Képviselőházi napló, 1906. XX. kötet • 1908. junius 5–julius 10.

Ülésnapok - 1906-344

3M országos ülés 1908 június 13-án, szombaton 103 ház nemcsak azért vet ki tandíjakat, hogy a dologi kiadásokat, fűtést, világítást, vagy esetleg a tanítók járandóságát fizesse vagy pótolja, hanem esetleg azért is, hogy a megnagyobbított iskolának vagy a felállított uj iskolának költségeit, a melyeket kölesönből merített, amorzitálja, mert a kivetett iskolaadó nem eléséges, már pedig többet a hivők magukra vállalni nem akarnak, de készséggel vállalkoznak tandíj fizetésére. Ha minden feltétel nélkül adná is az állam a pótló segélyt a tandíj helyett, hogy fog ezután az egyház felállíthatni iskolákat ott, a hol ezt csak kölcsönből teheti, és midőn el van vonva tőle a tandijszedés joga, a mely tandijakból a kölcsönök amortizácziója fedezhető lenne ? Itt is meg van tehát bénítva a katolika egyház iskolaielállitási és fentartási joga, képessége. A 7. §. miatt is ellene vagyok e törvényjavaslatnak. E paragrafusban t. i. az van, hogy ezentúl a bizonyítványokat alá kell íratni a közigazgatási hatóságok által. (Halljuk ! Halljuk !) Eddig jogunk volt magunknak kiállítanunk a bizonyítványt és az állam azokat közokiratoknak ismerte el. A törvény most másként intézkedik. Minthogy azonban a t. miniszter ur a pártértekezleten kijelentette már, hogy szívesen hajlandó e dolgot törülni, erről többet nem szólok. De azt akarom még felemlíteni, hagy ugy látszik, az államok sem igen törik-marják magukat- a kötelező teljes tandíjmentesség után, mint ezt a t. miniszter ur maga bizonyítja, ö ugyanis felsorolja törvényjavaslatának indokolásában az összes európai művelt nemzeteket, szám szerint húszat és íme azt találom, hogy ezen húsz közül csakis hat államban van meg a kötelező tandijmentesség, tizennégyben pedig nincs. Valószínűleg ezen államok is azt tapasztalták, hogy a tandíjmentesség éppen nem panacea az iskoláztatás elhanyagolása ellen, és egészen más indokok és körülmények fejtik meg azt, hogy miért van itt vagy ott annyi analfabéta vagy iskolamulasztó. Végül arra akarok még reflektálni, illetve felelni, a kik azt mondják, hogy azért kellenek ezek a törvényjavaslatok, hogy az általános államosítást, az iskoláknak teljes laiczizálását meggátoljuk. Erre a válaszom az, hogy ha lesz valamikor idő, midőn a magyar képviselőház az általános államosítást be akarja hozni, akkor az ilyen törvények nem fogják őt abban meggátolni, mert keresztül fog az gázolni akkor mindenen (Zaj.) és másodszor, hogy én az általános államosítást perhorreszkálom, de ugyancsak perhorreszkálom a részleges államosítást is. Mivel pedig meggyőződésem szerint ez a törvényjavaslat nem egyéb, mint egy rész az államosításból, vagyis részletes államosítás, ép ugy, mint az 1907-ik évi törvény volt, valamint azt el nem fogadtam, ugy ezt sem fogadhatom el. (Helyeslés jobbfelől.) Sümegi Vilmos: Éljen Apponyi! (Éljenzés balfelől.) Szent-Királyi Zoltán jegyző: Török Kálmán ! Török Kálmán : T. képviselőház ! Én a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot sem alapelveiben, sem rendelkezéseiben . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Török Kálmán : ... nem ítélem meg ugy, mint azt az előttem szólott képviselőtársam megítélte, nagyon természetes tehát, hogy felszólalásomnak végső korolláriuma sem egyezik az övével, sőt előre jelenthetem, hogy én a törvényjavaslatot szívesen üdvözlöm és örömmel elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Azokat az aggódásokat, melyeket az igen t. képviselő ur a felekezeti, nevezetesen a hitvallásos katholikus iskolák szempontjából előadott, egész terjedelmükben én nem oszthatom. Nem osztom különösen azt, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 6. §-a az államosításnak előfutárja lehet, és nem osztom abban a vonatkozásában sem, hogy bennünket a mi szerzett és törvény által biztosított jogainkban sértene. (Halljuk I Halljuk!) Én a tandíjban egy egyszerű dologi fedezetet látok, a melyre nézve nekünk az állam teljes kártalanítást nyújt és így én a jogcsorbitást felfedezni nem tudom. (Igaz ! Ugy van !) Én őszintén, nyíltan megvallom, hogy az általános, kötelező állami oktatásnak hive nem vagyok ; a magam részéről épen azzal a katholikus lélekkel, azzal a katholikus meggyőződéssel védem a katholikus iskolák jogait, a mivel védi azt az igen t. képviselő ur. De sajnos, be kell vallanom, igen sok esetben előáll az a helyzet, hogy a hitfelekezeti iskolafentartó az iskolák dologi szükségleteit ellátni nem képes. Ilyenkor teljesen indokoltnak látom, hogy az állam segítségére jön a felekezeteknek s a maga támogatásával teszi lehetővé, hogy az iskolák megfeleljenek nevelési és oktatási czéljaiknak. Mert az egyénnek helyes valláserkölcsi kiművelése nemcsak az egyén érdeke, nemcsak az egyén boldogulásának alapja, hanem nagy érdeke a társadalomnak és az államnak is egyaránt. Szász Zsombor : Es az egyháznak is ! Török Kálmán : Es az egyháznak is ! Épen azért minden olyan törekvést a mely a nevelésoktatás alapzatait hivatottan, szakszerűen kimélyiteni törekszik, lelkem mélyéből szívesen üdvözlök, (Helyeslés.) mert én, a ki a nép között élek, azt látom, hogy az az egyén, a ki szellemileg, lelkileg jobban ki van művelve, a kinek lelki nevelése, oktatása helyes irányt nyer, könnyebben megtalálja az életben a maga boldogulását, de biztosabban építhet és számíthat rá a társadalom és a haza is. (Helyeslés.) Ennek a nevelés-oktatásnak rendszeres közlése képezi a néjDÍskola feladatát és legelső sorban az számithat nemzete hálájára és elismerésére, a ki — mondom — ennek a nevelés-oktatásnak alapzatait hivatott és szakértő kézzel mindegyre mélyíti és abba olyan köveket épit be, a mely kövek az élet minden viharának megpróbáltatásában szilárdan és rendületlneül megállanak. (Helyeslés.) A magyar parlament, áthatva azon fontos érdekektől, a melyek az elemi nevelés-oktatáshoz kapcsolódnak, az 1868 : XXX. t.-czikkben bizto-