Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

3íŐ. országos ülés 1908 június 5-én, péntekért. 17 egyes nuÜiombsok nyúzzák 1 (Mozgás balfelől.) Kevés talán a here, a kinek keresnünk kell, hogy a mi bőrünk árából, zsírunkból milliókat vágjanak zsebre ?« így ir ez a kubikos munkás ; itt van nálam a levele és szívesen rendelkezésére bocsátom az államtitkár urnak, hogy meggyőződjék arról, bogy igenis, idegen honosságú munkásokat alkalmaznak a balatoni vasút építésénél, ha tehát az államnak szerződése van a vállalkozóval, az a vállalkozó rútul visszaél a szerződéssel, mert Maczedóniából hozat munkásokat, a kik nem értik annak a vidéknek nyelvét ; a kikkel azt tehet a vállalkozó, a mit akar és a kik kisebb igényűek, mint a magyar munkások, a kik tehát éhbérért dolgoznak neki, de az állam ne örüljön ezen, mert az államnak azon kell örülnie, ha a magyar munkás meg van elégedve és eleget keres, és ne örüljön annak, ha maczedón, német vagy olasz munkások viszik ki az országból a nép filléreit. Egy hang (balfelől) : De miért kiabál ugy ? Mezőfi Vilmos : Hogy annál biztosabban meghallja az államtitkár ur, a kinek a közlekedésügyi bizottságban tett megjegyzéséből ugy látom, hogy gondolt erre; hogy maga is belátja, hogy helytelen és elitélendő a vállalkozók gyakorlata, a kik első sorban ezen kubikos munkákra külföldi honosságú munkásokat hozatnak és alkalmaznak, míg az idevaló magyarországi kubikos munkásainkat mellőzik, a kik munkabírásukról híreset, és ezt konstatálni akarom, mert azt mondhatná valaki, hogy a magyar kubikosok nem értenek ahboz a munkához, vagy nem akarják azt a munkát végezni. (Zaj. Sümegi Vilmos közbeszól.) Elnök: Csendet kérek képviselő ur ! Mezőfi Vilmos : Ennek a czáfolatára akarom megjegyezni, a mit a magyar mérnök urak tudnak, hogy a magyar kubikos munkásnál munkabíróbb, használhatóbb anyag nincsen a világon. Konstatálni kívánom, hogy a magyar kubikos munkást kicsábitják Németországba, Ausztriába, különösen Galicziába. (Zaj.) Elnök : Kérem Sümegi képviselő urat, ne zavarja folyton a szónokot. Mezőfi Vilmos: Bizonyos, hogy nincsen szüksége a magyar vállalkozóknak arra, hogy külföldi munkásokkal dolgoztassanak, ha csak azt nem akarják elérni, hogy a külföldi munkásokkal azt tehessék, a mit akarnak, hogy a külföldi munkásokat a szolgabirák kénye-kedvére kiszolgáltassák, mert a magyar értelmes kubikos munkással már nem teheti a vállalkozó a mit akar . . . (Zaj.) Elnök: Kérem Farkasházy és Melczer képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Tudtommal Mezőfi képviselő ur beszél. Mezőfi Vilmos : . - . mert a magyar kubikos munkás az értelem oly magas fokán áll, hogy ismeri a törvényt és tudja, hogy mit tehetnek vele és mit nem. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, Farkasházy képviselő ur ! KÉpyn. NAPLÓ. 1906—1911. xx. KÖTET. Mezőfi Vilmos: Egy szóval: meg vagyok győződve, hogy a vállalkozó urak csak azért hozatnak külföldi munkásokat, hogy több hasznot srófolhassanak ki abból a vállalatból, és azért teszik kenyértelenné a magyar kubikos munkásokat, azért kényszeritik, hogy Amerikába vándoroljanak, hogy az olyan embert, a ki az ország nyelvével és szokásával ismeretlen, itt kizsarolhassák. Bár az emberiesség, a humanizmus is parancsolja, hogy a külföldi munkásokat ne szolgáltassuk szabad prédájává, az ilyen vállalkozóknak és a baza népe iránt való szeretet kényszerítő kötelességévé teszi a kormánynak, hogy kötelezze a vállalkozókat arra, hogy csak magyar munkásokat alkalmazzanak vállalataiknál. (Helyeslés.) Es ha ugy van, a mint az államtitkár ur mondja, hogy a szerződésben van kikötve, hogy nem szabad idegen honos munkásokat alkalmazni ama munkálatoknál, (Zaj.) akkor kénytelen vagyok mulasztással megvádolni a kereskedelemügyi kormányt .hogy miért nem ellenőrizteti szigorúbban azon vállalkozókat és miért nem küld feltétlenül megbízható közegeket oda, a kik a vállalkozókat ismeretlenül ellenőrizzék, hogy a szerződés ezen feltételét mikép teljesitik. Hogy ezek a jövőben meg ne történhessenek, bátor vagyok a következő indítványom elfogadását kérni (olvassa) : »A képviselőház utasitja a kereskedelemügyi és pénzügyi kormányokat, hogy a magyar kir. államvasutak hálózatán szükséges építkezések végzésére az államvasutaknál és az állami vasgyárakban szükséges beruházások eszközlésére, valamint a szükséges forgalmi eszközök szállitására csak oly vállalatokkal, vállalkozókkal, gyárakkal kössön szerződést, a kik kötelezik magukat arra, hogy csak Magyarországban honos állampolgárokkal végeztetik a megrendelt munkát«. T. képviselőház ! A külföldön szokásos, hogy ha az állam, a hatóság, közmunka végzésére, közszükséglet teljesítésére szerződést köt valamely vállalkozóval, nemcsak azt köti ki, hogy az illető államban honos munkásokat tartozzék az illető vállalat vagy vállalkozó alkalmazni, hanem kiköti szerződésben azt a legkisebb munkabért is, a melyet az illető vállalkozó a helyi körülmények, viszonyok és megélhetési feltételek kellő mérlegelése mellett annak a munkásnak fizetni köteles. Miért teszi ezt minden magasabb kultúrájú állam ? Abból a felfogásból indulnak ki — s ez a felfogás igen helyes, — hogy azt akarják, a mit bevezető szavaimban mondottam, hogy ne a vállalkozóké legyen a tejfel, hanem osztassék meg a közpénzből szolgáltatott vállalkozói nyereség és munkabér az ország lakosságának egyeteme, s legelsősorban a munkások között. Ezzel akarja biztosítani minden kultúrállam azt, hogy munkásai jövedelmező foglalkozást kapjanak az ország határain belül, s azért kötik ki, hogy a vállalkozó mennyi legkisebb bért tartozik annak a munkásnak fizetni, mintegy regulálja, szabályozza azt a vállalkozói nyereséget, hogy azt a vállalkozónak túllépnie ne lehessen. Mert ha a vál3