Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

549. országos ülés 1908 jnnius 20-án, szombaton. 219 eltávozik a helyéről. (Nagy zaj és felkiáltások : Ott van a helyettese !) Gr. Somsich Tihamér: Micsoda személyeskedés ez a miniszterelnök ellen ? (Zaj és felkiáltások : A szeszadóról beszéljen !) Farkasházy Zsigmond: Elő fogom adni a szeszadóra vonatkozó nézeteimet is, de erre még ráérek. Szterényi József : Azonban leczkéztetés nélkül! Farkasházy Zsigmond : Én nem leczkéztetek, hanem csak sajnálkozásomat fejezem ki, hogy a mikor két órán tul is beszélnem kell, (Zaj és félkiáltások: Nem kell!) a miniszterelnök nem hallgatja meg a saját javaslata ellen szóló érveket. (Zaj és felkiáltások : Ne támadja a személyét !) Nem támadtam! Különben eleget dicsérik a miniszterelnök urat, szabad talán birálni is ! A mi az első kifogást vagyis azt illeti, hogy csak szeptember l-ig érvényes a most hatályban lévő törvény, erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a mennyiben váratlanul és meglepetésszerűen érte volna az országot és a miniszterelnök urat az a malőr, hogy szeptember 1-én lejár az 1899 : XX. t.-cz., akkor érthető volna az a kivánsága, hogy most tárgyalják le a szeszadó-javaslatot. De hisz a miniszterelnök ur a tavaszszal, a télen, sőt a múlt esztendőben is tudhatta, hogy szeptember 1-én lejár az a törvény. Csak most jutott eszébe a miniszterelnök urnak, hogy júniusban terjeszti elő a javaslatot ? Ha tehát a miniszterelnök ur csak most áll elő ezzel a javaslattal és követek annak azonnali tárgyalását, akkor az a föltevés válik jogosulttá, hogy szándékosan kényszerhelyzetbe akarja hozni az országgyűlést, a mint hogy ennek a rezsim-nek állandó szokása és természete, hogy kényszer-helyzetekkel operál és a kényszer-helyzetre való hivatkozással fogadtat el a t. többséggel minden kellemetlenséget. (Zaj. Elnök csenget.) Ez a valóság. Ha a miniszterelnök ur akarta volna azt, hogy kellő időben tárgyalják e törvényjavaslatot, előterjeszthette volna azt a múlt esztendő őszén, abban az időpontban, a mikor ez a ház öt hetet töltött el a felesleges és szükségtelen házszabályrevízióval. Ugron Gábor: Az ilyen beszéd igazolja eljárását ! Egy hang (balfdol) : Farkasházy beleegyezését kell kérni! Farkasházy Zsigmond: Nem az én beleegyezésemmel, t. képviselőház, hanem a többség beleegyezésével kellett volna azt előterjeszteni, de t. képviselőtársam már annyira beletörődött a kormánypártiságba, hogy egyáltalában nem zsenirozza, hogy mit és mikor terjesztenek elő, hanem bejön és szavaz. De igenis, t. ház, általános parlamentáris szokás, a melyet még az elátkozott szabadelvű párt is megtartott, hogy egy miniszterelnök azokat a javaslatokat, azt a munkatervet, a melyet követni akar, rendesen idejében közli a házzal és a többség tagjaival. De hol és mikor történik ez nálunk ? (Nagy zaj a jobb és baloldalon). Ugron Gábor : A szeszről van szó ! Farkasházy Zsigmond: A szeptember elsejei terminussal indokolta a miniszterelnök ur azt, hogy ezt a törvényjavaslatot most június havában kell tárgyalni. Engedelmet kérek, már kifejtettem, hogy ez nem indokolás, és nem mentség arra nézve, hogy egy ilyen alkalmatlan időpontban terjesztették elő a törvényjavaslatot. De én konstatálni kivánom és be tudom bizonyitani, hogy ez a szeptember elseji terminus, a mivel a miniszterelnök ur operál, nem szentírás. Ennek bizonyságául nem kell egyébre hivatkoznom, mint az osztrákokra, a kik, — sajnos, — ez alkalommal is, mint az utóbbi időben többször bebizonyitqtták, hogy több gerinczczel birnak és nagyobb önállósággal működnek az ő kormányukkal szemberi, mint a magyar parlament. Nekik, — sajnos — megvan az az energiájuk, hogy a mit nem akarnak és nem hajlandók megcsinálni csak ugy kutyafuttában ós lóhalálban, azt nem csinálják meg, hiába operál odaát is a kormány ezzel a szeptember elsejei terminussal. Hiszen, az a szeszadótörvény, a mely nálunk szeptember elsején lejár, Ausztriában is szeptember elsején jár le : igaz-e ez vagy nem ? És azért ott nem lesz törvény a beterjesttett javaslatból. Ugyebár ? (Zaj.) Igenis, hivatalosan ki lett jelentve, hogy semmi kilátás sincs erre. (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor : Ez még a Neue Freie Presseben sincs ! Farkasházy Zsigmond : Ezzel szemben én egy hivatalos magyar kommünikére vagyok bátor hivatkozni . . . Ugron Gábor : Osztrák kommüniké kell arra ! Farkasházy Zsigmond: Ebben az áll, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsben jártában száz és ezer munkája között, a melyet el kellett akkor végeznie, felkereste az osztrák pénzügyminisztert és megbeszélte vele azon körülményeket, és feladatokat, a melyeket el kellett intéznie a két ország kormányának a végből, hogy a szeptember elsei terminus áthidalva legyen, ha addig az osztrák törvényjavaslat törvényerőre nem emelkednék. Nem kell azonban ilyen hivatalos kommünikékre hivatkoznom, nem kell nekünk kombinácziókba bocsátkoznunk; elég arra a tényre hivatkozni, hogy az osztrák parlamentben ezt a törvényjav >slatot abszolúte nem tárgyalják; ma június 20-án ott még szó sincs arról, hogy ez tárgyalható volna, és halomszámra vannak törvényjavaslatok, a melyek elintézendők, még mielőtt a szeszadóról szóló törvényjavaslatot tárgyalnák. Ha nézzük a különbséget az osztrák és a magyar parlament állásfoglalása között ezen szeszadó kérdésében, megvallom, szégyenkezve gondolok arra, hogy a mig évtizedeken keresztül a magyar parlament, még a szabadelvű rendszer legszervilisebb korszakában is, nevezetes volt arról, hogy az osztrákokkal szemben jogokat az által tudott érvényesítem és igazságot magának azáltal tudott szerezni, hogy a sarkára állott, addig most odaát az a régi, sokszor fekete-sárgának, császári és 28*