Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

70 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. Elnök : Azt nem lehet, második beszédet nem mondhat a t. képviselő ur, hogy gondolja ezt ? (Derültség.) Szmrecsányi György jegyző : Búza Barna ! Búza Barna : T. ház ! A középoktatás praktikusabb irányban való terelésének Vizy Ferencz t. képviselőtársam által felvetett kérdését én Magyarország jövő fejlődése szempontjából legelső rangú és döntő fontosságú kérdésnek tartom, és ezért méltóztassanak megengedni, hogy azzal egész röviden foglalkozva, a t. ház türelmét igénybe vehessem. (Halljuk ! Halljuk !) En azt hiszem, — és ebből akarom deriválni a kérdés fontosságát — hogy Magyarország egész jövőjére és függetlenségének kivivására döntő fontossággal bir az, ha mi jelenlegi viszonyaink közt képesek leszünk gazdasági életünk hiányosságait, egyoldalúságát megszüntetni és Magyarországot az Ausztriától való gazdasági függés alól felszabadítani. A függetlenség kérdése elsősorban gazdasági kérdés és Magyarország mindaddig nem lesz független, a mig az Ausztriától való gazdasági függést meg nem szünteti. Elnök (csenget): A képviselő urat kérem, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Bliza Barna: Kérem elnök ur, egész röviden akarom ebből deriválni, hogy mennyire fontos Magyarországon a gazdasági szempontból való praktikus középoktatás. Csak egy pár szóval akarom bevezetni ennek a kifejtését. (Halljuk! Halljuk !) Ha Magyarország elérheti azt, hogy az Ausztriától való gazdasági függést megszünteti, akkor a politikai függetlenség is el fog következni, mig ha a gazdasági függést meg nem szüntetjük, ha Ausztria iparára továbbra is rászorulunk, akkor gyarmati viszonyban maradunk, hiába vivjuk ki a politikai függetlenséget. Ezért Magyarorország függetlenségének kérdése szorosan össze van kötve Magyarországon az ipar és kereskedelem olyan mértékig és olyan értelemben való fejlődésével, hogy Magyarország teljes ipari szükségletét hazai termeléséből legyen képes beszerezni. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Buza Barna: Már a tárgynál vagyok ! (Derültség.) Elnök (csenget): Még mindig nincs ott! (Zaj.) és ezért méltóztassék rögtön a tárgyhoz szólni, mert a házszabályok szerint a tárgytól való eltérésnek nincs helye ! Buza Barna: Annyira a tárgynál vagyok, (Derültség.) hogy már most megállapíthatom, hogy ebből a szempontból Magyarország összes közoktatási intézeteinek is arra kellene törekedniük, hogy azt a sajnálatos és szomorú idegenkedést, averziót, a mely a magyar fajban, történelmi fejlődése alapján érthetően, de mégis igen elszomoritóan még mindig igen erősen él az ipari és kereskedelmi foglalkozással szemben, megszüntessék. Minden oktatási politikának Magyarországon a nemzet jövője és a nemzet függetlensége érdekében első és főczéfja kell hogy legyen az, hogy a magyar faj az ipari és kereskedelmi foglalkozással megbarátkozzék és hogy emiek alajrján a magyar ipar, a melynek ki kell fejlődnie, necsak magyarországi, hanem valósággal magyar is legyen abban az értelemben, hogy magyarok űzzék azt, magyarok kezében legyen az ipar és a kereskedelem, hogy a magyar faj uralmát necsak szellemi, de gazdasági túlsúlya is biztosítsa ebben az országban. (Helyeslés.) Hát, t. képviselőház, épen ebből a szempontból és épen azért, mert a közoktatásügyi kormányzatra az a nagy feladat vár, hogy a közoktatásügyi tényezőknek minden erejével a magyar fajnak ezt az öröklött, most már valósággal veszedelmessé vált tulajdonságát megjavítsa, megszüntesse, a legfontosabb kérdése a magyar kormányzatnak az, a mit Vizy Ferencz t. barátom felvetett, hogy t. i. a magyar oktatást általában, és különösen a magyar középiskolai oktatást praktikus irányba tereljük, (ügy van ! a baloldalon.) Ha ezt belátjuk, ha ezt az álláspontot igaznak elfogadjuk, már pedig lehetetlen igaznak el nem fogadni, akkor, mondhatom, kétségbeejtő jelenség az, hogy Magyarországon a középiskolák közül még mindig a gimnáziumokat szaporítjuk és a reális intézetek szaporodása még mindig nem folyik olyan mértékben, olyan számban, a milyen mértékben azokra ebből a szempontból szükség volna. A gimnáziumok az egész világon ugy vannak szervezve, mint Magyarországon. A gimnáziumok tantervét másképen átalakítani, praktikusabbá tenni nagyon nehéz, azért, mert akkor kikapcsolódnánk az egész világ gimnaziális rendszerének köréből. A másik mód azonban abban áll, hogy ha már megvannak reális irányú középiskolai intézeteink : a reál - és a polgári iskolák, akkor ne a gimnáziumokat szaporítsuk, hanem azok számát inkább csökkenteni törekedjünk, és ha másként nem megy, a gimnáziumoknak reál- és polgári iskolákká való átalakításával is igyekezzünk középiskolai oktatásunkat praktikusabbá tenni, továbbá, a mennyiben szaporítjuk középiskoláinkat, az a szaporítás ezentúl tisztán és kizárólag csak a praktikus iránya középiskolák alapítására vezessen. Azt hiszem : mindnyájunk tapasztalata megerősíti azt az állításomat, hogy a gimnáziumok elszaporodásából és a fiatalságnak a gimnáziumokba való tódulásából valósággal egy katasztrófával fenyegető nemzeti veszedelem fog rövid idő alatt kifejlődni Magyarországon, t. i. a szellemi proletariátusnak rettenetes elszaporodása. (Ugy van ! a baloldalon.) Most is ugy vagyunk, hogy egy-egy hivatalra, egy-egy tudományos kvalifikáczót igényelő állásra százával és százával pályáznak az emberek, tudományosan képesített emberek százával és százával vannak kenyér nélkül, Ínségben Magyarországon és elfogadnak minden silány állást, csakhogy tengődhessenek. Ha pedig egy sokkal több jövedelmet hajtó ipari foglalkozásra keresnek embert, hát nem lehet Magyarországon képesített embert