Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-348
200 348. országos ülés 1908 június 19-én, pénteken. áron eladhatja és tavaszszal esetleg olcsóbban vehetne más megfelelő kukoriczát. De t. miniszter ur, van ennek egy egész pozitív mezőgazdasági hátránya és ez az, hogy az a birtokos a maga földjén kénytelen túlságos mennyiségben termelni azokat az anyagokat, a melyek helyett esetleg jobb termékeket termelhetne, kénytelen kukoriczát termeim ott, a hol pl. a búza vetés sokkal jobban kifizetődnék. Ha a t. miniszter ur ettől eltekint, abban az esetben ő megveszi a környékbeli szegény lakosságnak kukoriczáját, a maga földjét pedig sokkal jobban felhasználja. Nincs az államnak abban semmi érdeke és nincs abból semmi haszna, ha a mezőgazdasági gyár ugyanazt a terményt fogyasztja el, a melyet a saját földjén termel, ellenben érdeke az, hogy minél jobban kihasználtassanak a kereskedelmi konjunktúrák, hogy a gazda is jobban jöjjön ki, az állam pedig egyáltalában ne károsodjék. Az 5. §. 2. a) pontjában foglalt ez az egész követelmény teljességgel kivihetetlen is és ma a gyárak egy részénél valósággal nem is lehetséges. Itt vannak az erdélyrészi pénzügyigazgatóságok területén fekvő mezőgazdasági szeszfőzdék. Ezeknek kontingense a mostani állapot szerint 271.860 hektoliter, az ezzel összefüggésben levő szántóföldek területe 25.900 katasztrális hold. Hogy tehát az erdélyrészi szeszfőzdék a törvény követelményeinek megfeleljenek, minden katasztrális holdon minden évben 8'3 métermázsa kukoriczát kellene hogy termeljenek az egész területen. Hogy ez lehetetlen, azt hiszem, mindenki belátja. Még lehetetlenebb más pénzügyigazgatóságok területén, mert pl. a nagyszebeni pénzügyigazgatóság területén adataim szerint több mint 14 métermázsára menne fel a holdankénti termelés, a mit a saját termeivénybői elő kellene állítani. A. sepsiszentgyörgyi pénzügyigazgatóság területén 11 métermázsát kellene évenként és holdanként átlag termelni. Vannak alföldi és vannak gazdag dunántúli földeken levő mezőgazdasági szeszgyárak, a melyeknél nagy a földterület, a gyár pedig kicsiny, ott ez keresztülvihető. De ott vannak a soványabb vidékek, az erdélyi részek, a hol ez teljességgel keresztülvihetetlen és csak annak teszik ki a szeszgyárat, hogy a fináncz beleszóljon az üzletmenetébe és ha esetleg tetszik, kortes szempontból megvonja tőle bármikor a mezőgazdasági gyár kedvezményét. Mutasson nekem egy mezőgazda bármit arra nézve, hogy a mezőgazdaságnak haszna van abból, ha abban a hónapban azt a kukoriczát főzi meg, a mit nem maga termel, a magáét pedig eladja, vagy pedig mutasson a t. miniszter ur egyetlenegy fillér eredményt abból, ha ezt a szabadságot megadja a gazdáknak, én akkor meg fogok hajolni. De a kukoriczát nem helyettesithetőnek feltüntetni, mikor az a magánjogban is helyettesíthető, engedelmet kérek, ez a pénzügyi tudománynak is egy kicsit sok. Arra kérem a t. miniszter urat, elégedjék meg a mezőgazdasági szeszgyárakkal szemben direkt és kizárólag azzal a két követelménynyel, esetleg azzal a többel is, hogy a földbirtokokkal teljesen össze kell függnie, de ettől tekintsen el, vagy pedig illeszsze be a törvénybe magába liberánsabban, mert a gyakorlatban, eüsmerem, eddig ezt a szakaszt liberálisan kezelték, de ki van téve a mezőgazdasági szeszgyárak nagyrésze annak, hogyha velük szemben ezen rendelkezés alapján járnak el, tisztán egyes miniszter urak jóindulatára lesznek utalva. Az idő előrehaladottsága miatt nem akarok most más kérdésekkel foglalkozni, csupán még a kisüstöknek kérdésével. Eddig ugy tüntették fel ezt a kérdést, mint kizárólag annak a kisgazdának kérdését, a ki a maga kevés guümöicsét, gabonahulladékát stb. a maga czéljaira főzi ki. Ez volt ennek a háznak az összes felszólalásaiban kidomborodó szocziális szempontja. Menjünk azonban ezen a kérdésen egy kicsit tul. Vannak Magyarországon vidékek és ez a legfontosabb, a hol nem arra a czélra termelik a szilvát, hogy maga a parasztgazda a saját számára főzze ki azt, hanem a hol az egész ország számára főznek pálinkát, vagy azért, hogy a külföldiek kivigyék és nagy pénzt szerezzenek vele, a hol a szilvafák száma már nem az a hét szilvafa, hanem a hol felmegy 20, sőt 50.000-re sőt adja az Isten, hogy milliókra menjen fel azoknak a száma, egy nagy birtok területén. De egészen szem elől téveszti mindig a pénzügyi kormány és szem elől tévesztik a ház t. tagjai, hogy tulajdonképen nem az a czél, hogy a parasztnak olcsó pálinkát juttassunk, hanem, hogy a gyümölcstermény feldolgozását biztosítsuk. Ezt pedig ez a javaslat tökéletesen lehetetlenné teszi. Azon a vidéken, a hol kevés gyümölcs terem, ott aránylag majdnem minden évben egyforma a termés, ha megnézzük a kisüstös pálinkafőzést és nézzük a szőlőtermés és a gyümölcs termelésnek termékei közötti arányt, azt fogjuk látni, hogy majdnem minden évben van kifőzni való, de sok nincsen sohasem. Az ilyen vidékeken áll a t. képviselő urnak a felfogása, de azon a vidéken, a hol évekig nincsen semmi, de egy esztendőben azután nagyon sok a termés, ott ez a javaslat lehetetlenné teszi annak a kihasználását és vagy arra utalja ennek a vidéknek a lakosságát, hogy otthagyja megrothadni a szilváját, vagy ha ki akarja főzni, akkor egy egész vagyont veszítsen el egyszerre. A községi szilvafőzők kérdése is csak a levegőben van, épen azért erről a törvényjavaslatról majd akkor lehet beszélni, a mikor megvan. A szövetkezeti szeszfőzdék eszméje is nagyon helyes és talán én azokat még jobban pártfogolom, mint a t. képviselőtársam, mert hiszen gyakorlatban is bebizonyítottam az ezen főzdék iránti szeretetemet, pártfogolom azokat is, .csakhogy ezek még nincsenek meg, a szilvatermés pedig őszszel megvan, hogy méltóztatik most a fokozati tényező mellett az 1'6- az l8-es adóemelkedés mellett, sőt lehet
