Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.
Ülésnapok - 1906-344
104 3H. országos ülés i!J08 június 13-án, szombaton. sitotta és mondotta ki az általános tankötelezettséget. Ennek az általános tankötelezettségnek az életbe miként való átvitelétől függ a mi általános műveltségünk fokozata és ez jelöli ki egyszersmind a kultúrnépek sorában is a mi helyünket. Én még általánosságban sem kivánom a mi kulturminősitésünket most megállapítani mindenféle összehasonlításokkal, azonban be kell azt vallanom, hogy az általános tanközelezettség végrehajtásának számos akadálya van és ezeknek eltávolítása méltó becsvágyát képezi még olyan nagy államférfiunak is, a minőt az igen t. vallásos közoktatásügyi miniszter úrban tisztelhetünk. (Éljenzés.) Magam részéről ennek az általános tankötelezettség végrehajtásának egyik főakadályát látom abban, hogy a mi népünk földmiveléssel, gazdálkodással, mezőgazdasági munkával foglalkozik, a melynél érvényesül, foglalkoztatást talál a legcsekélyebb munkaerő is. Ehhez járul a szétszórt tanyai gazdaságok nagy kategóriája és legújabban észleljük mint egy akadályát az általános tankötelezettségnek a megélhetés drágaságát, a mezőgazdasági munkában beálló nagy keresletet. Tapasztalásból mondhatom, hogy igen sok szülő elvonja gyermekét az iskolából azért, mert ha a maga gazdaságában foglalkoztatja is és megfizeti is a mulasztást, akkor is kevesebbe kerül neki az a munkaerő, a melyet az a tanköteles gyermek neki szolgáltat. Ha pedig nem maga foglalkoztatja, hanem idegen munkára küldi, akkor is a mai napszám viszony ok között megtalálja a maga számítását, mert kifizeti a keresetből, a napszámból az iskolamulasztási bírságot is és még e mellett több jut a család megélhetésére is. Mindezekről a gazdasági népoktatásról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor akarok érdemileg szólni. Most még csak azt az egy akadályát említem fel az általános tankötelezettségnek, a melyet a törvényjavaslat igen szép s mélyreható indokolása is felemiit, azt t. i., hogy nálunk, Magyarországon az általános tankötelezettség végrehajtásának egyik legfőbb és le nem kicsinyelhető akadálya az, hogy az iskolafentartók az elemi mindennapi, sőt az ismétlő tanköteles oktatásért is több-kevesekb tandijat szedhetnek. Én ezt az akadályt a magam részéről le nem kicsinylem, sőt elfogadom a maga tárgyi igazságánál fogva. De örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot azért is, mert ez a kormány ós általa ez a magyar országgyűlés, a melyet pedig igen sokan osztályparlamentnek szoktak és szeretnek nevezni, igen helyes szocziális érzékkel alkotja meg ezt a törvényt is és nyújt segítséget a népnek. (Ugy van ! balfelől.) örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, mert épen mostan, a mikor jogok kiterjesztésének előestéjén állunk, ez a kormánj tanúságát akarja adni annak, hogy igenis szivén fekszik a népnek szellemi és erkölcsi kiművelése és a hazafias, erkölcsi nevelés által akarja segíteni ezt a népet arra, hogy a jognak bírására ne csak méltó, hanem alkalmas is legyen. (Élénk helyeslés.) Nagy örömmel üdvözlöm, t. ház, ezt a törvényjavaslatot és elfogadom azért is, mert ez a törvényjavaslat a magyar nevelés és oktatás korszakát fordulóra juttatta, mert letagadhatatlan az a sok erkölcsi érték, a melyet ez a törvényjavaslat magában rejt. Ilyen álláspontból tekintve a törvényjavaslatot, csak helyeselni tudom azt, hogy a tandíj szedést megtiltja és helyeslem, hogy ezért az iskolafentartóknak kártalanítást nyújt. Ezeknek általánosságban való előterjesztése után jelezhetem, miszerint felvilágosítást nyertem más alkalommal és helyen az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrtól mindazon észrevételekre, a melyek az én lelkemben a törvényjavaslattal szemben felmerültek. Most tehát csak a 7. §-ra kívánok reámutatni és a magam részéről hangsúlyozni kivánom azt, hogy a 7. §-nak abbeli intézkedését, a mely szerint a bizonyítványt az iskolai hatóságnak át kell tenni a közigazgatósági helyi hatóságokhoz megerősítés végett, nem helyeslem és azt el nem fogadhatom. En ebben az intézkedésben a magam részéről a tanítóságnak, az iskolai hatóságoknak mintegy lekicsinyítését látom. En azt tartom, t. ház, hogy ha eddig is közokirat jellegével birtak a helyhatóság által kiállított iskolai bizonyítványok és az a megerősítés ezután is meglesz, a melyet eddig nyertek, az teljesen elegendő. Nem találnám azonban feleslegesnek, hogy a törzskönyveknek másodpéldányai megőrzés végett a kir. tanfelügyelőségekhez beszolgáltattassanak, mert hiszen tudjuk, hogy minden ilyen dolgot érhet valamely veszedelem, mondjuk, hogy a törzskönyv tüz által megsemmisül és azért helyes, hogy később, a megsemmisülés után is, alkalmuk legyen azoknak, a kik elemi iskolát végeztek, a törzskönyvből a maguk bizonyítványát megszerezni. Mélyen t. képviselőház! Egész rövidséggel csak ezeket tartottam szükségesnek elmondani. Ismétlem azt, hogy én a törvényjavaslat iránt a legnagyobb bizalommal vagyok és abban a meggyőződésben élek, hogy ez a törvényjavaslat a maga alapzataiban elő fogja mozditani azt a nagy czélt, a mely kell, hogy minden magyar embernek a lelkében éljen, t. i. a magyar nemzeti állam teljes kiépítését. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Eínök : Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Schuller Rezső! Schuller Rezső: T. képviselőház ! (Nagy zaj.) A magyar előkelő társadalomnak egy ismeretes egyénisége ünnepélyes alkalommal azt a feltűnést keltő szót használta, nem boldog a magyar. Ez a szó bizonyos értelemben ráillik a nem magyar lakosságra is. Vannak vágyak, vannak törekvések, a melyek elsősorban a magyarság lelkéből kifakadva, eddig teljesülésbe nem mentek. De higyje el a t. ház, hogy országunk közjogi helyzetétől eltekintve is, vannak viszonyok, vannak feszültségek, a melyek azt a szót érlelik meg a nem magyar ajkú lakosság szivében is. Azt hiszem, mindenütt ismerik Schillernek azt a mondását: