Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-346

140 3k6. országos ülés 1908 június 16-án, kedden. javadalmazást kizárólag tandijbeszedés utján fedezték. A kormány kötelessége volt az igazság és méltányosság szempontjából a felekezetekre is figyelemmel lenni és oly kulcsot találni, mely az igazság és a méltányosság szempontjainak eleget tesz. Különösen áll ez a görög-keleti és a görög-katholikus felekezetek népiskoláira, a melyek nem a tandijból, hanem az állami adónak 50, sőt 100%-áfc meghaladó hozzájárulásból tartatnak fenn. (Felkiáltások balfelől: Hol ? !) Thaly László : Nincs olyan eset! Damián Vazul: A legtöbb helyen. Magától értetődik, hogy ezen felekezetek hívei, mint polgári lakosok, ugy a községi, mint az állami adó kirovása utján az állami iskolák fentartására is adóznak. (Igaz ! Ugy van ! a középen). Ezekre nézve a kártérítés semmikép sem kielégítő és nincsen kellő arányban azokkal az áldozatokkal, melyeket ők az iskolák fentartására, tehát a nyilvános közoktatás czéljaira az ország és a haza érdekében forditanak. Mondhatnám, nincs felekezet az országban, mely annyi áldozatot hozott és hozna a népoktatás czéljaira, mint épen ez a két felekezet s épen ezen egyházak ellen irányuljon a kormány és az állam visszaható ténykedése és szűkkeblüsége ? Ideje, hogy a hatalmi körök — értem az uralkodó pártot is — felhagyjanak azon igazságtalan, kárhoztató és az országra nézve felette káros gyanusitásokkal, hogy a felekezetek és általában a nemzetiségek ne volnának áthatva az igazi hazafiúi szellemtől és hogy a hazafiságot csak pénzzel és jogfeladásokkal lehetne benne ébreszteni, fejleszteni és megerősíteni. Ne kívánják és ne erőszakolják most sem, különösen mikor kárpótlásról van szó, hogy nyelvjogi és egyházi autonómiai kompenzácziót követeljenek a felekezetektől és nemzetiségektől, hanem arányosan és igazságosan eszközöljék ezt a megtérítést. Egy momentumra akarok még reflektálni. E törvényjavaslat indokolására egy nagy, hathatós érvet hoznak fel : az általános tankötelezettség végrehajtását. Azt mondják, hogy a tandíj eltörlése által ez a kötelezettség végre is lesz hajtva és hogy valóban a tandíj volt eddig oka annak, hogy a tankötelesek negyedrésze teljességgel nem részesült oktatásban. Ez nem áll, mert nem a tandíj, hanem az iskolahiány volt ennek az oka. Tessék a mintegy 700.000 tanköteles iskoláztatása czéljából még legkevesebb 1000 egytanitós iskolát felállítani és a büdzsébe a jövő évben 30—40 millió koronát felvenni, akkor bizonyosan keresztül fog vitetni az általános tankötelezettség és alkalma lesz akkor minden tanköteles gyermeknek a tanítás jótéteményeiben részesülni. Ezeknek előrebocsátása után nem akarok több érvet felhozni a törvényjavaslat ellen, nem akarok más hiányokat itt felemlíteni. Miután azonban a 8. §. értelmében ezen törvény az állami iskolákra vonatkozólag csak a jövő év szeptember elsejével, a többi felekezeti népiskolákra vonatkozólag pedig csak két év múlva, 1910. szeptember elsejével lép életbe, meg van adva az alkalom, hogy mindezen hiányok jóvá tétessenek, hogy a nemzetiségeknek az alaptörvényekben gyökerező nyelvi joga az egyházak autonómiájának fentartása mellett tisztán kultúrai szempontból respektáltassék. Akkor talán ezen törvényjavaslat intézkedései közeledni fognak azon korszakalkotó időhöz, hogy a tanítás csakugyan ingyenes legyen és az oktatás necsak azoknak legyen jótétemény, a kiknek anyagi helyzetük ezt megengedi, hanem j ótétemény legyen valósággal általánosságban mindenkire nézve. Még egy kis megjegyzésem van, aztán végezek. En t. képviselőház, miután Gresskowitz Vilmos t. képviselőtársam kijelentésére, a mely szerint a szászok rendületlen hazafiak, reflektált már Goldis János t. képviselőtársam, még csak azt vagyok bátor felemlíteni, hogy La azon a földön, a hol szász testvéreink laknak, ők már 800 éve ott vannak, akkor mi elmondhatjuk, hogy még előbb voltunk itt, mert előttük már 1200 évvel régebben lakjuk ezt a hazát. Zakariás János : Nem bizonyos ! (Derültség.) Damián Vazul : Ezt a Honfoglalás történetének szerzője igazolja és azt hiszem, hogy ittlétünk által nagyon is meg lehet róla győződve mindenki, hogy azáltal, hogy körülbelül 2000 év óta ennek az ittlétező államnak a lakosai vagyunk, bebizonyítottuk azt is, hogy a hazának valódi fiai voltunk. Ezek után, t. \kz, minthogy — ismétlem — alkalma nyilik a kormánynak arra nézve, hogy jóvá tegye azt, a mit a mostani javaslatban elhibázott és minthogy ezen jóvá te vés elérhető azáltal, ha a törvényjavaslat most a napirendről levétetik : én Polit Mihály t. képviselőtársam ez iránt tett indítványához járulok hozzá. (Helyeslések a középen.) Elnök: Ki következik? Zlinszky István jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: Egészen röviden, tisztán csak álláspontomnak a jelzésére, vagyok bátor ezen kérdéshez hozzászólni. Azt hiszem, hogy soha még javaslatot igaztalanabbul és egyúttal szerencsésebben nem támadtak, mint épen ezt. Igaztalan a támadás, mert épen azoknak a sorából röpködtek ezek a támadások a javaslatok ellen, a kiknek legkevésbbé van okuk a javaslat miatt panaszkodni. Támadták a javaslatot a felekezeti autonómia és a nemzetiségi pártok szempontjából. Igaztalan ez a támadás, mert egész röviden beigazolom, hogy a felekezeti autonómiákon semmiféle, sérelem nem esett, sőt épen a felekezeti oktatás hivei ezt a javaslatot a legnagyobb örömmel üdvözölhetik. Es sohasem vádoltak igaztalanabbul közoktatásügyi minisztert azzal a velleitással, hogy egy javaslattal államosítani akarna, mint épen az igen t. kultuszminiszter urat a jelenlegi javaslat kapcsán. De egyúttal szerencsésnek is tartom ezt a támadást, t. ház. Szerencsésnek azért, mert ezt a javaslatot — azon fogyatékosságai daczára, a melyek tényleg megvannak — épen azon támadások, a melyek különösen Goldis László t. kép-