Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-329

60 329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. szabad olyan szigora határvonalat megáüapitani. Innen van az, hogy egyik-másik elesik egy-egy félévtől, mert minden jóakarata daczára sem tudta arra az időre a pénzt előteremtem. A ki pedig ismeri a budapesti egyetemen az indexaláírást, az tudja, hogy ez is núlyen verejtékes munka. A hiba abban áll, hogy az egyetemi professzor urak kevés napot tűznek ki az index aláírására. Egyszerre 3—i—5 száz egyetemi hallgató rohanja meg a tanárt és különösen deozemberben valóságos életveszélyes ez a dolog, csuronviz lesz az ember, a mig az indexét aláírathatja, leszaggatják róla a gallérját és kabátját és azután a nagy áradat kisodorja őt a hidegbe, a hűvös, a havas levegőre. Akárhány fiatalember hűlt meg és lett beteg, mikor hazament, ennek az index-aláirási módszernek dicsőségére. A professzorok is panaszkodnak, hogy más rendszert kellene már megállapítani, gondoskodni kellene tehát arról, hogy ez tényleg megtörténjék, a mit azáltal lehetne elérni, ha a tanárok talán hosszabb időt, mondjuk : két hetet szabnának az index aláírására. Ez talán egy kis áldozatba kerülne, de ugy a tanárok, mint az ifjúság részére nagy megkönnyítés volna. Mindezek oly gyakorlati kérdések, t. képviselőház, a melyeket egy kis jóakarattal és jóindulatú szeretettel a szegények iránt könnyen lehetne rendezni, és én hiszem is, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ezeket a dolgokat meg fogjp szívlelni. Még egy kérésem volna a jövő évi költségvetésre vonatkozólag. Indítványt e tekintetben nem nyújtok be, mert egypár indítványomat a t. szakminiszter urak már visszautasították, azt mondván, hogy a bevett gyakorlattal ellenkezik az, hogy itt számszerűleg emeljük fel a tárgyalás során a tételeket. Ezért azt kérem, hogy a jövő évi költségvetésbe méltóztassék beállítani egy nagyobb tételt, mint a mennyi most az általános egyetemi segélyegylet részére fel van véve. Hiszem, hogy ez a segélyegylet hivatásának magaslatán áll és jótékonyan használja fel ezen összegeket és épen azért kérem a t. miniszter urat, hogy ezen összeget megnagyobbítani szíveskedjék, hogy igy is segítve legyen a szegény egyetemi hallgatók sorsán. Én mindezt a gyakorlatból ismerem és tudom azt is, hogy bizony a tudás nincs mindig összekötve a vagyoni, az anyagi helyzettel. És hogyha lehet azon valamit segíteni, hogy könynyebbé tegyük a szegény embernek a tudás megszerzését, hogy könnyebbé és hozzáférhetőbbé tegyük részére a tanulást, ez iránt mindent kövessünk el. Mert nekem erős elvem és hitem az, hogy épen a kiknek rendkívüli nehézségekkel kell átküzdeni magukat a tudományos pályán, a kik minden fáradsággal meg kell hogy küzdjenek, a kiknek harczolni kell még a mindennapi kenyérért is, azokból lesznek a hazának legerősebb, legkitartóbb férfiai, mert a kinek minden anyagi eszköz rendelkezésére áll, elpuhul, az elkényelmesedik, annak gerincze elveszti az aczélosságát, az nem tudja megbecsülni a gond gyönyörét, könnyen veszi az életet. S ezért van aztán, hogy társadalmunkban olyan kevés egyeseknél a szocziális érzék, nincsen fogalmuk a szegénységről, nincs érzékük a szocziális kérdések iránt és azért történik meg sokszor itt a parlamentben is, hogy olyan felszólalásokat kell hogy végighallgassunk, a melyek valósággal nyilt hadüzenetet képeznek a szocziális eszmék ellen. Ezért arra kérem a képviselőházat, méltóztassék ilyen kérdésekben is megnyilatkozást engedni a szeretetnek és jóindulatnak és meg méltóztatik látni, hogy igy fogva fel a kérdést, az egyetemre bevihetjük — azaz nem bevihetjük, mert benne van, nem tagadom — de erősebbé tehetjük a hazafias szellemet, hogy minden egyetemi polgár a magyar tudományosságnak is katonája legyen, de egyszersmind a magyar nemzeti ügynek is. Kérem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, hogy indítványomat megszivlelni szíveskedjék. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti az előadó urat. Sághy Gyula előadó: T. ház! Az előadói székből azt gondolom, kötelességem legalább is akkor felszólalni,' ha egyik vagy másik irányban téves ténybeli adatok vagy felfogások hangzanak el a házban. Ezért kénytelen vagyok mindkét előttem felszólalt képviselő ur felszólalásával röviden foglalkozni. Csak nagyon röviden Kovács Ernő t. képviselőtársam felszólalásával, mert ott csak egy ténybeli tévedést kell rektifikálnom, t. i. hogy nem egészen ugy áll a dolog, hogy a nemzetközi jog egyetemünkön el lenne hanyagolva. A dolog ugy áll, hogy a nemzetközi és bölcseleti jognak parallel tanszéke van ; két tanár közül az egyik tulaj donképeni főszakmájának a nemzetközi jogot tekintvén, azt behatóan műveli ugy a katedrán, mint a vizsgáknál is igen behatóan examinálja és inkább csak mellékesen a jogbölcseletet; ellenben a másik, főszakmájául a jogbölcseletet tartván, bizony az igazán ugy van, hogy mellékesnek tekintvén a nemzetközi jogot az examinálásnál is kevesebb súlyt helyez a nemzetközi jogra, mint a jogbölcseletre. Kovács Ernő : Pikler Gyula ! Sághy Gyula előadó : Igen, a kit tetszik említeni ! Mindenesetre, ha a miniszter ur abban a helyzetben lesz, hogy megfelelő tanerők létében esetleg a tanszékek számát szaporítani fogja, már a hallgatóság nagy számánál fogva is, akkor gondoskodhatik arról, hogy a nemzetközi jog még intenzivebben tárgyaltassék. A mi azt a másik kérdést illeti, hogy a bölcseleti jog kivétessék-e a szigorlati tárgyak keretéből vagy sem, azt hiszem, ez a kérdés mindenesetre komoly megfontolás tárgyát kell, hogy képezze és azt hiszem, hogy a miniszter ur ezzel a kérdéssel fog is annak idején foglalkozni; akár a szigor-