Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-346
Bi6. országos ütés 19Ö8 június 16-án, kedden. 151 iskola, melynek átlagos vesztesége 10 korona 80 fillér, ugyanabban az elbánásban részesittető, mint azaz iskola, hol 12él korona 90 fillér a veszteség 1 Es mi szükség van tulaj donkép arra, kogy az összes iskolák tandíj át egyesitsük és eloszszuk a növendékek számával ? Hiszen ha őszintén akarjuk, hogy azok az iskolák fennálljanak, akkor világos, hogy miként kártalanitsuk azokat. Kártalanitsuk azzal, a mit elvesztettek, erre pedig alapul semmi más nem kinálkozhatik, mint ha az előző három év tandíjbevételének átlagát veszszük. Minden iskola ezzel volna kártalanítandó. Ezzel a kártalanítási összeg nem nagyobbodik és nem kevesbedik, hanem marad az, a mit a tanügyi kormány felvett, csupán a felosztás lesz igazságos, illetve teszi lehetővé, hogy a mennyiben az iskolák a törvény ujabb kívánalmainak megfelelnek, továbbra is fenmaradjanak. Javaslom tehát, hogy a 3. §. a hatodik sornak ezen szavaitól kezdve ; kárpótlási összeg, hagyassák el és pótoltassák a következő szöveggel: (olvassa) »A kárpótlási összeg egy-egv iskolánál az illető iskolának az 1905/6., az 1906/7. és az 1907/8. tanévekben tényleg befolyt tandijak és beiratási dijak teljes összegének egy harmadrészében áilapittatik meg.« Vagyis a három év egy évi átlagában. Ezzel a kárpótlás a legtermészetesebb alapon van megállapítva, a javaslatban kontemplált összeget meg nem haladja, mert a javaslat a valódi összeget vette alapul, melyet a statisztika kimutatott, igy tehát el van érve a czél, a tandíjmentesség kérdése is meg van oldva s az illető iskolák is fennmaradhatnak. Kérem javaslatom elfogadását. Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Goldis László! Goldis László : T. ház ! Minden további indokolás nélkül bátorkodom kérni a t. házat, méltóztassék elfogadni a következő módosítást. Javaslom, hogy a harmadik szakaszhoz egy uj mondat ragasztassák a következő szöveggel: »Ugyanilyen czimen és arányban kérhetnek és nyerhetnek állami kárpótlást azon községek, hitfelekezetek és iskolafentartók, kik iskoláik fentartása czéljából ugyan tandijat nem szedtek, de akár a dologi kiadások, akár a tanítói fizetés biztosítására a községi lakosokra, illetőleg az egyházközség tagjaira áUandó egyenes állami adójuk után 5%-nál nagyobb iskolai pótadót vetettek ki.« Elnök: Kivan még valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház ! A benyújtott módosítások, illetőleg toldások közül egyedül Kovács Ernő t. barátomét fogadom el. (Helyeslés balfélől.) A mit Leitner t. képviselőtársam mond, az igen tetszetősnek látszik, de még sem alapos, ha az ember a dolgot mélyebben átgondolja, mert e javaslat egyik czélja, hogy a tandíj- és a beiratási díjért kárpótlást nyújtson és nagyban és egészben a jelenlegi állapotot veszi kiindulási pontul, azonban mégis törekszik a mennyire lehet, ebben a keretben az állapotok korrekcziójára. Mert azt lehet mondani, hogy a hol 15 koronánál nagyobb tan dijat szednek, ott az iskola tandíjból tartatik fenn és nem a hitközségi adóból, (Igaz! ügy van I) pedig az egész javaslatnak a gondolata az, hogy ne a fej adónak legigazságtalanabb módjával sújtsa a szegény és több gyermekkel megáldott családokat és ezekre fektettessék az iskolafentartás, hanem fektettessék az önmegadóztatásra addig a határig, a meddig azt a hitközség viszonyai elbírják. De az is igaz, hogy ezen 15 koronás szabálynak rideg fenntartása az iskolák egész sorozatánál inkonveniencziákra vezetne, ugy, hogy a közoktatásügyi kormányzatnak egy bizonyos latitüdöt és diszkreczionális hatalmat kell hagyni azokon a helyeken, a hol nincs községi és nincs állami iskola, a hol tehát ezen szabálynak rideg alkalmazása által a megbolygatott iskolának támogatói kénytelenittetnének gyermekeiket más felekezeti iskolába küldeni. Ezt czélozza Kovács Ernő t. barátom módosítása, s azért ehhez hozzájárulok. Leitner t. képviselőtársam módosításához nem járulok. Arra nézve, hogy minő évek bevételei szolgáljanak a tandíj kárpótlás megállapításának alapjául, az 5. §. intézkedik. Ép ugy nem járulhatok hozzá Goldis t. képviselőtársam indítványához sem, mert hiszen az 5 perczent csak azt a minimumot jelenti, a melyet, ha el nem ér az iskolafentartó, folyamodványa tárgyalás alá sem vehető, hanem ezenfelül még az ő vagyoni helyzete is azon módon jön tekintetbe, a mint az 1907 : XXVII. törvényczikk az önkormányzati elemnek bevonásával a közigazgatási bizottságok utján, szóval az egész proczedurával megállapíttatik. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a 3. §-t változatlanul azzal a toldással elfogadni, a melyet Kovács Ernő t. barátom indítványozott. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kívánván szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. A 3. §-szal szemben több módosítás hozatott javaslatba. A kérdést ugy fogom feltenni, hogy az eredeti szöveget állítom szembe Leitner Adolf képviselő ur módosításával. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 3. §-t szemben Leitner Adolf képviselő ur módosításával változatlanul elfogadni, igen vagy nem ?(Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház változatlanul fogadja el a 3, §-t, szemben Leitner Adolf képviselő ur módosításával. Már most a szakaszhoz uj bekezdést hoz javaslatba Kovács Ernő képviselő ur. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e Kovács Ernő képviselő ur azon indítványát, hogy a szakaszhoz egy uj bekezdés toldassák, elfogadni, igen vagy nem 1
