Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-329
329. országos ülés 1908 május 21-én, csütörtökön. 61 latok részleges, akár, esetleg ha nem részleges reformot tervez, azoknak gyökeres leformálásánál ez a kérdés mindenesetre megfontolás tárgyát fogja képezni. Azt gondolom, hogy egyelőre talán ezen ezen nyilatkozatommal be is érheti t. képviselőtársam és barátom. Ellenben engedje meg a t. ház, hogy kissé, ha nem is nagyon hosszasan, de mégis bővebben foglalkozzam Nagy György képviselő ur felszólalásával, még pedig mind a két általa felvetett kérdésre vonatkozólag. A mi először a doktori értekezéseket illeti, az ő előadása részben megfelel a tényeknek, de nem teljesen ; annyiban t. i. megfelel, hogy a jogi fakultáson nem kell kinyomatni a doktori értekezést, a bölcseleti fakultáson ellenben ki kell nyomatni. Nem akarok a kérdés részleteibe bocsátkozni, mert a képviselőház nem szaktestület és ezt a kérdést szakemberekkel meg kell beszélnie magának a miniszternek is annak idején, mikor majd a doktorátust reformálni kivan ja, akkor lehet szó arról, hogy az értekezések megszüntetendők-e vagy fentartandók, s ha igen, mily alakban. Azt hiszem, maga ez a kérdés szintén kell, hogy megfontolás tárgyát képezze az esetben, ha a szigorlatok reformálásáról szó lesz. De t. képviselőtársam előadása annyiban nem egészen áll, hogy az a gyártás olyan nagy eredménynyel járhatna, mint ő azt itt előadta. Kivételesen lehet, hogy átcsúszik egyik-másik olyforma értekezés, azonban egészben véve meglehetősen szigorú kontrol van. Az az eset Földes kollégámmal megtörténhetett, de vissza is lett utasitva az illető. És hogyha a tanárnak csak a legkisebb gyanúja van, hogy az az értekezés nem magától a jelölttől származik, mert az pl. sokkal jobb, mint a müyent az illető szigorlatai után várni lehetne, vagy pl. felismeri, hogy az más műből van kiirva, — ezt nem nehéz felismerni, mert hiszen mindegyik tanár jártas saját szakmájának irodalmában — akkor az illető jelöltet értekezésének tárgjrából külön kollokviumnak vetik alá, és hogyha kiderül, hogy nem szerkeszthette ő maga az értekezést, akkor uj értekezés beadására utasitják. Azt tehát kétségbe kell vonnom, hogy e részben olyan terjedelemben állnának fenn visszásságok, a mint azt t. barátom itt felhozta. Ezt kötelességem volt rektifikálni. A másik kérdés, a melyet t. barátom megpendített, a tandíjmentesség kérdése. E kérdést bizonyos óvatossággal kell kezelni. Annyit mondhatok t. képviselőtársamnak, hogy e részben ugy a miniszter ur utasításai, mint maga az egyetemi hatóság a legnagyobb liberalizmussal járnak el; nem kívánják, hogy a tandíjmentes minden tantárgyból tegyen kollokviumot, hanem 3—4 tantárgyból, vagy ha csak három tantárgyra iratkozott be, akkor két tárgyból, mivel mással, mint a kollokviumokkal az egyetemen nem lehet ellenőrizni azt, vájjon szorgalmasan látogatja-e a leczkéket a hallgató ; a hol 5—600 hallgató van, a tanár legfeljebb jelentkezésre szólíthatja fel a hallgatókat, de a katalógusolvasás órákba kerülne, azért azt legfel ebb igen ritkán lehetne alkalmazni, még azért is, mivel alig a hallgatók fele sem fér be a tanterembe. A ki szegénységét igazolj a és szorgalmat mutat, kollokviumokat tesz, az mind feltétlenül megkapja a tandíjmentességet. Én a szegénység iránt nagy érzékkel birok, ismerem az ifjúság küzdelmét, magam is küzdöttem ifjúkoromban az élettel és senki sem mondhatja, a ki az egyetemen működésemet ismeri, hogy nem vagyok az ifjúság barátja. (Éljenzés). A szegénység méltánylást érdemel, de nem jogosit fel egyenesen privilégiumra ; ha a hanyagokat is pártfogolnók csak azért, mert szegények, a szellemi proletarizmus szaporítását idéznők elő. Hogy pedig a kiváló tehetségek, a szorgalmas hallgatók ne legyenek kénytelenek küzdeni az élet gondjaival, arról, tessék elhinni, igen nagy mértékben van már eddig is gondoskodás, ugy hogy az egyetemen bizony sokszor még a nem épen rendkívüli kiválóságokat is stipendiumokra proponálják ; természetesen az igen nagy stipendiumokra és állami stipendiumokra már csak az igazán kiválóakat. Azonban ennek daczára is magam is szükségesnek tartom a stipendiumok szaporítását, mert igen sok a tehetséges fiatalember, a ki, ha stipendiuma lenne, nem lenne kénytelen az élet gondjaival küzdeni. A stipendiumok szaporítására különben maga a miniszter ur is törekszik, s igy majd a bajokon nagy mértékben segíthetünk. De tessék elhinni, hogy ha a hanyagokat stipendiumokkal, tandíjelengedéssel premiálnók, akkor nem várhatnók el tőlük, hogy a társadalomnak hasznos polgárai legyenek, mert ritka az az eset, hogy a hanyag később képezi ki magát és szorgalmasabb lesz, mint egyetemi tanulmányai alatt. Az ilyen hanyagok kiképzésére a tandíj elengedés semmi befolyással nincsen és ismétlem, az ilyeneknek csak ritka esetben jut később eszébe, hogy a megfelelő kiképzést utólag szerezzék meg. j^ S azok, a kik az egyetemi éveket hanyagon töltik, tessék elhinni, az egyetemi évek alatt kikéj)zést nem is szereznek maguknak. Azért ahhoz, hogy az ő felfogása egészben elfogadtassék, a magam részéről egyáltalában nem járulhatnék, csakis abban az értelemben, a mint azt most kifejteni bátor voltam. Különben ajánlom magát a tételt elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobb- és a bal-oldalon.) Elnök : A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur kivan szólni. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Egy pár szóval én is akarok nyilatkozni az itt felvetett kérdésekre nézve. (Halljuk! Halljuk !) A mi Kovács Ernő t. barátom felszólalását illeti, én részletezett elhatározások bejelentésével nem válaszolhatok erre, de elvileg teljesen egyetértek vele abban, hogy Magyarország államiságának, Magyarország nemzeti alanyiságának az egész világon való elismertetéséhez hozzátartozik az, hogy a nemzetközi jogot viszont mi intenzivebben kultiváljuk, mint a hogy az most történik, és hogy