár ur valaha harmadosztályú kocsiban nyáron, június, Julius vagy augusztus hónapban, a rekkenő hőségben, meg vagyok győződve, hogy másnap kiadta volna az államtitkár ur a rendeletet a vállalkozóknak, hogy olyan kocsikat építtessenek a harmadosztályú utasok részére, a melyekben legalább kinyújtózkodni lehessen, legalább kényelmesen elhelyezkedhessen az a szerencsétlen utas. Szinte ugy vannak megépítve azok a IH-ad osztályú kocsik, hogy lehetetlenné tegyék annak a szerencsétlen utasnak, hogy a lábait kinyújthassa. Nem ugy van, mint az I. és II-ik osztályon, a hol kényelmesen leheveredhetik az utas, hanem olyan rövidek azok a padok, hogyha az utas lábát kinyújtja, akkor a lábához csapódik az ajtó. De másrészt én felteszem, hogy ez a 720 személykocsi arra lesz predesztinálva, hogy ezeknek nagyobb része a Ill-ik osztályú forgalomnál jelentkező túlzsúfoltságot megakadályozza. Mert az I. osztályú utas észadta, hogy ugy mondjam intelligencziája adta fölényénél fogva nem tűri meg, hogy a folyosón hagyja ácsorogni a kalauz, hanem addig kiabál és lármáz, a mig ki eszközli végül, hogy ülőhelyet kap. A III. osztályon utazó szegény utassal, azzal a kubikossal, munkással, vagy kisiparossal, kisbirtokossal azt teszi az a kalauz, a mit akar. Begyömöszöli a kocsi belsejébe ugy, hogy mozogni sem tud, lélckzeni sem lehet, mert nincs elég levegő. A főváros tanácsa Budapesten szabályrendeletben mondta ki, hogy a villamos kocsi belsejében állani nem szabad. Az állam vasútokon pedig, a mely nem hat meg 12 krajezáros szakaszutakat tesz meg, hanem mértföldekre viszi el az utast, ott szabadon állhatnak az emberek, mert leülni rendesen nem tudnak. Mindezeknek az előrebocsátása után arra kérem az igen t. államtitkár urat, hogy az újonnan építendő III. osztályú kocsik tekintetében, ha már nem lehetnek plüsdivánok és plüspadok, ámbár azt sem tartanám valami krimennek és kivihetetlen dolognak, legalább arra szoritsa a a waggongyárat és azt a vállalkozót, hogy a Ill-adosztályu kocsikat kényelmesen épitse meg, hogy az a Ill-adosztályu utas lefeküdhessék, kinyujtózkodliassék és kényelmesen elhelyezkedhessék és tegye lehetővé, hogy az a IÍI-adosztályu utas is rendesen utazhasson, és ne engedje meg, tiltsa el rendeletileg, hogy ha nincsen több ülőhely, álló utasok részére a Ill-ik osztályban jegyet kiadjanak. Erre vonatkozólag a következő indítványom van (olvassa) : »Utasitsa a képviselőház a kereskedelemügyi kormányt, hogy a magyar kir. államvasutak hálózatán szükséges érűtkezésekre, beruházásokra és beszerzendő forgalmi eszközökre megszavazott költségeinek terhére rendelt, 1908. és
