Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-350

350. országos ülés Í908 június 22-én, hétfőn. 251 ezért az egy dologért szivem igaz melegével üdvözlöm az igen t. pénzügyminiszter urat, t. i. azért üdvözlöm, hogy ő ebből a mai 270.000 hektoliter szeszkontingensből ezzel a törvényjavaslattal elvesz a szeszipari nagy gyárosoktól körülbelül HG"—120 ezer hektoliter szeszkontingenst és nem inditja meg őt a szeszgyáros urak rémült jajveszékelése, nem inditja őt meg azoknak egekig ható siralma, hogy mi lesz a szent és sérthetetlen magántulajdonnal, mi lesz szerzett jogainkkal, mi lesz azzal, hogy ők beruházásokat eszközöltek és 1888 óta minden évben ezreket vágtak zsebre, mint hasznot a szeszkontingens után, mi lesz az elvből, mi lesz a magántulajdon szent elvéből. A pénzügyminiszter urat ez mind hidegen hagyja. Markos Gyula: Ezt maga sem hiszi. (Zaj.) Mezőii Vilmos: Rá fogok térni a kárpótlás kérdésére is. A törvényjavaslat kárpótolja az ipari szeszgyárosokat néhány koronával, a mi azonban ezeknek az uraknak nem tetszik, az nekik kevés és azt mondják, hogy inkább megtartjuk a szeszkontingenst és a pénzügyminiszter ur tartsa meg a 65 koronáját. De mi az, a miért én melegen üdvözlöm a pénzügyminiszter urat ? Mi az, a miért boldog volnék, ha őt ezért cserében mint elvtársamat keblemre ölelhetném ? (Derültség.) Az, hogy a pénzügyminiszter ur utat és módot mutat nekem, a szocziáldemokratának, a lát a magántulajdon ellenségének tüntetnek fel, hogy miként lehet egy gyönyörű szép elvet, miként lehet a magántulajdon kisajátításának elvét, a melyet most produkál a t. miniszterelnök ur a szeszgyárosokkal szemben, kiterjeszteni más és nagyobb érdekekre ? Néhány héttel ezelőtt voltam bátor e képviselőházban elmondani, hogy Magyarország legelső nagy érdeke, a kisgazdákkal és földmives munkásokkal szemben tartozó első kötelessége a törvényhozásnak, a nagybirtokok kisajátítása, a latifundiumok, hitbizományoknak állami megváltás alá helyezése és akkor a t. pénzügyminiszter ur kinevetett és az egész ház osztozott e nevetésben. Azt mondják, őrült ábránd és a szent és sérthetetlen tulajdon elvébe ütközik, a mit én akarok. Pedig a pénzügyminiszter ur most .ugyanazt teszi. Nagy György : Nem határozatképes a ház ! Elnök: Csendet kérek ! Nagy György képviselő urat kérem, hogy közbeszólásokkal ne zavarja a tanácskozás menetét. Nagy György: Szép tanácskozás, üres ház előtt! Elnök: Csendet kérek! A t. képviselő urnak nincs joga félbeszakitani a szónokot. Ha tovább igy folytatja, a házszabályok teljes szigorát fogom alkalmazni. (Helyeslés.) Mezőfí Vilmos : A t. miniszter ur nekem utat és a házon kivül élő sok százezer szocziáldemokratának tanulságot szolgáltat arra, hogy mit lehet tenni a szeszbárókkal szemben. Jó lesz ez akkor, a . mikor majd meg lehet csinálni az ezer holdasokkal, a hitbizományok a latifundiumok, a papibirtokok uraival szemben. (Ellenmondás és derültség.) És ha lesz olyan képviselőház, bizom benne és üdvözlöm előre azt a törvényhozást, a mely ezt az elvet ki akarja terjeszteni ezekre, és ezért hálás köszönettel üdvözlöm a t. pénzügyminiszter urat, a ki megtanított bennünket arra, hogy ezt is meg lehet cselekedni. Markos Gyula: Magad sem hiszed. Mezőfi Vilmos: A kárpótlást illetőleg, a melyet Markos Gyula t. képviselőtársam figyelmembe ajánlott, hogy ugyanis kárpótolva lesznek hektoliterenként 65 koronával a szeszgyárosok az elvett kontingensért, (Mozgás.) arra nézve nem megyek bele annak vitatásába, hogy kicsi-e, elég-e a kárpótlás ; ez nekem teljesen és tökéletesen mindegy. Én ezt nem vitatom, de azt kérdem, vájjon jogosult-e a t. pénzügyminiszter ur arra, hogy 65 K megváltási összeget az összes adózók filléreiből fizessen a szeszgyárosoknak, jogosult-e a pénzügyminiszter ur arra 1 (Mozgás és derültség.) Mert olvasom a törvényjavaslatban, hogy a mezőgazdasági szeszfőzők minden egyes hektoliterkontingensért 5 K-át fognak az államnak fizetni, az állam pedig 65 K-át fizet az ipari szeszgyárosoknak. Hol van itt az osztó igazság ? Az osztó igazság az lenne, hogy a 65 K-át, a mit az állam kárpótlásul fizet a szeszgyárosoknak, ne az összes adózók fizessék. Mert különös magántulajdoni és jogi elv ez. Vagy joga van a kormánynak elvenni a szeszgyáraktól a kontingenst, akkor nem jár érte kárpótlás, ha pedig nincs joga, akkor annyi kárpótlást kell adni, a mennyit a gyárosok követelnek. (Zaj.) Markos Gyula: A pénzeszsákok érdekében beszél a néptribun ! Mezőfi Vilmos: Legyen nyugodt, nem azok érdekében beszélek. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Mezőfi Vilmos: Vagy a 65 K-át, hamar odafizetik a szeszgyárosoknak, (Mozgás.) igenis a mezőgazdasági gyárak fizessék minden hektoliter szeszkontingens után. Ez jogosult követelés. Azt olvasom az indokolásban, a törvényjavaslatban, azt hallottam Máriássy t. képviselőtársam beszédéből is, hogy mezőgazdasági érdek, ugy-e, hogy a szeszgyáraktól elvétessék a kontingens és a mezőgazdasági üzemnek adassék. Más szóval nem azért méltóztatik ugy-e bár elvenni akarni és helyeselni a kontingensnek a szeszgyáraktól való elvételét, hogy most az 1000 vagy 500 holdas uraké legyen a haszon, — mert nézetem szerint csak 500 holdon felül lehet mezőgazdasági szeszfőző üzemet létesíteni — ugy-e bár nem azért méltóztatik a szeszbáróktól elvenni és a nagy- vagy középbirtokos uraknak odaadni a kontingenst, hogy a pálinka jövedelméből eredő készpénzhaszon, a mely eddig a szeszbáróké volt, a mezőgazdasági uraké legyen ; hanem azért óhajtja, azért kívánja ezt a kormány, hogy a földé legyen újra az, a mit a földtől elvesznek, hogy a mezőgazdasági üzemmel 32*