Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-350
250 35Ö, országos ütés Í9Ö8 június 22-én, hétfon. délyére spekulálva szedi össze az államszükségletek pénzeszközeit, hanem azt cselekszi, a mit ezennel szives figyelmébe ajánlok a pénzügyminiszter urnak a bból a szempontból, hogy honnét vegye hát elő azt a 80 millió évi többkiadást és azt a 40 milliót, a melyet e javaslattól remél. Először is arra kértem, de a miniszter ur nem hallga ttot rám, a mikor a kvótaemelésről szóló javaslattal lépett a ház elé, hogy ne kivánja a háztól, hogy azt megszavazza. Mikor a honvédtisztek fizetésének emelésével állott elő, akkor is kértem, hogy ne kivánja annak a megszavazását. Kértem a kereskedelmi miniszter urat is, a mikor milliókat szavaztatott meg a nagyipar védelmére és itt megjegyzem, hogy majd rátérek arra. hogy micsoda összefüggés van a nagyipar védelmére megszavazott milliók és a mai javaslat között — hogy ne kivánja annak megszavazását. Általában több alkalommal kértem a kormányt és a többséget, ne szavazzák meg azokat a felesleges és szükségtelen kiadásokat, a melyekre az én meggyőződésem szerint semmi szükség nem volt, vagyis gazdálkodott volna jobban, akkor nem állott volna ma elő az előadó ur azzal, hogy 80 millió egyedül a személyzet kiadása és hogy a személyzet fizetésének összege ennyivel szaporodott. Ha pedig elkövette a kormány azt a meggondolatlanságot, hogy az állam jaénzügyi helyzetét ilyen zilálttá tette, hogy a szeszadó emelésére van szükség, akkor én volnék bátor a t. pénzügyminiszter urnak tisztelettel más adóalapokat kijelölni. (Halljuk! Halljuk!) Kegyeskedjék pl. a tőkekamatadót emelni, még pedig jó magasra, hogy a takarékpénztárakban, a bankokban és részvényekben elhelyezett tőke kamatozzék az állam részére jobban, mint most, mert most alig kamatozik valamit. Méltóztassék a részvényszelvény-adót behozni, hogy a t. kapitalista urak többel járuljanak az állam fentartásához. Méltóztassék a tőzsde erkölcstelen játékait szigorúan megadóztatni és mindjárt lesz néhány milliója a t. pénzügyminiszter urnak. Végül kegyeskedjék egy törvényjavaslattal elénk lépni, de nem olyannal, a minőt majd szeptemberben fogunk tárgyalni, hanem olyan adótörvényjavaslattal, a mely az ezerholdas latifundiumokat sújtja és a mely az igazi, a felfelé progress iv földadót valósitja meg és akkor a pénzügyminiszter urnak nem lesz szüksége ilyen erkölcstelen forrásból bejövő miihókra. Ha a t. pénzügyminiszter ur óhajtja,-felsorolhatok még néhány ilyen adót, de miután meg vagyok győződve, hogy ez a kormány, ez a többség ezeket az adóalapokat valóban nem fogja hasznosítani, feleslegesnek tartom, hogy még több ily adóalapot jelöljek ki, a melyre a t. pénzügyminiszter ur rálépni nem fog, de remélem és bizom abban, hogy az általános választói jog alapján egybegyűlő parlament ezen adóalapra fogja figyelmét forditani és nem a legszükségesebb fogyasztási czikkeket fogja megadóztatni. (Ellenmondások). Hódy Gyula: A szesz a legszükségesebb fogyasztási czikk ? Mezőfi Vilmos: Kérem bebizonyítottam, hogy ma a pálinka életszükséglet, (Ellenmondások. Zaj.) mert mig a tömegek szocziális nyomoruságban vannak, ez a legnagyobb életszükséglete a tömegeknek és a mikor ezt megdrágítja a t. kormány és a parlament, akkor azt cselekszi, hogy falat kenyerét és italát drágította meg a szegény embernek. (Zaj.) Gondolom, hogy sikerült meggyőznöm Hódy Gyula t. képviselőtársamat. . . Hódy Gyula: Dehogy, ilyesmivel nem lehet engem meggyőzni ! Mezfffi Vilmos : ... és minden gondolkodót arról, hogy a felemelt szeszárak nem fogják a szeszfogyasztást korlátozni, hanem az növekedni fog és hogy a pénzügyminiszter ur törvényjavaslata, a melylyel a bundapálinkának literjét 20 fillérrel fogja emelni, a maga konzekvencziájában oda fog vezetni, hogy az a napszámos, az- a gyári és az a mezőgazdasági proletár többet fog költeni rjáhnkára, mert a pálinkáját meg fogja inni és kevesebbet fog költeni feleségére, gyermekére, valamint kulturális szükségleteire. Midőn felemelte a pénzügyminiszter ur a szesz árát, ezzel azt cselekedte, hogy még züllöttebbé tette és teszi a munkások családi otthonát. Csodálatos az a küzdelem, az az élethalálharcz, a mely ezen törvényjavaslat körül kifejlődött ennek az országnak két irigylendő osztálya között. Az egyik irigylendő osztály a szeszgyárosok, a termelők, a másik pedig ezer holdak urainak osztálya. Ezek az osztályok most élethalál-küzdelmet vívnak egymással azért, hogy kié legyen az ezerszeresen áldott szeszkontingensnek nagyobb része. És az történik, hogy a pénzügyminiszter urnak szive, ugy látszik, inkább ver a mezőgazdasági szeszgyárosokért, a mezőgazdasági pálinkaméreg-előállitókért, mint a szeszgyári méregkeverők érdekeiért, az történik, hogy ebből a 850 és néhány ezer hektoliter szeszkontingensből a túlnyomó nagy részt a mezőgazdasági szeszfőzdéknek juttatj a, es az ipari szeszgyárosoknak azt a 270.000 hektoliter szeszkontingensét is el akarj a venni, ugy hogy végeredményében, ha jól emlékszem, 150—160 ezer hektoliter szeszkontingens fog maradni az ipari szeszgyáraknak és a többit a mezőgazdasági szesz nagy üzemet gyakorló urak fogják kapni. Méltóztatik megérteni, hogy engem ez a küzdelem tökéletesen hidegen hagy. Nekem tökéletesen közömbös, akár az ipari szeszbárók, akár az ezerholdas nagybirtokos urak fogják gyártani ezentúl a szeszt, és nekem teljesen mindegy, hogy a szesznagyiparosok zsebébe fog-e vándorolni a fogyasztók révén a sok százezernyi haszon vagy a mezőgazdasági szeszfőző urak fogják-e azt zsebre vágni; csak bizonyos elmélkedésre késztet engem ez a furcsa és különös jelenség, a mely itt lejátszódik előttünk ebben az érdekharczban, ebben az úgyszólván osztályküzdelemben, a mely az ország két osztálya, az ipari és a mezőgazdasági osztálya között végbe megy. Egy dolog különösen szeget ütött a fejembe és
