Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

120 3í5. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. is és az eddig századokon át szivünk vérével védett városainkba és falvainkba a szomszédaink feltartóztathatatlanul be fognak vonulni. (A szónok szünetet tart.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék talán gyorsabb tempóban beszélni. Oly hosszú szüneteket méltóztatik tartani, pedig az idő már nagyon előrehaladt. Gresskowitz Vilmos: En azt hiszem, hogy fél órán tul nem fogok beszélni. Elnök : A képviselő ur hosszú szüneteket tart. Engedelmet kérek, ezt nem engedhetem meg. Ha tovább igy folytatja, más szónokot fogok felszólítani. Gresskowitz Vilmos: T. ház ! Ha nincs is köztünk senki sem, a ki azt hinné, hogy az igen t. közoktatásügyi miniszter ur ezt a fegyvert ki akarná ragadni kezünkből és ha teljes és őszinte elismeréssel és bizalommal vagyunk is iránta a különös nehéz népviszonyainknak a miniszter ur részéről való igazságos méltatása tekintetében.azért sajnos, mégis tapasztaljuk majdnem minden nap, hogy erre a méltányosságra nem számithatunk mindenütt és minden körülmények között az állami felügyelettel megbízott közegeknél. Epén az utolsó napokban alkalmunk volt ebben az irányban igen szomorú tapasztalatokat tenni. Szebenmegye népiskoláit bejárta egy külön miniszteri biztos ur, a ki különben igen kiváló szakértőnek hírében áll. Nagydisznódon történt, egy olyan helyen, a hol a magyar nyelvnek sikeres tanítása már régen bekövetkezett, a hol a magyar nyelvet már akkor elsajátították, a mikor országos törvény ezt még nem is követelte volna, a hol tehát ezen nyelv tudásának fontossága átérzett dolog, mondom, egy ilyen helyen történt, hogy az illető biztos ur egy magában véve elfogulatlan ember előtt egy igen kicsinyes inczidensből kifolyólag, a mely abból állott, hogy egy öreg tanitó, a ki magyarul társalogni nagyon gyengén tud, zavarában németül szólott az illető biztos úrhoz, az ott levő összes szász tanítók ellen a legélesebb módon kikelt, és többek közt azt a gúnyos tanácsot adta nekik, hogy menjenek a román községekbe és ott a román tanítóktól tanuljanak magyarul. A midőn pedig harmadik oldalról arra figyelmeztették az illető biztos urat, hogy hiszen mi a magyar nyelv tanítására nézve egyetértünk és épen az utolsó években magyon is ig)^ekeznek a szász tényezők a magyar és szász közötti szolidaritásnak gondolatát terjeszteni, a biztos ur fellépése pedig ennek a mozgalomnak nem lehet hasznára, ő gúnyosan kijelentette, hogy a szász és magyar közötti szolidaritás előtte nem ér egy fillért sem. A biztos ur lehet nagyon kiváló pedagógus, de hogy gyenge politikai belátással bir, az előttem nem kétséges. Goldis László: Ki volt az ? Gresskowitz Vilmos: T. ház! Olyan magyar embernek az eljárását és magatartását, a ki a szász népen egyebet követelni nem tud, mint a magyar nyelvnek forszírozott és azonnal való megtanulását, tekintet nélkül a szász nép létérdekére, azzal az emberbaráttal hasonlítom össze, a ki egy hullámokkal küzdő és majdnem elmerülni látszó úszónak egy szép, de nehéz ruhát dob a vízbe és azt kiáltja feléje, hogy azt öltsd magadra, különben nem engedlek a partra úszni. Miután pedig, t. ház, a szászoknál a kártalanítási feltételek elfogadása ugy etikai, mint politikai lehetetlenséget képez, nekünk nem marad egyéb hátra, mint ugy is tulmagas önmegadóztatásunk tovább emelése, a mi végre is a szász népet gazdaságilag is gyöngíteni fogja, ez pedig nem állhat sem a magyar állam érdekében és tudtommal nem áll az igen t. kormány és közoktatásügyi miniszter ur szándékában sem. Én tehát ugy általános, országos szempontból, mint különösen szász szempontomból, ezt a törvényjavaslatot nem fogadem el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző: Giesswein Sándor! Giesswein Sándor: T. képviselőház ! A midőn a törvényjavaslathoz és a törvényjavaslat mellett, nemcsak a magam nevében, hanem több pártfelem nevében is hozzászólok, kezdem ott, a hol a törvényjavaslatot, ugy mondhatnám, csaknem általánosságban örömmel üdvözölték, kezdem a törvényjavaslat szocziális jelentőségén. (Helyeslés.) Polit Mihály igen t. képviselőtársam, mondhatom nagy örömömre, a demokratikus irányt hangoztatta és követelte, hogy közoktatásunk a demokratikus irány fejlesztésére szolgáljon. Én azt hiszem t. képviselőház, ha van valami, a mi ezt a demokratikus irányt ápolhatja és fejlesztheti, akkor ez épen ez a törvényjavaslat és pedig azért, mert igazi demokráczia csak ott van, a hol az a nép szivében gyökerezik és a hol a népet magát tudjuk a demokratikus érzelmekre megtanítani. Én ebből a szempontból örömmel üdvözlöm e törvényjavaslatot, mert ezen törvényjavaslat folytán azt lehet mondani, hogy minden népiskola ajtajára mintegy fel lesz irva, hogy : open door, hogy oda különbség nélkül mindenki bemehet, bejárhat abba tandíjmentesen, mert én épen a nép érdekében azt kívánom, hogy ne létezzék senkire nézve privilégium, hogy ott sem a biró, sem a bakter, sem a csősz fia között különbség ne legyen, szóval senki kegyelemből ne üljön az iskola padjain, hanem mindenki ugyanazon kötelességek teljesítésével és ugyanazon jogokkal ruháztassék tel. (Helyeslés.) Más oldalról hallottam hangoztatni azt, hogy ez a javaslat három és fél millió korona költségbe került. Én azt hiszem, t. ház, hogy ennek a testvéries szellemnek a megalapítása megér nekünk annyit. (Helyeslés.) és ugy vagyok meggyőződve, hogy erre a három és fél millió koronára nekünk nemcsak hogy szükségünk van, hanem hogy ez az összeg, a kitűzött czél szempontjából, még kevés is. Azt hiszem meg fogjuk találni a módját, hogy ugy az állam, mint a felekezetek, valamint az egyeseknek hozzájárulásával, szóval egyesült erő-