Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-349

210 349. országos ülés 1908 június 20-án, szombaton. kát arra az időre, a mikor majd monopóHumot fogunk bevezetni; mert azt határozottan tudom, hogy ez az intencziója a t. pénzügyminiszter urnak és helyesen az intencziója ; akkor majd a kártalanításnak mérve valószínűleg ezen az alapon, a melyet most megállapítunk, fog meghatároztatni ugy, hogy bár a gazdáknak és iparosoknak közös érdeke, hogy ez a kártalanítási összeg minél nagyobb összegben állapíttassák meg, épen figyelemmel az állami érdekekre, részemről nem volnék hajlandó itt nagyobb összeget megszavazni, mint a menynyit a pénzügyi bizottság javaslatba hoz. De akkor is, mikor a pénzügyi bizottság javaslatát elfogadom, teszem ezt azzal a megszorítással, a melyet maga a pénzügyi bizottság elfogadott és javasolt, nevezetesen, hogy csakis azon ipari szeszgyárak részesülnek ebben a kártalanításban, a melyek alávetik magukat annak a kikötésnek, hogy megóvják gazdasági jellegüket, megóvják az által, hogy moslékukat külföldre nem szállítják. Ha ezt nem fogadják el. . . Halász Lajos: Erről szó sem lehet. Lázár Pál: Akkor szó sem lehet arról sem, hogy belemenjünk magasabb kártalanítási öszszegbe. Halász Lajos : Nem magasabb, mint a mennyit a törvény proponál. Lázár Pál: A törvény 60—65-öt proponált, ezzel szemben a pénzügyi bizottság 65-öt proponált mindkét esetben akkor . . . Halász Lajos : A mezőgazdák érdeke. Lázár Pál: Nem ugy van. Kétféle kártalanítást hozott a törvényjavaslat javaslatba. Az első az, hogyha az illető maga ajánlja fel megváltásra a kontingenst, és ez 65 korona, a másik ha nem maga ajánlja fel és ez 60 korona. És mivel ebben a tekintetben valószínű, hogy az ipari szeszgyárak, a melyek könnyebben egy kalap alá hozhatók, mindig maguk fogják felajánlani a megváltást, azok részére legyen biztosítva 65 korona. Halász Lajos: Tehát a mezőgazdák érdeke! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lázár Pál : A mezőgazdák nem lettek volna biztosítva és igy 60-nal jöttek volna ki. De, bocsánatot kérek, hogy ha egy elvet felállítunk és azt mondjuk, hogy a ki maga ajánlja fel, annak 65-öt, a ki nem maga ajánlja fel, annak 60-at ad a törvény, akkor nem lehet azzal számitanunk, hogy egyikmásik eszesebb és leleményesebb lesz, hanem ha egyforma kulcs állapittatik meg, az mindkettőnek javára szolgál. En tehát, hogy a mezőgazdát megvédelmezzem, azt a kártalanítást az esetre, ha az ipari szeszgyárak nem fogadják el azt a feltételt, az én . . , Halász Lajos: Mit visznek Mexikóba ? Lázár Pál: Erre máskor fogok feleim. Különben, ha t. képviselőtársam elolvasta czikkemet a mexikói kivitelről, akkor felesleges felelnem, ha nem olvasta, akkor nem tudom, miért hozza ide ezt a kérdést. Halász Lajos: Azért, mert kiviteli helyet keresünk. Lázár Pál: Az esetben, ha nem fogadtatik el, ámbár a t. miniszterelnök ur akkor kilátásba helyezte a pénzügyi bizottságban, de ha most visszavonná azon követelést, hogy az ipari szeszgyáraknak nem lehet kivinni a moslékot, akkor nem volnék hajlandó megszavazni azt, hogy az ipari szeszgyáraknak egyáltalában az ő kontingensük 65-tel váltassák meg. hanem mindenesetre kívánnám, hogy 60-nal vétessék meg az ő kontingensük, a gazdáé pedig 65-tel. Már most felhozattak más álláspontok is, a melyek a mellett akarnak érvelni, hogy mennyire van szükségünk ipari szeszgyárakra és azzal akarják az ipari szeszgyárak érdekeit szolgálni. Felhozatott pl., hogy kereskedelmi érdekek azok, a melyek megkívánják az ipari szeszgyárak fentartását. Bocsánatot kérek, a pénzügyi bizottság javaslata nagyon helyesen rámutat arra és maga a t. pénzügyminiszter ur is hangsúlyozta, hogy a jövőben azáltal, hogy évenként áüapittatik meg a kontingens, a kontingentált mennyiség mindig alkalmazkodni fog a valóságos fogyasztáshoz és igy az árak mintegy biztosítva lesznek a termelő részére. Már most, ha a kontingentálás maga gondoskodik arról, hogy haszna legyen a termelőnek a szesz darusításából, akkor nem szükséges külön érdekközösségről gondoskodni, hogy képesek legyenek az árt még magasabbra felsrófolni, mert azt hiszem, a pénzügyminiszter ur sem akarja azt, hogy a nagyobb szeszgyárosok befolyása folytán Magyarországon szeszárusitó kartell képződjék és a szegény fogyasztó, a kit amúgy is jobban veszünk igénybe a nagyobb adó folytán, még busásabb hasznot fizessen a szeszelőállitónak. Respektálom a mezőgazda érdekeit és az iparos érdekeit is, de nem tudom szem elől téveszteni a fogyasztó érdekét sem és annak érdeke nem lehet, hogy előmozdítsuk a karteUek képződését, a melyek esetleg illegális hasznot szednének. Halász Lajos: Miért fogadod el akkor a 40 millió terhet 1 Azt is a fogyasztó fizeti. Elnök : Halász Lajos képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Lázár Pál: Igenis elfogadom, t. képviselő ur, a mint beszédem bevezetésében indokoltam, mert az államnak szüksége van a nagyobb bevételre, de nem fogadom el, hogy egyes kereskedők kedvéért a fogyasztók kétszeresen zsaroltassanak meg. Igaz, hogy a kontingens az árszabályzást kitűnően fogja elvégezni és a törvényjavaslat maga utal arra, hogy a kistermelők is meg fogják találni mindenesetre a saját hasznukat, tehát nem szükséges, hogy a lövőben bonifikácziót adjunk a mezőgazdasági szeszgyáraknak. Daczára annak, hogy ez csak sejteti a kormány jövő terveit, én máT most határozottan állást foglalok ez ellen. A kis üzem a nagy üzemmel sohasem tudja felvenni a versenyt. Ha elismerem, hogy ugy biztosítom az árát a szesznek, hogy a legkisebb produczens is megtalálja a hasznát, mily busás haszon jut majd a nagytermelőnek, a kinek üzemköltségei egészen