Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

3íú. országos ülés Í908 június 20-án, szombaton. 223 egyéb, mint az emberek prostituálása, egészségüknek elpusztítása, és . ilyen javaslatokkal idejönni, azokat június havában kellő megvitatás nélkül megszavazni, legalább is helytelen dolog, és olyan eredményekre vezet, a melyek az ország jövője és a moralitás szempontjából is elítélendők. De még egy másik szempontot is szoktak felhozni a mellett, hogy ezt a 40 milliónyi adójövedelmet éppen csak ezen az utón, a szeszadó utján lehet behozni. Azt mondják, hogy a szesz olyan fogyasztási czikk, a mely nem nélkülözhetetlen, a melyet bátran lehet megadóztatni és a mely a többi fogyasztási czikkekkel szemben olyan szerepet játszik, hogy a külföldön behozott megadóztatásokon még mindig alul marad. Erre vonatkozólag bátor vagyok figyelmeztetni, hogy azokban az államokban, a hol a szeszadó jelentékenyen nagyobb, mint nálunk, nevezetesen Erancziaországban, a hol 210 korona, Belgiumban, a hol 205, Svédországban, a hol 172 korona, Angolországban, a hol több mint 500 korona, Oroszországban, hol 277 korona a szeszadó, egyrészről igenis azzal a czélzattal emeltetett a szesznek adója, hogy általa a fogyasztás és annak jövedelme csökkenjen és ez kapcsolatban volt azokkal az intézkedésekkel, a melyekkel — nevezetesen azzal, hogy monopóliumot hoztak be — ugy rendezték be a pálinkafogyasztást, hogy az mindinkább megnehezedett a legszegényebb néposztály számára és igy a szeszadó növelése együttjár a fogyasztás csökkenésével. De nálunk — és itt méltóztassék figyelemmel lenni Bresztyenszky képviselő urnak, a ki szintén, talán életében először kellemeskedni akart — mondom, méltóztassék arra figyelemmel lenni, a mit most akarok elmondani arra vonatkozólag, hogy azt mondják: a szesz nem nélkülözhetetlen fogyasztási czikk. Hát méltóztassék egyszer választőit megkérdezni, a kik évszámra és évtizedszámra éheznek, a kik évszámra húshoz nem jutnak, a kik keserves, nehéz munkából élnek, vájjon tudnának-e dolgozni, ha a megszokott szesz az ő tagjaikat fel nem frissítené. Addig, a inig nem gondoskodunk olyan eszközökről, segítségekről és módokról, a melyek alkalmasak arra, hogy a szeszfogyasztás nélkülözhetővé tétessék a legszegényebb néposztály számára, addig, a mig a nép széles rétegei számára nem teremtünk olyan kereseti forrásokat, nem biztosítunk olyan jövedelmet, hogy azáltal ők a tisztességes megélhetés felől biztosítva legyenek, és a mindennapi kenyeret és a táplálkozás rendes kereteit maguknak megteremthessék, addig ne tessék azt mondani, hogy a szesz nélkülözhető fogyasztási czikk, mert a nélkül azon választói nem tudnának élni és dolgozni. Bresztyenszky Kálmán: Különb legények azok mégis, daczára ennek, mint te. (Derültség!) ' " ' Farkasházy Zsigmond: Ez a szellemes mondás, hogy különb legények nálamnál, teljesen reávall a képviselő úrra, de bizonyosan nem a t. képviselő ur mészárszékéből szerezték azt az erőt, a mivel bírnak. (Derültség !) Bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy az a szempont, mintha valami morális feladatot teljesítene ez a törvényjavaslat azzal, hogy a szesznek adóját felemeli, mondom ez a szempont és ez az álláspont egj'általában meg nem áll. Förster Ottó (közbeszól). Farkasházy Zsigmond: Kimehet a képviselő ur. (Derültség. Zaj.) Elnök (csenget). Farkasházy Zsigmond: Azt mondja az indokolás és azt mondja a pénzügyi bizottság előadója is, hogy ez a javaslat tulajdonképcn igen szép és nemes czélt szolgál, mert hiszen ennek a javaslatnak az eredményeként előállott jövedelememelkedésből lesznek kielégítve azok a mindenféle nemes kötelezettségek, a melyeket az állam ujabban magára vállalt, Nevezetesen ebből fogják majd fedezni az ingyenes népoktatásnak, az orvosi intézmény államosításának és más hasonló intézkedéseknek a költségét. Ezzel szemben vagyok bátor bebizonyítani, hogy ha csak ezekről a humanisztikus és szocziális szempontból fontos és szükséges törvényjavaslatokról, illetőleg törvényekről volna szó, a melyeket ujabb időben ez a ház inaugurált és a melyekhez hozzá kell vennünk azon 80 millió korona költséget is, a mely a tisztviselők fizetésének rendezéséből származott, hogy ha mindezekről szó volna és semmi egyébről, akkor, t. ház, a mai jövedelmi források teljesen elegendők volnának ezen igazán humanisztikus szükségletek és nemes költségek fedezésére és a fogyasztási adók emelésére éppen semmi szükség sem volna. Utalok itt, t. képviselőház, arra, hogy az 1908. évi megszavazott költségvetés értelmében állami egyenes adók czimén mindössze 234.565.000 korona irányoztatott elő. Ezzel szemben reámutatok arra, hogy 1906-ban, tehát két esztendővel ezelőtt, az egyenes adók bevétele az előirányzattal szemben 306 millió koronára rúgott. Nem kívánok itt a különböző differencziák egyenkint való felsorolásába belemenni, csak általában akarom felemlíteni, hogy ezek a bevételi különbözetek majdnem duplájára emelkedtek. Mondom, ha csak az 1906-ik évi eredményre mutatok reá, és ha figyelembe vesszük, hogy a t. kormány már hónapokkal ezelőtt kimutatta, hogy az ez idei egyenes adóbevételek 73 millió koronával múlják felül az előirányzatot, akkor bátran elmondhatjuk, hogy ezen humanisztikus és szocziális törvényekkel járó három-négy millió túlkiadás, évente teljesen fedezve volna és az ezen humanisztikus feladatok teljesítésével járó kiadások teljes kielégítést nyernének. Ezt csak azért voltam bátor felemlíteni,