Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

150 546. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. ur olyan nyilatkozatot tett, a mely megnyugtató és a melyből látom, hogy az a mit czéloztam, elérhető, ennélfogva indítványomnak második mondatát visszavonom és csak első mondatát tartom fenn. (Helyeslés.) Elnök: Az indítvány tehát az indítványozó óhajához képest fog szavazás alá bocsáttatni. Minthogy mindegyik bekezdés megtámadtatott, a szakaszt bekezdésenként fogom szavazás alá bocsátani. (Helyeslés.) Elsősorban az 1. §. első bekezdéséhez két módosítás nyújtatott be. Az egyiket benyújtotta Leitner Adolf, a másikat Pető Sándor képviselő ur. Leitner Adolf képviselő ur módosítása azt kívánja, hogy azon szó után : >>községi«, iktattassék be : »társulati«. Pető Sándor képviselő ur pedig azt óhajtja, hogy az első sorban az »és hitfelekezeti* szavak hagyassanak ki. A kérdést az eredeti szövegre fogom feltenni, szemben a két módosítással. A mennyiben az eredeti szöveget méltóztatik változatlanul elfogadni, Pető Sándor és Leitner Adolf képviselő urak módosításait elesetteknek fogom nyilvánítani. (Helyeslés.) Ha pedig nem méltóztatik változatlanul elfogadni az 1. §. első bekezdését, akkor egyenként fogom Leitner Adolf és Pető Sándor kéj)viselő urak módosításait szavazás alá bocsátani. (Helyeslés.) Méltóztatnak belenyugodni, hogy a kérdést így tegyem fel ? (Igen !) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik-e az 1. §, első bekezdését a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, szemben Leitner Adolf és Pető Sándor képviselő urak módosításaival, igen vagy nem ? (Igen !) Kérem azokat, a Idk az első bekezdést változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A ház többsége az 1. §. első bekezdését változatlanul elfogadja, ennélfogva tehát Leitner Adolf és Pető Sándor képviselő urak módosításai elesnek. Következik az 1. §. második bekezdése. Az I. §. 2. bekezdéséhez Leitner Adolf képviselő ur azt a módosítást ajánlja, hogy e mondat helyett: »a szegénységüket igazoló gyermekek ezen beiratási dij alól felmentendők«, tétessék az, hogy: »ha a szülő vagy a gyám szegénység czimén a beiratási dij elengedését kéri, ugy annak fizetése alól felmentendő«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §. második bekezdését változatlanul elfogadni szemben Leitner Adolf képviselő ur módosításával ? (Sem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház nem fogadja el változatlanul az 1. §. második bekezdését, hanem az 1. g. második bekezdését Leitner Adolf képviselő ur módosításával fogadja el. (Helyeslés.) Most már következik Giesswein kéj>viselő ur módosítása. Giesswein képviselő ur harmadik bekezdésként javaslatba hozza, hogy vétessék be : »Egyebekben az 1868: XXXVIII. t.-oz. 11. §. intézkedései érintetlenül hagyatnak«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Giesswein Sándor képviselő ur általam most felolvasott módosítását, a mely tulaj donképen toldás az 1. §-hoz, elfogadni : igen, vagy nem 1 (Igen !) Kijelentem, hogy a képviselőház Giesswein Sándor képviselő urnak e módosítását elfogadja. Második szakasz. Zlinszky István jegyző (olvassa a 2. §-íJ. Elnök : Szólni senkisem kivan. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul elfogadni a közoktatásügyi és a pénzügyi bizottság szövegezése szerint: igen, vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Harmadik szakasz. Zlinszky István jegyző (olvassa a 3. %-t). Kovács Ernő ! Kovács Ernő: T. ház! Ezen javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén azon iskolakötelezettek eüátása, kik eddig nem jártak iskolába, nagyrészt az állam terhére fog esni, mert a hitközségek a maguk vagyoni erejét eddig kimerítették. Ezért az állam érdeke, hogy oly esetben, midőn nincs községi vagy állami iskola, a mennyire lehet, segítségére siessen az ottani felekezeti iskoláknak. Ebből a szempontból kell megadni a pouvoirt a miniszternek, hogy ilyen kivételes esetben ő a 3. §-ban megjelölt 15 koronán tul mehessen. Ezt czélozza indítványom, mely következőkép szól (olvassa) : »Ezen túlmenő kárpótlást a vallás és közoktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben adhatja olyan, már a jelen törvény hatálybaléptekor fennálló felekezeti iskoláknak, melyek egyébként a törvény követelményeinek megfelelnek és a melyek olyan helyen léteznek, hol községi vagy állami iskola nincs, és tekintve a hitközségnek igazolt szegénységét, (1907 : XXVII. t.-cz. 15. §.) a fenti mérték alkalmazása mellett fentarthatók nem volnának.« Kérem ezt mint külön bekezdést a 3. §-hoz fűzni. Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Leitner Adolf! Leitner Adolf: T. képviselőház ! A törvényjavaslat intencziója tudtommal az, hogy a tandíjmentesség megszűnésével az állam kárpótlást adjon az illető felekezeteknek. Én legalább nem tudnám megérteni, hogy az intenczió más lehetne. Ha pedig ez az intenczió, akkor ennek a kárpótlásnak a módja igen egyszerű, t. i. mindenkinek annjdt adjunk kárpótlásként, a mennyit elveszít. Úgyde a javaslat egy egészen más, előttem megfoghatatlan alapon tett számítást és nem azt vette alapul, hogy egy iskola a tandíjmentesség folytán mennyit vészit el eddigi bevételeiből, hanem keresett egy átlagot, hogy az összes tandíjból mennyi esik egy növendékre. Ezt pedig teljes képtelenség a kárpótlás alapjául elfogadni, mert olyan messze esik egyik iskolának kártalanítása a másiktól, hogy semmiféle vonatkozásban egyik a másikkal nincs. Nevezetesen 20 korona 80 fillértől kezdve 1241 korona 90 fillérig megy egyes iskoláknál a tandíj elengedése folytán a veszteség. Hát kérdem, hogy azon