Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

14 SkO. országos ülés 1908 június 5-én, pénteken. alkalom teremtetnék, a melynek megszerzése és biztositása, nézetem szerint, sokkal többet fog érni, mint a belügyminiszter UT által a kivándorlás letét-őségének megszoritására vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslata, mert a kivándorlás akkor fog megszűnni Magyarországon, hogyha kellő munkaalkalomról és jól jövedelmező munkáról fognak gondoskodni és hogy az a szempont, hogy a 237 millió koronának egy nagy hányada esik munkabérekre, viszont arra késztet engem, hogy ezt a javaslatot a magam részéről elfogadjam. Azt mondottam, hogy a benyújtás körülményei és a javaslatnak sürgős letárgyaltatása a kormány részéről engem arra indithatna, hogy ezt a javaslatot el ne fogadjam. Május 18-án jelentette be a kereskedelemügyi miniszter ur ezt a 23 millió K kiadására jogot adó törvényjavaslatot a képviselőháznak és csak ezelőtt három nappal kaptuk a kezünkbe ennek a javaslatnak a nyomtatott példányát. Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek május 19-én már szétosztatott! IViezŐfi Viímos : Megengedem, hogy május 19-én már szét volt osztva, de Szterényi államtitkár ur zseniális agyvelején kivül ezen képviselőházban nincs ember, a ki tizenöt nap alatt egy ilyen 237 millió K-nyi beruházásról szóló javaslatot képes legyen áttanulmányozni, hogy nyugodt lélekkel, tételről tételre meggyőződést szerezhessen arról, hogy az megfelel-e a tényeknek és hogy felhatalmazható-e a kormány arra, hogy ezen 237 millió koronát tévő óriási nagy összeg felett szabadadon rendelkezhessék.. Az államtitkár ur zsenialitását kivéve nem hiszem, hogy legyen a képviselőházban olyan nagy zseni, a ki erre a munkára képes volna. (Felkiáltások a baloldalon : Mező fi Vilmos.) Én nem vagyok Teá képes, t. ház. És ugyanakkor, t. képviselőház, a mikor a háznak ezen kánikulai napjaiban a képviselők óriási nagy része távollétével tündököl és a mikor órákig kell várni, hogy a ház tagjai határozatképes számban összegyűljenek, hogy ugyanakkor elénk terjesztenek egy nagyfontosságú törvényjavaslatot az állami ingyenes népoktatásról, egy égetően fontos törvényjavaslatot a közegészségügy rendezéséről és egy törvényjavaslatot Magyarország legégetőbb sebének, a kivándorlásnak meggyógyitásáról. Ezeken kivül előttünk van még két törvényjavaslat a közadók rendezéséről, sőt 16 nappal ezelőtt elénk lép a kereskedelmi kormány egy 176 oldalas oly törvényjavaslattal és indokolásával, a melyben 237 miÜió koronát kér beruházásokra. Ily körülmények között egész joggal mondhatom, hogy ez a sürgős letárgyaltatni-akarás egy ilyen fontos javaslatnál részemről okadatolttá tenné azt, hogy ne viseltessem bizalommal a kormány iránt s ezt a javaslatot ne fogadjam el. Másrészt nekem már azért sem tetszik ez a javaslat, mert ennek 4. §-a olyan jogot ad a kormánynak, a mely nézetem szerint teljesen feleslegessé teszi, hogy mi tételről tételre szavazzuk meg ezt a 237 millió koronát. Azt mondja ugyanis ez a szakasz, hogy a kormánynak a felvett vagy felveendő egyes rovatokon előirányzott vagy a jövőben előirányzandó hitelek között az átruházási jog megadatik. Ez az én magyarázatom szerint annyit tesz, hogy a t. kormánynak teljesen felesleges volt ezt a vastag paksamétát benyújtani; méltóztatott volna egyszerűen ideállni és azt mondani : kérem a t. házat, szavazzon meg 237 millió koronát államvasuti hálózat kiépitésére, beruházásokra, forgalmi eszközök megszerzésére, állami vasgyárak beruházási költségeinek fedezésére, punktum. Minek méltóztatik részletezni, mikor az egyes tételek között átruházási jogot is kap a kormány, a mi felfogásom szerint annyit jelent, hogyha a kormány akarja, a megszavazott tétel czimén fogja azokat az összegeket kiadni, ha pedig nem akarja, akkor tetszése szerinti tételekre használja fel. Ez, t. ház, a parlamenti ellenőrzés jogának kijátszása, semmibe vevése. Ha azonban tételről tételre szóló törvényjavaslatot ad be a t. kormány, akkor ne kérjen jogot arra, hogy a tételeket átugorhassa és annyit adhasson ki, a mennyi neki tetszik és ne legyen köteles magát a törvényhozás által megállapított keretekhez tartani. Belátom annak szükségét, hogy egy fejlődő, és 17.000 kilométert kitevő államvasuti hálózat működésében tartása ujabb és ujabb beruházásokat igényel. Elismerem, hogy erre a 237 mülió koronára valószinüleg szüksége van a magyar államvasutak hálózatának. Belátom, hogy a 237 millió koronát azért kéri a kormány, hogy négy éven át a szükséges kocsikat, mordonyokat beszerezze, uj állomásokat létesitsen, régieket kibővitsen.Csak abban kételkedem, hogy ha a magyar kir. államvasutak vezetésének mai szelleme és rendszere megmarad, a t. kereskedelemügyi kormány eléri-e a jövőben is azt a czélt, a melyet a múltban és jelenben elérni nem tudott. 1900. évben szavazott meg ez a törvényhozás egy óriási összegű hitelt a kereskedelemügyi kormány részére. 1907-ben, a mint ebbe az igen ügyesen összeállított statisztikai kimutatásból olvasom, beszerzett a kereskedelemügyi kormágy körülbelül 800 személyvaggont, 3—4 ezer tehervaggont és tiz év alatt 300 millió koronát fektetett be az államvasutak ujabban felmerült szükségleteinek beszerzésére; annak az államvasutnak a beruházásaira, a mely a mai napig körülbelül 2500 millió koronájába került az ország adófizető népének. Es mit tapasztalunk ? Azt, hogy daczára az 1907. nagy beruházásoknak és annak az ujabban megrendelt és beállított 8—900 személyszállító kocsinak, daczára a 3—6000 uj teherszállító kocsinak, ez év telén is állandó volt a késés és általában hiányos volt a forgalom. Én, mint sokat utazott ember, személyesen tapasztaltam, hogy nagy ritkaság volt, ha valamely vonat félóránál kevesebb késéssel érkezett meg rendeltetési helyére. Másrészt azt tapasztaltam, hogy az utazás egyszerűen lehetetlen volt,; még az I. osztályú kocsik is tul