Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
92 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. elfogadni, hanem méltóztassék azok elvetésével a tételt megszavazni. (Élénk helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. (Sálijuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, mielőtt annak a nagy elvi kérdésnek taglalásába bocsátkoznám, a melyet Bozóky Árpád t. képviselőtársam felvetett, Bernáth Béla t. képviselőtársamnak kérdésére kell válaszolnom, a ki bizony r os ellenmondást állapított meg a költségvetési előirányzat között és azon adatok között, a melyeket az állami néptanítók létszámának tényleg beállott szajjorulata tekintetében tegnapi beszédemben elmondottam. 0 ugyanis igen helyesen felhívta a figyelmemet arra, hogy költségvetésileg, ugy az 1907., mint az 1908. évi költségvetésben 500 nj állami tanítói állásnak rendszeresítése foglaltatik, felteszi természetesen, hogy a végrehajtásban nem fogok megette maradni annak, a mire a törvényhozástól felhatalmazást és pénzügyi eszközöket is kaptam, és azt mondja azután: hogyan van az, hogy miután kétszer ötszáz, tehát két év alatt is ezerrel több néptanítót kellene beállítani költségvetés szerint, mégis két és fél évről beszámolva, t. i. az 1906. év második feléről ós az 1907. és 1908. évekről, (t. i. én már az 1908. évet befejezettnek vettem és azt az állapotot állítottam a t. ház elé, a mely az 1908. év végén fog előttünk állani) csak 950 tanítóval szaporítottam tényleg az állami tanítók állományát. Ez az ellenmondás tényleg fennállana; és ennek magyarázata az, hogy az az adat, a melyet tegnap előadtam, és a mely 950-es létszámban állapítja meg azon szaporulatot, a mely az én miniszterségem alatt beállott, csak az újonnan felállított állami népiskolákban való szaporulatot jelenti, t. i. ott, a hol nem volt iskola, vagy a hol községi, vagy felekezeti iskola államosittatott; de ebben a létszámban nem foglaltatik benn az állami tanítók létszámának azon szaporulata, a mely az állami iskolák fejlesztéséből keletkezett, t. i. ha valahol kéttanitós iskolából háromtanitós vagy négytanitós iskola lett. Ez a látszólagos ellenmondás ebből áll elő és nagyon szívesen világosítom fel a házat, mert reám nézve sokkal kedvezőbb az adat abban a kiegészített alakban, a melyet most bátor leszek előadni. Ha igy, nemcsak az újonnan felállított vagy államosított, hanem a fejlesztett állami iskolák tanítói lótszámszaporitását is veszszük, akkor nem 950, hanem 1367 tanítóval szaporodott az állami iskolák tanítóinak létszáma 1906. április havától kezdve, a mióta_ én vagyok szerencsés ezt a tárczát kezelni. (Éljenzés.) Összehasonlítás végett bátor vagyok az én miniszterségemet megelőző utolsó tíz év adatait is összegezve előadni. Mint mondám tegnapi beszédemben, nem sokkal, de valamivel gyorsabb tempóban mégis haladunk; s ezt kiemelem azért, mert nem szeretnék igazságtalan lenni azon férfiak iránt, a kik engem ezen miniszteri székben megelőztek s akikkel egy időben, némelyikkel állandóan, politikailag szemben állottam, akiknek kulturális működését azonban nem egyszer elismertem akkor is, a mikor az ellenzéki padokon ültem. Ha az én miniszterségemet megelőző tiz évnek állami tanítói szaporulatát összegezzük, akkor kijön, hogy, habár kissé nagyon is szélsőségek közt váltakozva is, amennyiben egy évben 5^7-tel, a következő évben már csak 118-czal állott be a szaporulat, hanem átlag egy évben 354 állami tanítóval szaporodott a létszám. A fejlődés abban áll, hogy most azon rendszer szerint, a melyet én honosítottam meg, mióta miniszter vagyok, az évi létszámszaporulat 500-at képez. Mondottam tegnap, ismétlem ma, ez nem elegendő, hogy a fogyatkozásokat a kívánt gyors ütemben pótoljuk; máskép lesz jövőre, mivel ennek lehetővé tótelére a kellő pénzügyi eszközökről gondoskodni akarunk és gondoskodni fogunk; hanem ma igy áll a dolog egész preczize az összes létszámszaporodást illetőleg. És ha már erről emlitést tettem, ismét ugyanazon szempontból, hogy igazságot szolgáltassak mindenkinek, megjegyzést kell tennem némely igen elismerő, részemről csak hálával fogadott nyilatkozatra nézve, a mely vonatkozik a mezőgazdasági ismétlőiskolákat illetőleg bejelentett tervemre és törvényjavaslatomra. Nem akarom ugy odaállítani a dolgot, mintha a mezőgazdasági ismétlőiskolákat én találtam volna fel. Azoknak meghonosítása megkezdődött és nagy mértékben folyt Wlassics Gyula minisztersége alatt ugy, hogy én már körülbelül 2300 ilyen mezőgazdasági ismétlőiskolát vettem át, azok közt körülbelül 60 szaktanitósat. A változás abban fog állani, hogy az, a mi eddig költségvetésszerüleg, kormányzati utón történt, némely helyen megtörtént, más helyen nem, általánossá és kötelezővé fog tétetni, nagyobb jjénzügyi segélyforrásokkal fog elláttatni és ez által ki fog épülni az ismétlőoktatásnak egy egész rendszere. Ha érdem van benne, ez a rendszeresítés talán az én érdemem, magának az intézménynek kezdeményezését illetőleg azonban nem volna igazságos és méltányos annak érdemét élvitatni azoktól, a kiket az megillet. (Helyeslés.) Ezek azok a ténybeli kiegészítések, a melyeket a tegnap általam felhozott adatokhoz felhozni szükségesnek láttam. (Elénk helyeslés.) Már most áttérek Bozóky Árpád t. képviselőtársamnak igen érdekes előadására és határozati javaslataira. A mi az ő határozati javaslatait illeti, egy általános megjegyzést kívánok tenni. Mikor ő az 1907 : XXVII. t.-czikk tárgyalása alkalmából beadta azt az indítványt, mely szerint állami segélyben csak olyan iskola.
