Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

3í6. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. 139 Lett volna alkalma a t. miniszter urnak ezt megtenni, és azt Mszem,|kogy amaz egyházak fejei, a melyek nehéz időkben telj esitették a közoktatási szolgálatot, megérdemelték volna, hogy legalább véleményt mondhassanak ebben az ügyben. Ez lekicsinylése azoknak a hatóságoknak, a kikhez a t. miniszter urnak fordulnia kellett volna. Ily körülmények közt, azt hiszem, az volna a leghelyesebb, ha e javaslat tényleg közöltetnék az egyházi hatóságokkal, hogy azok véleményt mondjanak, Ez ugyan pium desiderium, mert tudom, hogy szavunk épen csak az elnöki székig hatol, de azt hiszem, hogy azért méltányos kivánság. Most még csak egy fontos körülményt említek. Ezzel összefüggőleg nemsokára egy másik törvényjavaslat lesz itt. Arról nem szólok. De minden körülmények közt ez és amaz súlyos terheket ró a községekre és hitfelekezetekre. Mindig, a mikor valamely törvényjavaslat uj intézményt hoz be, fölhozzák, hogy ott és ott ez már be van vezetve, siessünk, mi is vezessük be. De csak tessék összehasonlítani a mi községi életünket a külföldivel. Tessék összehasonlítani a mi községeinket, a melyeknek lakói fizetnek kultuszadót és ezenfelül a közköltségek ellátására óriási pótadókat, a melyek sokszor az állami adó 100 perczentjét meghaladják, ezek nem teljesíthetnek kulturmissziót, ha az állam nem lép közbe és nem segít. Ellenben Poroszország már ezelőtt tizenöt évvei a földadót, a házadót, az iparadót odaadta a községeknek. Ott azután könnyen lehet mondani, hogy ezekből az adókból lehet fedezni az iskolai költségeket. Ezt a példát szívesen szeretném követni Magyarországon. De mikor lesz az, hogy nálunk a földadót a községeknek adják, hogy az iskolákat fentartsák. De mindaddig, a mig ugy állunk, mint most, azt hiszem, nem méltányos, hogy a községekre ujabb óriási terheket rójanak. (Mozgás.) T. ház ! Eöviden ezekbe foglaltam össze észrevételeimet a törvényjavaslatra nézve. Habár a törvényjavaslat szép elvet foglal magában, szép jelige alatt indult meg, de áldás nem lehet benne, mert intencziója nem annyira az, hogy a közoktatás ingyenessége kimondassék, és ezzel a közoktatásügy követelményének eleget tegyen, mert hiszen eddig a tandíj erre nézve nem volt akadály, hanem czélja mit örömmel és üdvrivalgással fogadtak, hogy ugyanis a hitfelekezetek autonómiájára ujabb csapás méressék. Ezért nem is fogadom el a javaslatot. Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Vázsonyi Vilmos! Elnök : Nincs itt! Zlinszky István jegyző: Damián Vazul! Damián Vazul: T. ház ! Mindjárt rövid felszólalásom elején ki kell nyilatkoztatnom, hogy ez a"törvényjavaslat is a tisztán nemzetiségi tanitásnyelvű elemi népiskolák alaptörvényekben biztosított jogának, valamint a felekezetek autonómiájának megnyirbálását, úgyszólván megsemmisítését czélozza; mivel a pénzbeli segítséget illetőleg a kárpótlást az 1907 : XXVII. t.-czikk 15—20. §-aiban foglalt súlyos feltételekhez köti. Hogy ezen szakaszok intézkedései milyen visszaható erővel birnak és mennyire támadják a nemzetiségiek nyelvi jogát és az egyházak autonómiáját, azt ezen törvényczikk tárgyalása során a múlt évben kimutattam és bebizonyítottam és így nem akarok ez alkalommal az akkor felhozott érvek ismétlésébe bocsátkozni, annál kevésbbé, mivel az előttem felszólalók nagyobb része ugy is eléggé hangoztatta ezt. Szerintem, ha a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak nem állott szándékában a múlttal szakítani és ezért ily módon és ily alakban, mint a szőnyegen levő törvényjavaslat foglalja magában, akarta, hogy az elemi népiskolák a tandijat és a 30 filléres nyugdíj átalányt, mely az 1891 : évi XLIII. t.-czikk 10. §-ában meg van állapítva, be ne szedjék, ezt nagvon könnven megtehette volna az 1907. évi XXVI. és XXVII. t.-czikk keretében egy-egy rövid, rövidebb, — mint az egyszakaszos vasúti pragmatikára és a házszabályok revíziójára vonatkozó törvényeknél, — mondom — egy-egy rövid szakasz betoldása által, melyben azt mondta volna ki, hogy ezen dijak eltöröltetnek, azoknak beszedése ezentúl nem engedtetik meg és hogy az egyházak ezért kárpótoltatnak. Nem forgott fenn tehát szüksége annak, hogy uj törvény alkottassék, és ezáltal a törvényeknek úgyis nagy halmaza, mely a tájékozást felette megnehezíti, még egygyel szaporittassék, másrészről elkerülhető lett volna, hogy megint alkalom adassék egy izgalmas tárgyalásra. Hiszen a kérdéses törvényj avaslat czime is elüt az ezen czim által kifejezett czéltól, és ezért nincs is helyén, hogy mint önálló törvény szerepeljen, mert nem a népoktatás ingyenessége éretik el ezáltal. A törvény kizárólag a tandijat és az általános nyugdijalapjárulékot akarja megszüntetni. Az izraelitákat kivéve a legtöbb esetben tandíj nem szedetett be, és különösen nem szedetett be a görögkatholikus és a görög-keleti felekezeti iskoláknál. A mi kevés ezen iskoláknál szedetett, az kizárólag a dologi szükségletek fedezésére fordíttatott. Ugy látszik azonban, hogy az izraelitáknál a tandíj a tanítói fizetés fedezésére, a tanítók javadalmazására is fordíttatott. Ezen állításaim igazolására eléggé tanúskodnak azon adatok, melyek ezen törvényjavaslat indokolásában előhozattak. Ugyanis ezen adatok szerint az 1987 görög-katholikus felekezeti népiskolában 45.918 K, az 1728 görög-keleti népiskolában pedig 18.661 K tandíj szedetett be évente, tehát 3715 iskolában 64.579 K, a miből egy iskolára esik 17 K kártalanítás; mig az izraeliták 467 népiskolájában 579.888 K szedetett be évente s igy egy iskolára esik 1240 korona. Ez az ingyenesség tehát csak az izraelita iskolákat tekinti, mert ebből a kártalanítási összegből ugy az 1000 K alapfizetés, mint a 300 K-t kitevő két korpótlék is fedeztetik. Nem akarok ezzel senkit vádolni, de ugy látszik, hogy ők iskolaadót nem fizetnek és a tanítói 18*