Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

339. országos ülés 1908 június k-én, csütörtökön. 421 gáljuk. Ott vannak egyes nagy és népes községek, a melyek Budapest kellő közelében el vannak zárva a külvilágtól. Ott van Szentendre felett Pócs-Megyer, Leányfalu, Tahi, Kisoroszi és Visegrád : mind népes, nagy községek, a melyek télviz idején egyáltalában meg nem közelithetők. Régi óhaja ezen községeknek, és ezért minden áldozatra hajlandók, hogy a Közúti Vasúttal megcsináltathassák maguknak az összeköttetést. Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy a Közúti Vasút ezen vonal létesítésétől oly mereven elzárkózik. Lehetséges, hogy rajta kivül fekvő okok idézik ezt elő, de én ép azért kérem a kereskedelmi kormányt, utalással arra a számtalan kérvényre, deputácziózásra, érdeklődésre, a mely ezen vidékek lakossága körében megnyilvánult, hogy a Közúti Vasút igazgatóságával lépjen érintkezésbe, hogy mikép volna lehetséges ezen vonalak kiépitése. Az élelmiszer drágulását is ezzel hozza összefüggésbe az indokolás. Én egyáltalában nem látom, mennyivel lesz majd könnyebb a fővárosnak élelemmel való ellátása, mert ez egy közúti jellegű közlekedés fog lenni, a melyen nagyobb mértékben nem szállithatók be azok az élelmiczikkek, a melyektől a főváros közönsége megkövetelhetné, hogy oly mértékben jöjjenek be, hogy az árakat szabályozzák. Tehervonatok, élelmiszerszállitó vonatok indításáról egyáltalában nem láttam itt semmiféle intézkedést, hanem igenis láttam azt a botrányos drága személyszállító tarifát, a mely kilométerenként tiz fillérben állapítja meg a viteldijat. így Ö-Budáról Szent-Endrére a viteldíj 1 forint 20 krajczár lesz ; és igy azt szeretném tudni, mennyiben szolgálja azon vidékek érdekeit ezen vasút, ha odavissza az utat 2 forint 40 kraj czárért lehet megtenni ! Azt mondja a javaslat, hogy az engedélyokirat szerint köteles a Közúti Vasúti Társaság tizenkét vonatot indítani najjonként. Engedelmet kérek, akkor ez visszaesést jelent, mert ma tizennégy. gőzmozdonyu vasút indul. Weresmarthy Miklós: Tizenhárom, és egy éjféli vonat ! Szmrecsányi György: Miután azt látom, hogy ez a javaslat egyáltalában nem szolgálja oly mértékben a főváros és a környék közönségének igényeit, a mint azt megkövetelhetjük és a mint azt ilyen gazdag társaságtól, mint a Közúti Villamos Társaság, elvárhatnáük : én az Óbuda—szentendrei viczinális vasút vonalaira vonatkozó ezen engedélyokiratnak és engedélyokirati függelékeknek egyesítéséről szóló törvényjavaslatot nem fogadom el. Dudits Endre jegyző: Weresmarthy Miklós! Weresmarthy Miklós : T. ház I Előrebocsátom, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. Ez azonban nem akadályoz meg engem abban,hogy egy némely aggályaimnak kifejezést ne adjak s egynémely, felszólalásom során felhozandó dologgal meg ne erősítsem a Szmrecsányi György t. képviselőtársam beszédében foglalt állításokat. Én azt hiszem, hogy magában itt a házban is vannak egyesek, a kik valamikor kirándultak erre a szép vidékre, a kik fel akarták keresni ezeket a vidékeket és a kik tapasztalhatták azokat a nyomorúságukat, a melyek ennél a viczinálisnál vannak. Szmrecsányi György : Botrányos állapot! Weresmarthy Miklós : Botrányos nyomorúságok. Szmrecsányi György : És nem is fognak megváltozni, ha villamos lesz is ! Weresmarthy Miklós: Ezeken az állapotokon akar segíteni, mondjuk, ez a törvényjavaslat. (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Weresmarthy Miklós: Hogy mennyiben segít, azt a törvényjavaslatból, megvallom őszintén, kivenni nem tudom, mert a törvényjavaslat, ha igy maradna meg és igy hajtatnék végre a felügyelő hatóság és a minisztérium által, nem hogy javítaná a helyzetet, hanam mondhatnám: rosszabbítani fogja. Szmrecsányi György : ügy is van ! Weresmarthy Miklós: Mert hiszen az 1895. évi XXI. t.-czikkben, a mely egyszer már beczikkelyezte az egyesitett engedélyokiratait ennek a társaságnak, foglaltatnak olyan intézkedések, hogy ha azokat aanindenkori kereskedelmi miniszter 1895-től kezdve a mai napig teljes érvényre juttatta volna, teljes szigorúsággal járt volna el a törvény alapján ezen társaság ellen, akkor nemcsak a szentendrei vonalon, hanem, a mint tudjuk, a ráczkevei, a czinkotai vonalon is, tehát minden vonalon az állapotok, a közlekedés és a közbiztonság megjavultak volna, helyre álltak volna. Az a törvényczikk ugyanis világosan megmondja, hogy tartozik a társaság megfelelő kocsikat járatni, olyanokat, a milyeneket elsőrendű vonalakon a magyar államvasút a harmadik osztálynak megfelelő vonatszakaszoknál használ. Kimondja a törvény, hogyha bizonyos, nevezetesen 28.000 forintnyi bruttó jövedelmet ért el a társaság, tartozik vonalain kiépíteni a második vágányt is. Ebből csak egy konzekvencziát akarok levonni, azt, hogy ha a törvényt szigorúan hajtották volna végre és hogyha ennek a társaságnak a körmére jobban vigyáztak volna, akkor gőzüzemmel szintén tisztességes állapotokat lehetett volna ezen a vonalon teremteni. Mert hogy a gőzüzem idejét multa volna, arról ne beszéljünk, hiszen akkor a magyar államvasút alakítsa át valamennyi, kocsiját villanyos motorrá és hajtsa villamos erővel a vonatokat. A gőzüzem maga, mint ilyen, nem idejét múlt intézmény, de idejét múlt intézmény ez a viczinális vasút, akár alépítményét, felépítményét, akár kocsiberendezését és vontató eszközeit tekintem ; valóban idejét múlt intézmény és a huszadik század szégyenére válik. Nekem az a meggyőződésem, hogy ennek oka az, hogy, fájdalom, nálunk Magyarországon szinte monopóliumot csinálnak egyes ilyen kereskedelmi és üzletágak. Itt egy kézben összpontosult a buda-