Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-340

3W. országos ülés 1908 június 5-én, pénteken. ít voltak zsuíoíva, (Zaj.) az utasok ott állottak a folyosón; a III. osztályú utasokról később lesz szerencsém beszélni, hogy azok milyen hering módra vannak összezsúfolva. . Viszont szakemberek, igaz, hogy nagyon alacsony állású szakemberek, a kiket az államtitkár ur bizonyára nem vesz figyelembe, az államvasutak egyszerű közegei, munkások és altisztek mondották, hogy nem áll az, hogy ne volna elég kocsi, csak az a szerencsétlenség, hogy rossz a központi vezetés, az államvasutak nincsenek erélyes kézben, a vezetésben nincsenek férfiak, a kik ne a maguk kicsinyes érdekeit nézzék, hanem szeretettel kezeljék azt a 17.000 kilométer hosszú hálózatot. Ezt mondták nekem, ez az oka az állandó forgalmi zavaroknak, ez az oka a túlzsúfoltságnak, ez az oka annak, hogy a fehéráruk forgalmában zavarok vannak és hogy a forgalomnak nincs meg az a biztossága, a melyet méltán, elvárhat a közönség attól az intézménytől, a melybe a magyar állam adófizető polgársága 2500 millió koronát fektetett be. Azért félek én attól, hogy ha megszavazzuk is ezt a 237 millió koronát, hacsak rendszerváltozás nem következik be, hacsak olyan vezetőség nem áll az államvasutak élén, a mely annak a 100,000 főnyi testületnek — 40.000 tisztnek és 43,000 munkásnak — munkakedvét föléleszteni, ambiczióját fölkelteni nem tudja. Hiába rendel akkor a kereskedelemügyi kormány 720 személykocsit, a mint a javaslat kontemplálja, hiába rendel egy csomó mozdonyt, hiába rakat le ujabb sínpárokat, hiába bővit ki ujabb állomásokat, az államvasutakkal ott leszünk, a hol ma vagyunk, szégyenére válnak a közlekedésügynek Magyarországon. Sümegi Vilmos: Az egész világon dicsőitik. Mezőfi Vilmos: Dicsőitették azelőtt, Baross idejében, de nem ma. Attól az idegen embertől várjunk dicsőitést, a ki ha beül az államvasút kocsijába, nem tud megmozdulni ? És ha beül egy III. osztályú kocsiba, ott elájul a túlzsúfoltság és a hőség miatt ? Méltóztassék csak megpróbálni éjszaka III. osztályon utazni, a hogy utaztam én, hogy meggyőződést szerezzek róla, hogy miképen utaznak azok a szerencsétlen emberek, a kik épugy megfizetik a viteldijat, mint az I. és II. osztályú utasok és a kiknek pénzéből mutatja ki a kereskedelemügyi kormány az évi 60—63 millió korona bevételt. Nem csak én állítom ezt, a kit az államtitkár ur lekicsinyelhet, — mert én szakértő nem vagyok— a kinek szavaira az államtitkár ur azt mondhatja, hogy azok naivitások, a dolog nem értéséből származnak, hanem állithatja mindenki, a ki, mint én, utazik ezeken a vonalakon. Csak hogy én vagyok elég bátor ahhoz, hogy tapasztalataimat itt aházban előadjam azért, hogy a kereskedelemügyi kormány ezekről tudomást szerezzen. Azt hiszem, mindenki osztja ezt, mert más is utazik, és más is tudja, hogy igaz, a mit mondok. De nemcsak én, hanem a közlekedésügyi bizottság előadója, Kubik Gyula, a ki kiválóan képzett mérnök, előadói beszédében a következőket mondotta tegnap (olvassa) : »A kassá—oderbergi vasút ott, a hol energiával kellett közbelépni, elment a maximális határokig, a menynyiben mozdonyai évenként 50.000 mozdonykilométert tesznek, mig a Máv. mozdonyai évente csak 38.000 mozdony-kilométert tesznek ; a teherkocsi kihasználása tekintetében a kassá—oderbergi vasút 59 kilométert tesz naponként, a Máv. 20 kilométert ; a teherkocsi rakodási kihasználása 60%, mig a Máv.-nál csak 40%. így vagyunk a személyforgalomra vonatkozólag is. A kassá—oderbergi vasút az utasok rendelkezésére bocsátott helyek 67%-át használja ki, mig a Máv. 25%-át.« Ebből mint laikus azt olvasom, hogy az államvasutak vezetésében nincs meg az egység, nincs meg az energia, nincs meg az az önzetlen szellem, a mely ezeket a vasutakat kellően kihasználná, a mely ezen vasutak alkalmazottait ambiczióval, lelkesedéssel és az intézmény iránt való szeretettel tudná eltölteni. Mert ha ez meg volna, akkor a vasút azon beruházások mellett is, a melyet eddig eszközöltünk, meg tudna felelni feladatának, czéljának, és nem volna állandó a panasz az utazó és a szállitó közönség részéről a vonatok örökös késése, a vonatok túlzsúfoltsága miatt, másrészt pedig azért, hogy a szállításokban hallatlan visszaélések vannak, a melyek már arra kényszeri tették a kereskedelmi és iparkamara elnökét Lánczy Leót, hogy kijelentse a kamara teljes ülésén, hogy peticzióval már nem sokat érnek a kormánynál, alapos rendszerváltozásra van tehát szükség. Tudok vállalkozókat, malom-üzlettel bírókat, a kik becsukták az üzemet, mert a magyar államvasutakra• bizakodva, szenet rendeltek és nem kaptak. Ezért kénytelenek voltak az üzemet beszüntetni és koldusokká lenni. Amennyiben az államtitkár ur tudni kívánja, nevekkel is szolgálhatok, a kik a miatt beszüntették az üzemet, mert nem kaptak szenet. Szterényi József államtitkár: Nem a vasúttól, hanem a bányától! Mezőfi Vilmos: Én mindazonáltal elfogadom ezt a beruházási törvényjavaslatot, megszavazom a 237 millió koronát, de csak abban a reményben, hogy a kereskedelemügyi kormány ezen összegnek legalább jórészét ne mint vállalkozói nyereséget adja oda a vállalkozóknak, hanem olyképen használja fel azt, hogy annak a munkásnép is lássa a hasznát. Szeretném elérni, hogy a kereskedelemügyi kormány a beruházási építkezéseket olyképen eszközölhetné, hogy ne a vállalkozóké legyen ezen összeg oroszlánrésze, hanem az a pénz az ország munkásainak zsebébe vándoroljon. Ismétlem, ha a kereskedelemügyi kormány ezzel a jó példával elől fog járni, ha igy fog cselekedni, ha nem fog visszariadni az alkalmatlanságtól, a több munkatehertől, — hiszen az 1908-ik évi költségvetésbe beállítottunk vagy 2000 főnyi uj személyzetet a magyar államvasutakhoz, hát volna ember talán elég, abban a 100.000 íőnji testületben arra —