Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-347

3i7. országos ütés 1908 június 17-én, szerdán. 183 Én ezért a miniszterelnök ur válaszát nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a balközépen.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a miniszterelnök ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik a választ, szivekedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A t. ház a választ tudomásul veszi. Bozóky Árpád : Ellenpróbát ! (Zaj.) Elnök : Következnek az interpellácziók. Szmrecsányi György jegyző : Babics-Gyalszlá Lyúba! Elnök : Nincs itt! Szmrecsányi György jegyző : Bozóky Árpád ! (Felkiáltások jóbbfelól: Nincs itt ! Derültség.) Bozóky Árpád : Itt vagyok ! (Derültség.) T. képviselőház ! A kunszentmártoni népiskolák szomorú állapotáról akarok beszélni és annál inkább teszem szóvá ezt a kérdést, mert az egy valóságos kulturkép, hogy milyen állapotban van a mi kunszentmártoni népiskolánk. (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! A jászkun községeknek Mária Terézia azt a különös jogot adta, hogy a jászkun községek kegyurai az illető róm. katholikus vallásfelekezetnek. (Zaj.) Ebből kifolyólag a jászkun községek a helybeli róm. kathoükus hitközségnek egydíázi és iskolai adóját teljes mértékben fedezik. Ezzel szemben . . . (Zaj. Nem hallani ! Halljuk !) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni. Bozóky Árpád: Mint mondám, a kunszentmártoni római katholikus felekezeti iskola összes kiadásai a községi pótadóból, a községi vagyonból fedeztettek. Ámde az 1868 : XXXVIII. t.-czikk 24. §-a a következőket mondja : »Azon iskolák, melyek ekkép a község által állíttatnak, közös tanintézetek, a községi lakosok gyermekeik részére hitfelekezeti különbség nélkül.« A 25. §. a következőképen szól : »Általában nem tekintetnek ezentul felekezeti iskoláknak azon tanintézetek, a melyek községi vagyonból és jövedelmekből a község összes tagjai által felekezeti különbség nélkül tartatnak fenn. Azon már fenálló bitfelekezeti iskolákra nézve mindazonáltal, a melyek eddigelé a község vagyonából és jövedelmeiből tartatnak fenn, szabadságában áll az illető községnek, az eddigi gyakorlatot továbbra is fentartani; de ily esetben a segélyezés a különböző hitfelekezeti iskolák közt igazságos arányban osztandó meg, s egy hitfelekezet iskolájától sem vonathatik el, mig a többi hitfelekezetek iskolái irányában is meg nem szüntettetik.« Tehát, miután a kunszentmártoni róm. kath. községi iskola tisztán községi vagyonból, községi pótadóból tartatott fenn, ezen iskolát a 26. §-nál fogva községi iskolának kellett tekinteni. E miatt tizenöt, majdnem húsz esztendei harcz folyt az egyházi és a politikai hatóság között, mig végre ezelőtt mintegy hat esztendővel ki lett mondva, a mit már 1868-ban törvény volt, hogy a kunszentmártoni róm. kath. hitfelekezeti iskola tulaj donképen községi iskola. Megjegyzem, hogy ezen mozgalomnak nagyon erős szószólója volt az akkori tanfelügyelő ur, a ki bennünket azzal biztatott, hogy ha községi lesz az iskola, ez annál inkább jó lesz a községre, mert akkor ugyancsak az 1868. évi XXXVIII. t.-czikk 35. §-ánál fogva nem vagyunk kötelesek többet költeni a községi iskolára, mint az állami adó 5%-át. Ezért és mert bajos volt a róm. kath. felekezeti iskolát tisztán községi pótadókból fentartani, :

a másvallású községi lakosok zúgolódtak, hat esztendővel ezelőtt az összes felekezeti iskolák községi iskolákká alakíttattak át. a mint azt az 1868-iki törvény rendeli. Mindjárt az első évben felvettünk a községi költségvetésbe 5% iskolaadót és azt mondtuk, hogy az 1868. évi XXXVIII. törvényczikknél fogva a többit fedezze az állam, mert a törvényben benne van, hogy 5 %-nál több iskolaadót nem lehet a községekre kivetni, a többiért folyamodhatik a kormányhoz. Fölvettünk tehát öt százalékot és a többiért folyamodtunk a kormányhoz. A vármegye az ilyen határozatot következetesen megsemmisítette, sőt a miniszter ur is megsemmisítette és kimondta törvény ellenére nem is egyszer, hanem négy izben, hogy csak jogunk van folyamodni az 5%-on felüli összegért, de az állam nem köteles azt megadni. És kívánta a miniszter ur azt, hogy igenis mindazokat az összegeket, a melyek szükségesek a községi iskolák teljes fentartására, vegyük be a községi költségvetésbe és fizessük is teljes mértékben. Ezt nem tartom törvényes dolognak, mert a törvény 35. §-a világosan mondja a következőket (olvassa) : »A községi népiskolák terheit elsőrendben — tehát nem egyszer és mindenkorra és feltétlenül — a község viseli, mely e czélra minden kebelbéli vagy hozzátartozó polgárra és birtokosra külön adót vethet ki. Ez adó azonban az állami egyenes adóknak 5%-át nem haladhatja meg«. Világosan megmondja tehát a törvény, hogy az iskolai adó nem haladhatja meg az 5%-ot és mi 1903—1904-ben fizettük, a mint az ittlevő hiteles kimutatás is mutatja, az állami adónak 25'5%-át tisztán községi elemi iskolára. Az 1904— 1905. tanévben fizettük az állami adónak 28-3, 1905—1906-ban 35-5, 1906—1907-ben 28-4%-át tisztán községi elemi népiskolára. Daczára annak, hogy ilyen nagy községi adót fordítunk népiskoláinkra, nincs egyetlenegy tanitó nálunk, a ki ne tanítana több gyermeket, mint a mennyit a törvény előszab. A törvény szerint a maximáHs szám 80, de volt olyan tanitó, a ki 120—150 gyermeket tanított és volt olyan tanterem, a melybe belezsúfoltak 150 gyermeket. Ezzel a túlzsúfoltsággal természetesen együtt jár a gyermekbetegségeknek terjedése és ezek miatt már évek óta, mondhatom, az év legnagyobb részében be vannak zárva Kunszentmártonban a községi iskolák, mert hol itt, hol amott ütött ki közöttük fertőző gyermekbetegség. Ezek miatt, daczára annak, hogy 28—35%