Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-347

182 3*7. országos ülés 1908 június 17-én, szerdán. hivást bocsátotta ki azokhoz az ottlévő osztrákokhoz és magyarokhoz, a kik őt felhívták (olvassa) : »A szófiai osztrák és magyar kolónia kebelében támadt azon óhajról értesültem, hogy Ö os. és apostoli kir. felségének 60. uralkodási évfordulója a felséges ünneplő nagylelkű intenczióinak megfelelőleg jótékonyczélú alapítvány létesítése által ünnepeltessék meg. Ezen lojális eszmét a legnagyobb örömmel felkarolván, mindazon osztrák és magyar állampolgárokat, a kik ezen, a kolóniának lojális és jótékony érzelmeiről tanúskodó, ennek önindulatából keletkezett elhatározásnak megvalósítása iránt érdeklődnek, van szerencsém tisztelettel meghívni, miszerint folyó évi június hó 4-én, uj stílus szerint, déletőtt tíz órakor a császári és királyi diplomácziai ügynökség irodájában azon módozatok megbeszélése végett megjelenni szíveskedjenek, a melyek szerint szeretett uralkodónk trónrajutásának 60-ik évfordulója a jótétemény valamely alakjában méltó módon esetleg megünneplendó volna.« Konstatálom tehát, t. képviselőház, hogy a kolónia kebelében felmerült kívánalomnak megfelelően hívta össze őket követünk, ilyen formában, magyar nyelven a magyar állampolgárokat, ugy hogy én követünknek ezt az eljárását kifogásolhatónak nem tartom. Ez a válaszom ; kérem a t. házat, méltóztassék tudomásul venni. (Elénk helyeslés.) Elnök : Bozóky képviselő urat illeti a szó. Bozóky Árpád : T. ház ! A t. miniszterelnök ni válaszát nem veszem tudomásul. Először is a t. miniszterelnök ur nem azokkal a kérdésekkel foglalkozott mostani válaszában, a melyek ennél az interpellácziónál lényegesek. Nem az a lényeges, hogy a követ ur egyébként pl. gazdasági dolgokban hogyan működik. Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem erre vonatkozólag, hanem általában szóltam. Bozóky Árpád: Az sem lényeges, hogyan indalt meg a mozgalom és hogy most ez egyszer magyar nyelven hívták meg a magyar és osztrák polgárokat. De az a tendenczia lényeges, a mely e meghívóban világosan benne van, hogy t. i. Ö felségének, mint magyar királynak uralkodását is 60 esztendősnek tünteti fel. (Ellenmondás.) Világosan benne van a meghívóban, a melyet a t. miniszterelnök ur felolvasott. Azt mondja : apostoli királyi Felségének 60-ik uralkodási évfordulója. 0 felsége csak mint magyar király apostoli Felség ; ez a kifejezés tehát, hogy apostoli királyi Felség 60-ik uralkodási évfordulója, csupán a magyar királyi méltóságra vonatkozik. Wekerie Sándor : Rex hereditarius ! Bozóky Árpád: Hereditas nincs a nélkül, hogy az előző uralkodó meg nem halt volna. Beck Lajos : Vagy le nem mondott volna! Bozóky Árpád : Benne van az is : szeretett uralkodónk trónra jutásának 60.-ik évfordulója. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Igaz ugyan, hogy egy helytelen kifejezést használva az 1867 : XII. t.-cz. azt mondja, hogy közös az uralkodó, azonban tényleg, ugy a mint azt az egyetemen minden közjogi tanár tanítja, Lechner is tanította, Kmety is tanította, az uralkodó nem közös, mert az uralkodó ott osztrák császár, itt pedig magyar király, de itt a meghívóban az sincs ; abban a meghívásban az van, hogy egy és ugyanaz az uralkodó. (Nagy zaj.) Nagy György (közbeszól). Elnök : Csendet kérek. Kérem Nagy György képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Bozóky Árpád : Már kétszer hivatkoztam arra a házban, (Zaj.) hogy az 1867-iki törvényhozás sem ismerte el Ö felségének 1848-ban történt trónrajutását akként, hogy akkor a magyar király is trónra jutott volna. (Zaj.) Ugron Gábor : Ilyet nem lehet beszélni. Trónra jutott! Bozóky Árpád : Trónra jutott, de törvénytelenül. Ha pedig törvénytelenül jutott trónra, akkor nem ünnepelhetjük, nem lehet meghívni a magyar áUam közegének a magyar állampolgárokat, hogy törvénytelenséget ünnepeljenek. Gaál Sándor : Hát mikor jutott trónra ? Bozóky Árpád : Méltóztassék elolvasni az 1867 : I. t.-czikket, melynek czimében és egész tartalmában benne van az, hogy ö felsége addig nem lett magyar király, míg meg nem lett koronázva. (Zaj.) Annak a törvénynek czimében az van, hogy Ö felsége I. Ferencz József ur — tehát nem király, csak ur — királyiyá koronáztatik. Ezt a törvényczikket szentesitette ö felsége is ; tehát a törvényhozásnak valamennyi faktora, a király és a nemzet ezen törvényczikkel elismerte azt, hogy a magyar király addig, mig meg nem koronáztatik, a királyi hatalom teljességét nem kapja meg. Igaz, hogy ideiglenesen és azzal a feltétellel, hogy hat hónap alatt megkoronáztatja magát, a királyi hatalomnak bizonyos mértékét gyakorolhatja, de ez is csak olyan feltétellel történhet meg, hogy hat hónap alatt megkoronáztassa magát. (Zaj.) Mivel ő nem koronáztatta meg magát, tehát ő magyar királynak csak 1867 óta tekinthető. Ez annál is inkább igy igaz, mert századok óta az a szokásos kifejezés, hogy ö felsége »királylyá« koronáztatik, a miben az van, hogy a király a koronázás által kapja meg a királyi hatalom teljességét. A miniszterelnök ur előtt ez a kérdés nincs eldöntve, ebbe ő belemenni nem akar, ő ezt a kérdést függőben akarja hagyni. Értem t. képviselőház, hogy miért. Az ő szempontjából igenis ugy áll a dolog, hogy ezt a kérdést nem szabad bolygatni, mert akkor Bécsben baj van. (Zaj.) Azonban oly körülmények között, mikor az osztrák császári jubileumot ünnepük és oda elmegy a magyar minisztériumnak az elnöke, a mikor ezt a tendencziát már több izben felmerülni látjuk, akkor erre a kérdésre a leghatározottabban kellett volna a miniszterelnök urnak felelni és pedig akként, hogy azt a tendencziát, mintha Ö felsége mint magyar I király is 60 év előtt jutott volna trónra, elitéli.