Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-348

B'+8. országos ülés 1908 június 19-én, pénteken. 199 javaslaton végigvonulni, a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés éljenzés és twps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző:,Lengyel Zoltán ! Lengyel Zoltán : T. ház ! Nagy érdeklődéssel hallgattam a különféle véleményeket,'"a'~ melyek a javaslat körül felmerültek, és sok oly érvet hallottam, a melylyel szívesen foglalkoznám, de az idő rövidsége nem engedi, hogy ez alkalommal kitérjek a kérdés egész komplexumára. Mellesleg említve, csodálkozással hallottam Máriássy t. képviselőtársam beszédének egyéb szakszerű részletei közt az olyan általános szólamokat, a melyek ezt a javaslatot mint valami hatalmas szocziális alkotást tüntetik fel, még az ezeréves Magyarországra is hivatkozott és arra, hogy az a kisgazda üdvös istápolása. Igen különös, hogy a mikor egy javaslatról van szó, a mely 40 milliónyi ujabb terhet jelent és a kisgazdának a saját maga részére való pálinkájának főzését 75%-kal megdrágítja, — a legkisebb számítás szerint — hogy ezt aztán mint valami hatalmas szocziális alkotást üdvözöljék. (Mozgás.) Lehet azt mondani, hogy ez a javaslat szükséges, hogy kényszerhelyzetben a legjobb megoldás, de annak semmiesetre sem örvendhetnek azok, a kik ezt az adótöbbletet megfizetik. En az ezeréves Magyarországnak, a kisgazdáknak, a szocziális alkotásoknak vagyok oly barátja, mint az előttem szólott képviselő ur, de a javaslatban nem találom azokat a tárgyi okokat, a melyeknél fogva ezeket bele lehetne magyarázni. Az idő rövidségére való tekintettel csak két ily idevonatkozó kérdésről akarok egyetmást elmondani. Hallgattam azt a vitát, a mely az ipari és mezőgazdasági szeszgyárak ellentétére vonatkozott. A javaslatnak azt az irányát, a mely a mezőgazdasági szeszgyárakat akarja erősíteni, tökéletesen helyeslem, de nem értem a nagy ellenszenvet az ipari szeszgyárak ellen. (Ellenmondás.) Az ország érdeke lenne, hogy az ipari gyárak (Zaj. Elnök csenget.) és a mezőgazdasági gyárak egyaránt virágozzanak, mindegyiknek meg van a maga hivatása. A mezőgazdasági gyár termel a helyi fogyasztásnak. (Elénk ellenmondások). Kérem, ha szakszerűen beszélnek, szívesen meghallgatom, de félórai tárgyalást nem akarok azzal tölteni, hogy közbeszólásokra feleljek. (Nagy zaj.) Lázár Pál (közbeszól, de szavai nem hallhatók). Lengyel Zoltán: Biztosítom a t. képviselő urat, hogy főztem és főzettem már több pálinkát, mint a t. képviselő ur, de nem ittam annyit, (Derültség.) mert én sohasem ittam még. Lázár Pál: Nem is értesz hozzá! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! A ki józanul és az ország szempontjából fogja fel a kérdést, az meg tudja vonni a határokat és nem kívánja az ipari szeszgyárakra nézve a delendam esse censeo kimondását. Azok termelnek kiviteli czélra, szabályozzák az árviszonyokat, termelnek nagy komplexumok számára, pl. az Alföldre való szállítás czéljából, a melynek széles területein nincs szeszgyár. Mikor van nekünk egy virágzó iparunk, azt ne méltóztassék legutolsónak tekinteni és elpusztitandónak tartani. A mezőgazdasági szeszgyárak felvirágozását óhajtja mindenki, a t. miniszter ur is mehet ezen a téren még valamely mértékkel tovább, de ne menjen odáig, hogy az ipari szeszgyárakat egészen el akarja törölni. A mi a megváltási árat illeti, a javaslat azt a felfogást követi, hogy az állam kényszerűen megváltja 65 koronával az ipari szeszgyárak kontingensének bizonyos százalékát. Én részemről helyesebbnek tartom a magasabb megváltási árat, mert ezzel egész ipari szeszgyárak felajánlották volna kontingensüket. Ha az állam néhány százezer koronával többet fizetett volna, ezáltal megszűnt volna ugyan egy-két ipari szeszgyár, de ez j obb lett volna, mint hogy megesorbitották valamennyit. Jobb lett volna 25—30 szeszgyár, mely teljes erővel folytatja üzemét és kihasználja a maga berendezését, mint több szeszgyár, melyek azonban mind 25—30 %-kal kevesebbet főznek, mint a mennyire be vannak rendezve. A mezőgazdasági szeszgyárak istápolásának kérdésére vonatkozólag — azt hiszem Baross János t. képviselőtársam egyetért velem — ha a mezőgazdasági szeszgyárakat fel akarjuk virágoztatni, nem tarthatjuk helyesnek azt a pénzügyi műveletet, hogy a t. pénzügyminiszter ur a kedvezményeket ilyen túlságosan leszállította ugyanakkor, mikor felemelte az ipari szesz adóját. Ez az egy koronás és összesen négy esztendőre terjedő átmeneti kedvezmény túlságosan kevés. Vannak mezőgazdasági szeszgyárak, melyek a kedvezőtlen helyi viszonyoknál fogva alig tudtak fennállani az eddigi tiz koronás kedvezmény mellett is. Ha tehát nekik most magasabb adót kell viselni, minek folytán a helyi fogyasztás megakad, akkor valószínűnek tartom, hogy ha krízis elé nem is jutnak egyes ilyen gyárak, de feltétlenül tengődni fognak. A t. miniszter ur figyelmét legnagyobb mértékben fel akarom hivni az 5. §. 2. pontjára, mely a mezőgazdasági szeszgyár egyik kritériumául az a) pontban azt mondja, hogy az illető szeszfőzdének egy vagy több mezőgazdasággal akként kell összekötve lennie, hogy kizárólag egy legnagyobbrészben e mezőgazdaság, illetőleg mezőgazdaságok terményeiből nyerje a szesztermeléshez szükséges anyagokat. Ennek a szakasznak semmi értelme nincs. A mezőgazdaságnak csak egy kívánalma van a gyárral szemben, az, hogy a moslékot hizlalásra ott használja fel, a trágyát pedig a mezőgazdaságnak adja vissza. A mezőgazdaságnak egyáltalában nem érdeke, hogy azt a kukoriczát főzze meg a gyár, a mely ott termett. Erdeke csak az, hogy a kereskedelmi konjunktúrákat kihasználhassa. Mi haszna van az államnak abból, ha a t. miniszter ur reákényszeriti hogy abban a hónapban azt a kukoriczát tartsa ott, mikor jó