Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

329. országos ülés 191)8 május 21-én, csütörtökön. m Azt mondja t. képviselőtársam, hogy csak államosítás mellett lehet a magyar nemzeti álla­mot kiépíteni, a magyar nyelv érvényesülését elérni. Bocsánatot kérek, az 1907 : XXVII. t.-cz. eddigi eredménye is, ilyen rövid idő alatt is, az ellenkezőjét tanúsítja. Azt tanúsítja, hogy ma is hatalmasan haladunk előre a magyar nyelv oktatása sikereivel és intenzív és extenzív terjesztése tekintetében, és az 1907 : XXVII. t.-cz. hatalmas eszközöket ad egy magyar nemzeti állami kormány kezébe, a melylyel minden ellenállást, a mely az állam nyelvének tanítása ellen mutatkozik, igenis erőteljesen megtörhet. Téved tehát a t. képviselő ur abban, hogy csak az állami segélyekkel ellátott iskoláknál járhat el a kormány. Xem csak azoknál, hanem azok­nál is, a melyek semmiféle államsegélyben nem részesülnek, azoknál is meg van az állam in­gerencziája, az állam ott is belenyúlhat az ok­tatás ügyébe és ha szükséges, megszüntetheti az iskolát. Ezen az egyetlen téren talán találkozunk, a hol azt mondom én is, hogy igenis ott, a hol a nemzetiségek ellenállnak, az állameszmével szemben állást foglalnak, a hol a nemzetiségek, annak izgatói, tanítói akadályozzák az állam­nyelv sikeres tanítását, ott azt az iskolát meg kell szüntetni. Van is joga rá az államnak. Ott fel kell állítani az állami iskolát és egyedül az állami iskolát. Én az állami iskoláknak ily irányban, ily terjedelemben legkevésbbé vagyok ellensége. Továbbá abból akar argumentumot faragni t. képviselőtársam, hogy egyes felekezeti iskolák a nem nemzetiségi vidékeken is áílamosittatnak. Ott, a hol a felekezet nem bírja meg és maga akarja az államosítást, mert nem képes egész­séges versenyre kelni, a hol hanyatlást tapasz­tal a tanítás terén, helyes, hogy a miniszter a felekezet saját kívánságára kimondja az államo­sítást. Meg is teszi a miniszter és a mikor a felekezet maga kívánja az államosítást, azt tel­jesiti is, mert az az oktatás érdekében van, ezzel a felekezeten is segit és a nemzeti állami kultúra érdekét segíti elő. T. képviselőtársam! Ez ugyan nem önnek szól, szól általában azoknak, a kik nemcsak a nép­iskola terén, de általában az iskolák államosí­tása terén oly erőteljesen állást foglalnak. Becsey Károly: Függetlenségi pártprog­ramra ! Sághy Gyula előadó: Bocsánatot kérek, a függetlenségi pártnak oly programmpontja, a mely pártkérdést képezett volna, az államosítás sohasem volt. Mindig voltak a függetlenségi párt kebelében elég nagy számmal, a kik az államosítást perhoreskálták (Mozgás) és azóta sokat változtak a viszonyok, az idők, a mint az elébb is hangsúlyoztam és olyanok, a kik azelőtt az államosítás hívei voltak, megszűntek azok lenni. Es aztán, ha pártprogramm is lett volna?* Egy pártprogramm egyes kicsiny részletének érvényesítése talán magasabb érdek, mint az országos nemzeti érdek? Ha nemzeti érdek kívánja, hogy ily kis részletről, mint programm­j)ontról le kell mondani, arra is készeknek kell lennünk, de erről nincs itt sző, mert nem volt ez lényeges alkatrésze a párt programmjának nem volt soha oly pártprogramm, a mely párt­kérdéssel lett volna kapcsolatban. Bozóky Árpád : Irányi Dániel is követelte. Sághy Gyula előadó: Sajátszerű, hogy vannak olyanok, a kik egy füst alatt akarják az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását és ugyanegy füst alatt, hogy ugy mondjam, egy szuszra kí­vánják az iskolák államosítását is. Ez, bocsá­natot kérek, a legteljesebb benső ellenmondás, teljesen inkonrpatíbilis kívánság. Mert kívánhatjuk az 1848: XX. t.-cz. végrehajtását, a mely azt szabja elő, hogy az egyházak egyházi ós iskolai szükségleteiről gondoskodik az állam, — arra is törekszik a t. miniszter ur, mert az egyházak iskolai szükségletéhez is akar járulni, épen azzal az összeggel, dotáczióval, a melyet felszólalásában jelzett, — de ha mi államosítást követelünk, akkor nem adhatunk egy füst alatt a felekezeti iskoláknak segélyt, a felekezeti iskolák fentar­tásához akkor nem járulhatunk állami segély­lyel, a két kívánság összeférhetlen. Én is hive vagyok az állami iskolának addig a határig, a meddig az egészséges verseny érde­kében elmenni lehet, annak, hogy az állam konkurráljon a felekezetekkel, de csak addig a határig, a melyet eddig jeleztem, és megvallom, hogy más viszonyok közt talán tovább is mennék, ha nem is a teljes államosításig, de azt mon­danám, hogy azok az iskoláknál, a melyek ma fennállanak, mint felekezeti iskolák, ha a fele­kezetek igénybe akarják venni és fentartani, az állam járuljon fentartásukhoz, de semmiféle uj felekezeti iskolának felállításához az állam ne járuljon, hanem ha szükséges uj iskola, akkor az állam állítson iskolát. (Helyeslések.) De ma addig sem megyek a legközelebbi múlt tapasztalatai folytán és azért ezt sem állítom fel a t. miniszter úrral szemben, mint követelést, hanem óhajtom, hogy kellően meg­ítélve az egyes felmerülő esetekben a viszonyo­kat, az eddigi keretben járjon el a t. miniszter ur épen azért, mert azt a veszedelmet, a mely­ben az ország legutóbb is forgott, még az isko­lák teljes államosításával is fokozni, vagy köny­nyiteni az iskola terén sem akarom, a néj>isko­lák teljes államosítását sem pártolhatom. Azért ezek után engedjék meg, hogy e felszólaláso­mat azzal fejezzem be, hogy addig, a mig ily viszonyok közt vagyunk, ne méltóztassék az államosítás eszméjéhez járulni, e téren sem, és ne méltóztassék Bozóky Árpád t. képviselő ur­nak sem határozati javaslatát, sem indítványát 12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom