Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

220 349. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. királyinak nevezett Reichsrath elég energiával bir, hogy azon törvényjavaslatokat, a melyeket az országra nézve veszedelmeseknek és károsaknak tart, nem tárgyalja, mig a magyar parlament, a mely többségi soraiban a legnagyobb aggodalmakat és a legerélyesebb ellenállást tanúsította, eléggé engedékeny, vagy hogy ugy mondjam, eléggé koncziliáns — mert súlyosabb kifejezést nem akarok használni, — hogy a császári és a miniszteri pa­rancsnak engedve, ezt a törvényjavaslatot ilyen alkalomkor itt tárgyalja. A különbségnek magyarázata pedig az, hogy az osztrák parlament igazi népparlament, hogy az odavaló képviselők a népnek azon széles rétegét képviselik . . . Mezőfi Vilmos: Az általános választói jog! Farkasházy Zsigmond : ... a mely ezen javas­lat által leginkább veszélyeztetve és érdekelve van és hogy azok a keresztényszocziálista, szocziál­demokrata és radikális képviselők nagyon jól tud­ják azt, hogy ha ők egy Uyen törvényjavaslatot hebehurgyán meg találnak szavazni, akkor nincs mit keresniök többé választókerületeikben. Mezőfi Vilmos: Nincs mandátum! Farkasházy Zsigmond: De az önök mandá­tuma még nem azokból a körökből ered, a melyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy véleményük­kel az iránt tudnák befolyásolni mandatériusaikat, hogy az országra és a nép millióira veszedelmes törvényeket könnyelműen, meggondolás nélkül, még száz embernek a jelenlételét is kifogásolva itten meg ne szavazzanak. (Zaj.) Szterényi József államtitkár: Visszautasítom ezt! Nem kérünk leczkéztetést. Egy hang (a középen) : Miért mondod, hogy könnyelmű ? Farkasházy Zsigmond : Kérem, én azt állítom, hogy mikor itt kevésszámú jelenléttel megszavaz­nak egy törvényjavaslatot, az könnyelműség. Es fentartom állításomat. (Zaj. Förster Ottó közbeszól. Élénk derültség.) Gratulálok, nagyon jól sikerült. (Zaj.) A magam részéről igen sajnálatosnak tartom, hogy a magyar és az osztrák parlament erélyessége és a nép érdekei iránt való fogékonysága között ilyen jelentékeny különbség mutatkozik. Meg va­gyok győződve, hogyha ez a törvényjavaslat olyan időpontban került volna ide, a mikor a népnek igazi képviselői ülnek itt, a mikor azok­nak a népmiihóknak a szavazata dönti el a válasz­tásokat, a melyeket — sajnos — ez a javaslat olyan súlyosan érint, akkor önök sem mernék a kormány parancsát oly hiven és engedelmesen követni és egy ilyen időpontban, ilyen hátrányos parlamenti helyzetben ez a törvényjavaslat nem is került volna tárgyalás alá. Mezőfi Vilmos : Bizony nem jött volna ez a javaslat ide ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Farkasházy Zsigmond: Azt hiszem, hogyha Ausztriában van mód arra, hogy ezt a törvény­javaslatot szeptember előtt ne tárgyalják, akkor itt is megvan erre a lehetőség. Nagyon egyszerű ennek a módja. Méltóztassék a t. háznak egy olyan határozatot hozni, — a mi különben a pénzügyi bizottságban is szóba került. . . Bozóky Árpád : Hol az előadó ? (Zaj.) Farkasházy Zsigmond : ... a mely szerint a képviselőház ezen javaslatnak tárgyalását őszre halasztja, ugyanakkor egy törvényjavaslatot be­terjeszteni, akár egy §-ban, a mint hogy ez ujabban úgyis divat ebben a törvényhozásban, a melyben azt fogja a ház törvényerőre emelni, hogy az 1899 : XX. t.-czikk hatálya egy esztendőre meghosszabbittatik. (Helyeslések balfelől.) Erre vonatkozólag én bátor vagyok egy ellen­inditványt előterjeszteni, a melyet, remélem, a t. ház magáévá is fog tenni. Simkó József: Egészen bizonyosan ! Farkasházy Zsigmond: Ebben az esetben az az aggodalma a t. miniszter urnak, hogy az egész ország felfordul és elsülyed, ha szeptember elsejére ebből a javaslatból törvény nem lesz, megszűnik, ha remélhetik az érdekeltek, hogy az lesz itt is, a mit Ausztriában terveznek és a mi nálunk ép olyan helyes és könnyen keresztülvihető, mint ott. Elleninditványom, a melyet előterjesztem kí­vánok, a következő (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy a szeszadóról szóló törvényjavaslatot az őszi ülésszakban fogja tárgyalni; egyúttal utasítsa ä pénzügyminisztert, hogy haladéktalanul terjeszszen elő törvényjavaslatot, a melylyel az 1899 : XX. t.-czikk hatálya 1909. évi szeptember l-ig meg­hosszabbittatik. « (Helyeslés balfelöl.) Hoffmann Ottó : Nincs előadó ! Előadó nélkül nem lehet tárgyalni ! (Mozgás.) Farkasházy Zsigmond: Minthogy szükségem van arra, hogy a t. előadó ur előadására is kitér­jek és miután parlamenti elv szerint előadó nélkül nem lehet javaslatot tárgyalni, kérem a mélyen t. elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy a javas­lat előadója a tárgyaláson jelen legyen. (Helyeslés balfelöl. Mozgás.) Elnök : Az elnöknek semmi hatásköre sincs azon kérdés tekintetében, hogy jelen van-e az elő­adó vagy sem. Kérem a képviselő urat, tessék csak folytatni beszédét! (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Bátor vagyok elő­terjeszteni azt a kérelmemet, hogy miután itt egy általános parlamentáris szokásról van szó, a melyet eddig kivétel nélkül mindig alkalmaztak, mert előadó nélkül nem tárgyalható egy javaslat, méltóztassék a t. háznak tanácskozásait felfüg­geszteni mindaddig, mig az előadó ur nem lesz jelen. (Helyeslés baljelöl. Felkiáltások : Nem fogad­juk el!) Kérem a t. elnök urat, hogy méltóztassék ezt a kérelmet a t. házhoz intézni. (Mozgás és zaj.) Hoffmann Ottó: Az előadó hiányában époly kevéssé lehet tárgyalni, mint a hogy nem lehet az elnök hiján intézkedni! (Mozgás és zaj.) Egy hang (balfelől) : Ez nincs a házszabály­ban ! (Mozgás és zaj.) Farkasházy Zsigmond: Azt hiszem, hogy ez a kérelmem teljesen jogosult (Felkiáltások bal­felől : Nem az!) és bátor vagyok az elnök úrhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom