Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

236 3k9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. egész és ha már minden tértet e javaslat a legszegényebb néposztályokra ró is, ezt az adómentességet bátran lehetne biztosítani. Ennek az álláspontnak támogatására utalok arra is, hogy annak idején, az utolsóelőtti szeszadótörvényt megelőző időben, ha jól emlékszem, ez az adómentesség biztosítva volt a kisgazdáknak és én állithatom, nem tudom, képviselőtársaim vidékén is, de a hol én vagyok képviselő, élénken él a nép emlékezetében az az idő, a mikor adómentesen termelhetett bizonyos mennyiségű szeszt; ha önök más rendszert akarnak, mint a szabadelvű kormány akart, a mely tényleg mindig a kis gazdaosztályt üldözte, mert reá szüksége nem volt, akkor méltóztassék restituálni azt a régi állapotot, a szabadelvű rendszert megelőző azt az állapotot, a mikor igenis adómentes volt a kisgazdának a maga részére saját termeivényeiből készített pálinkája. Én bátor vagyok ebben a tekintetben elleninditványt előterjeszteni, a mely így szól (olvassa) : »A ház a szeszadóról szóló törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz visszautasítja a végből, hogy ezen törvényjavaslatba olyan rendelkezés vétessék fel, a mely szerint a saját mezőgazdasági terményeiket feldolgozó kisgazdáknak 30 litert meg nem haladó saját produktumai adómentességben részesüljenek. Kérem ezen indítványom elfogadását. A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Minthogy az idő előrehaladt, a tárgyalást most megszakítjuk. Következik a napirend szerint a határozathozatal a házszabályok 203. §-a értelmében Melczer Géza képviselő ur beterjesztett indítványára nézve. Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e ezen indítványt elfogadni ? (Felkiáltások : Igen ! Neon !) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kimondom, hogy a ház többsége az indítványt elfogadta. (Felkiáltások baljelöl: Egyhangúlag! Ellenmondások. Felkiáltások a középen : A horvátok nem fogadták el ! Zaj.) Már most a legközelebbi ülés idejére és napirendjeié nézve a következő indítványt teszem : Indítványozom, hogy tartsa a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1908. évi június hó 22-én délelőtt 10 órakor, és ezen ülés napirendje a következő legyen : 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása ; 2. a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztő megadóztatásáról, úgyszintén a szeszkontingens megállapításáról és annak felosztásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi indítványomat elfogadni % (Igen!) Ha igen, akkor határozatként kimondom, hogy a ház az én napirendi indítványomat elfogadta. Következnek az interpellácziók. Hammersberg László jegyző: Hoffmann Ottó ! Hoffmann Ottó: T. Ház! Egyrészt mert interpellácziómat már többször elhalasztottam, másrészt pedig azért, mert a t. miniszterelnök urat is szerencsém van itt látni, nem akarom ismét igénybe venni a ház engedélyét az iránt, hogy interpellácziómat újból elhal asz szám. T. ház! Nemcsak pár nappal ezelőtt, hanem már körülbelül egy évvel ezelőtt is szándékomban volt szóvá tenni azt a nagy fontosságú sérelmet, a mely hitéleti és egyházi szempontból az Amerikába kivándorolt magyarországi gör. katholikusokat érte egy galicziai rutén szerzetes püspökké történt kineveztetése által. Annak idején, t. képviselőház, e nemzetközi vonatkozásokkal összekuszált ügyben czélszerűbbnek véltem egyelőre mellőzni a nyilvános pertraktálást, várva a kormánynak köteles, energikus közbeléjiését és egy ilyen közbelépésnek a sikerét. Minthogy azonban ennek a mai napig nyomát sem látom, másrészt pedig mindazon szomorú következmények, a melyeknek beteljesedésére számitanunk kellett, sorban be is következnek, vagy legalább is bekövetkezésük a közeljövőre kétségtelenül megállapítható, lehetetlenség továbbra is visszhang nélkül hagyni az Amerikába szakadt honfitársaink köréből hozzánk átsiró könyörgéseket, az ő elkeseredésüknek szavát. T. ház! Az interpelláczióm során elrnondandók különben is a legszorosabb összefüggésben vannak a magyarországi u. n. rutének politikai sorsával és jövőjével. E népnek ugyanis tekintélyes része kinn él Amerikában. Az amerikai kivándorlás általános betegségétől eltekintve, az északkeleti Kárpátok hegyvidékének nyomorúságos gazdasági szocziális és közismert bevándorlási viszonyai a rutén nép exisztencziális súlypontját úgyszólván Amerikába tették át. Ez a körülmény nem csak nemzeterőtlenitő hatásában szomorú, de fájdalmas azért is, mert ez a népfaj, a melyet hagyományosan Rákóczi népének nevezünk, a magyar állameszme iránt érzett és táplált őszinte évszázados ragaszkodása és áldozatkész hazafisága által a magyarságnak rokonszenvét és szeretetét érdemelte ki. T. ház! Amaz uj, nehéz feladatnak teljesítése, hogy idegenben élő honfitársainknak sorsát éber figyelemmel kísérjük s az állampolgárságnak — legalább a mig fennáll. — nemzeti tartalmát szilárdítsuk, hogy necsak a visszavándorló találja itt küzdő hazája földjét, hanem hogy ez a magyar föld is hü fiát lássa ő benne viszont e hazafias kötelesség teljesítése fokozettabb gondoskodást parancsol a kivándorolt magyarországi oroszságot illetőleg. (TJgy van! TJgy van!) T. ház! Ez a gyámkodásra szoruló nép ugyanis az amerikai lakosság etnográfiai konglotumában, faji, vallási és nyelvi viszonyainál fogva a pánszlávizmus, a sizma és a nagy rutén ábrándok ostromai elé került.