Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-345

345. országos ülés 1908 június 15-én, hétfőn. 121 vei képesek leszünk arra, hogy népiskolai ügyünket tovább is fejleszthessük. (Helyeslés.) De t. ház nemcsak szocziális szempontból kell nekünk ezt a törvényjavaslatot elbírálni, mert nézetem szerint minden társadalmi intézményt három szempontból kell felfognunk, mert a szocziális jelenségeknek épugy, mint a fizikai jelenségeknek három dimenziójuk van : az általános társadalmi, a nemzeti és az egyéni vonatkozás. Én tehát áttérek a törvényjavaslatnak nemzeti és egyszersmind individuális vonatkozásaira. A mi a népnevelés ügyét és egyáltalában az oktatás ügyét érinti, az a nemzetek életében kétféle irány fejlesztését tünteti fel. Az egyik irány arra tendál, hogy az oktatás kizálólagosan nemzeti feladat. Ezt látjuk a régi Spártában, a hol — igaz, hogy nem beszélhetünk a mi értelmünkben vett népnevelésről, mert a rabszolgák százezrei egészen ki voltak zárva a népoktatásból — a szabad polgárok nevelését tisztán csak szocziális, mondhatjuk politikai, állami szempontból fogták fel. De ott látjuk Spárta mellett Athént. Ha összehasonlitjuk e két szomszéd állam szellemi fejlődését, azt fogjuk látni, hogy a hol a szocziális, az állami érdek mellett kellőképen tudott érvényesülni az individuális érdek, erősebb szellemi élet volt, mint a hol tisztán csak a szociális, az állami érdek dominált, a hol csak bizonyos drill fejlődött ki, a mely a magasabb szellemi fejlődést nem engedte meg, ugy hogy Spártáról nem tudnánk semmit, ha az athéniek nem tanítottak volna meg rá. Mérsékeltebb módon ugyanezeket az irányokat láthatjuk Európa vezető népeinél is. Francziaországban az uralkodó tendencziák szintén a nevelés kizárólagos államiságára vezetnek. Nem uj dolog ez az irányzat ebben a dologban, a hol a fejedelem azt mondta magáról: l'état e'est moi! Ebben az országban már egy Feneion is csaknem olyan elveket hangoztatott, mint később Danton ; ha más hangnemben is, de ugyanazon melódiákat zengedezte ; Feneion Télémaque-jában is azt az elvet látom lerakva, hogy a nevelés kizárólagosan csak a fejedelem feladata, mert állam helyett nálunk akkor mindig a fejedelem személye szerepelt. Ezen irányzat mellett azonban látom a szomszédos insuláris országban és az Atlanti-Oezeánon tul az angol-szász fajnál kifejlődni azt az irányzatot, a mely az állami hatalom erejét az individuális fejlődésben látja és a mely az államhatalmat össze tudja egyeztetni az individuális szabadsággal. (ügy van!) És midőn választanom kell a kettő közt, a nevelés szempontjából, kénytelen vagyok a történelem útmutatása mellett határozottan az utóbbi irányzatnak előnyt adni, a mely megalkotja azt a centripetális erőt, a mely az állam egyes tagjait magához öleli, de azt is megengedi, hogy mindenki az ő individuális sajátságai szerint tovább fejlődhessék. (Helyeslés.) Tapasztalatokra hivatkozhatom és mondhatom, hogy láttam épen ennek a tapintatos, ennek a szabadságszerető szellemnek a működését és nemzeti tömöri tő erejét és láttam, hogy an angol gonKÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XX. KÖTET. dolkozás egyszersmind a nemzeti érzés, a faji sajátságok respektálása mellett hogyan fejlesztette és terjesztette el az angol nyelvet a Nilus völgyétől egészen az Atlanti oczeánig. (Nagy zaj és jelkiáltások a nemzetiségi fádokon : De nem erőszakkal! Felkiáltások a baloldalon : Ez sem erőszak !) T. képviselőház! Épen erre vonatkozólag többször hallottam azt az állítást, hogy nem lehet egyszerre két nyelvet tanitani. Én voltam Asszuánban elemi iskolában és bámultam, hogy azok a barna arab gyerekek milyen szépen tudnak felelni Magyarországról és Budapestről is angol nyelven és láttam másrészt Írországban, hogy ott egy elemi iskolában az angol anyanyelvű megtanulja az ir nyelvet és az ir anyanyelvű megtanulja az angol nyelvet. Pop Cs. István : Hasonlítanak ! Giesswein Sándor : Azt tetszett mondani, hogy hasonlítanak, Körülbelül annyira, mint a német a latinhoz, mert az egyik germán nyelv, a másik pedig kelta. Ez egy kis filológia. (Élénk derültség és taps.) Különben, ha hasonlítanának, épen akkor volna a legnehezebb feladat, mert két különböző nyelvet egymás mellett tanulni könnyebb dolog, mint két hasonlót, a melyeket az ember igen könynyen összekever egymással. Én próbáltam spanyolul beszélni és mindig az olasz jött a számra. Ez mellékesen legyen jelentve. (Elénk helyeslés.) Szükségesnek tartom, hogy minálunk nemzeti és állami szempontból az összes kulturális tényezők összefogjanak arra, hogy a népnevelést emeljék. Ezt találtam kifejezve a kultuszminiszter ur javaslatának tendencziájában és az ő bevezető beszédében és ez vezet engem arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam. (Élénk helyeslés.) Mert, habár mi azt óhajtjuk, hogy a nevelés terén az individuumnak, és itt a család szerepel, mint individuum, mert a nevelés elsősorban a család dolga, a szabadsága meg legyen óva, másrészt én nem nézhetem és manapság egyikünk sem nézheti a nevelést olyan szemmel, mint annak idején Mirabeau, a ki 1791-ben egy iratában azt mondja, tanitani mindenkinek van joga azt, a mit tud, sőt akár azt is, a mit nem tud, (Derültség.) mert a tanitás, ugy gondolja ő, egy neme a kereskedelemnek, az egyik odaadja a tudományát, a másik meg cserében a pénzét. Ez kissé ildomtalan hasonlat, de nagyon sántikál is és még ha az oktatás tisztán csereüzlet volna is, még akkor is nemcsak a két fél közötti dolog volna, mert hiszen ép ugy mondhatná valaki, hogy az orvosnak és a betegnek egymáshoz való viszonya nem érdekel senkit, pedig dehogy nem, ez egyszersmind állami ügy is, mert az államnak kötelessége megvédelmeznie a polgárokat, hogy az orvos ne kuruzsoljon náluk és hogy a gyógyszerész ne legyen méregkeverő. (Élénk derültség és zaj.) Einök (csenget) : Csendet kérek ! Giesswein Sándor: A nevelés is olyan fontos dolog, a hol mindenkinek el kell ismernie, hogy az államnak közbe kell lépnie először mint védelmezőnek, másodszor mint ellenőrzőnek és harmadszor, mint fejlesztő tényezőnek. (Helyeslés.) 16