Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

218 3k9. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. Meg vagyok róla győződve t. ház, hogyha a miniszter ur ezt az elvet a szeszadó törvényjavaslatnál is követte volna, akkor nem történhetett volna meg az, hogy ezzel a javaslattal szemben az egész magyar közvélemény teljesen tájékozatlanul álljon és hogy maguk t. képviselőtársaim sincsenek abban a helyzetben, hogy azt helyesen és alaposan megbírálhassák és olyan áUáspontot foglalhassanak el, a mely az ország közvéleményének megfelel. Bozóky Árpád (közbeszól. Zaj). Elnök: Kérem Bozóky képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Farkasházy Zsigmond: Ezzel a kifogással találkozunk nemcsak az ellenzék oldaláról, de a kormánypárt legtekintélyesebb részéről is. Kiváló államférfiak, a kik becsülik és tisztelik a parlamentarizmust Magyarországon, azt a kívánságot hangoztatták a miniszterelnök úrral szemben, hogy most a képviselőházi tanácskozások idejének végén, június havában, a mikor mindenki mezei és vidéki feladatai után akar nézni, ezt a törvényjavaslatot ne tárgyaljuk. Ezt nem tagadhatja a miniszterelnök ur ; de ennek daczára jónak látta előterjeszteni ezt a törvényjavaslatot mint egy utolsó tárgyat, hogy ez a parlament, a melyben a kritika úgyis igen alacsony fokra szállott le . . . (Zaj.) Elnök: A képviselő urat kérem, méltóztassék több tisztelettel megemlékezni arról a testületről, a melynek a képviselő ur is tagja. Farkasházy Zsigmond : Teljes tisztelettel beszélek róla és épen azt sajnálom, hogy mérvadó helyről azt a tiszteletet, a melyet a parlamentarizmus eddig Magyarországon élvezett, annak nem adják meg. (Zaj.) Azokkal a kifogásokkal szemben, a melyek a pénzügyi bizottságban is arra nézve felhangzottak, hogy a ház nincs abban a helyzetben, hogy e törvényjavaslattal kellő objektivitással és tájékozottsággal foglalkozzék, azt mondotta a minisztere lnök ur, hogy e javaslat nem ötletszerűen került ide, mert azt a szakkörökkel megvitatták. Engedelmet kérek, azok a szakkörök, a melyek e javaslattal foglalkoztak, egyrészt a nagyiparosok, másrészt a nagybirtokosok voltak. De azt nem állithatja a t. miniszterelnök ur, hogy azokra a szaktanácskozmányokra, a melyeken igazi kufárkodása folyt az alku e törvényjavaslat tárgyában, megczitálták azokat a kisgazdákat, a kiknek érdekét bizonyos körök a legnagyobb mértékben kisajátították ; nem álhthatja, hogy azokról az ankétekről és szaktanácskozmányokról, a melyeket e kérdésben tartottak, egyetlenegy kisgazdának tudomása lett volna, vagy egyetlenegy olyan ember vett volna azokon részt, a ki kifejezésre juttatta a kisgazdák és kisüstösök érdekét. Ennek különben legjobb bizonyítéka az a sok kifogás, a mely épen a pénzügyi bizottságban hangzott fel, a hol kormánypárti részről igen tiszteletreméltó férfiak vállalkoztak arra, hogy kimutassák, hogy ez a javaslat a kisgazdák szempontjából kifogás alá esik ; igy is az ország ezen nagyszámú lakosságának és nagy fontossággal biró kereskedelmi tömegének érdeke épen csak az utolsó perczben kezdte foglalkoztatni a pénzügyi bizottságot. (Zaj.) Gr. Somsich Tihamér: Látott már kisüstöt ? Farkasházy Zsigmond: Annyit láttam, mint a gróf ur! Förster Ottó: De azok nem láttak téged! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Bátor vagyok a t. házat emlékeztetni arra, hogy mikor a költségvetést a sürgősségi paragrafussal forszirozottan tárgyaltatta a kormány, a mi az országban reszenzust keltett, akkor a miniszterelnök ur azt mondta, hogy fontosabb javaslatok ezután nem fognak sorra kerülni ugy, hogy ezekkel a forszírozott tárgyalásokkal legalább azt fogjuk elérni, hogy a nyári vakáczió hamarább elkövetkezik. A miniszterelnök ur tehát az utolsó perczig tévedésben tartotta a t. bázat arra nézve, hogy ez a szeszadójavaslat fog-e tárgyaltatni vagy nem. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem igaz, mindig mondtam ! Farkasházy Zsigmond: Olyan időpontban jöttek elő a javaslattal, — konstatálni lávánom a két katalógus olvasásból, mert egyébre nem hivatkozhatom — a mikor a képviselőknek nincs meg az a nyugalmuk, az a kitartásuk, a melylyel egy ilyen fontos javaslatot tárgyalni kellene. Sajnálkozással konstatáltam itt régebben is, hogy az az érdeklődés, a mely azelőtt fontos javaslatokkal szemben nyilatkozott a ház tagjai között, a mostani ülésszakban nincs már meg. Mikor különben is csekély a figyelem és az érdeklődés a ház tanácskozásai iránt, a nyári idény beállta folytán még nagyobb mértékben megnyilvánul, akkor tárgyalni ezt a javaslatot, a mely millió és millió embert érdekel és a mely évtizedekre a legnagyobb megtehreltetést és legnagyobb adóemelést jelenti Magyarországra és a magyar népre nézve, nem helyes és ellenkezik a parlamentarizmus elveivel. Kétszeresen súlyos a miniszterelnök ur eljárása, a melyet a javaslat beterjesztésére nézve követett azért, mert ez a törvényjavaslat olyan, hogy a mint a kormánypárti képviselőtársaim is mondották, az országra nézve valóságos szerencsétlenség. A mikor ezt a kifogást az időpont helytelen megválasztása tekintetében a miniszterelnök urnak felhozták, ő kétféle érvre hivatkozott annak igazolására, hogy most a nyári idényben kell tárgyalni ezt a törvényjavaslatot. Az egyik az volt, hogy szeptember 1-én lejár az 1899 : XX. t.-czikk hatálya, a másik pedig, hogy a mennyiben ez a törvényjavaslat szeptember előtt érvényre nem emelkednék, deficzitessé teszi az ország költségvetését. Bocsánatot kérek, sajnálom, hogy a t. miniszter elnök urat meg nem kérdezhetem e kétféle érvre vonatkozólag, de ő. a ki legelső sorban kívánta, hogy az ülés meghosszabbittassék, hogy nekem most legyen alkalmam kifogásaimat megtenni,