Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-339

422 339. országos ülés 1908 június í-én, csütörtökön. pesti helyi érdekű vasút és a budapesti közúti vasút. Annál nagyobb abszurdum a világon nincs, mint monopolizálni egy vállalatot, a mely maga nem képes és nem akarja kielégíteni — mert tőkejövedelemre és osztalékokra utazik — a publikum igényeit, hanem támaszkodva egy valóban idejét múlt miniszteri rendeletre, 1868-ból, meggátolja azt. hogy más vállalatok az üdvös konkurrenezia révén megcsinálják a becsületesebbet, a jobbat, mint a mit ők csinálnak. En tehát feltétlenül szeretném, ha kétfelé választanok ezt a dolgot, ha a monopolizálást ezen a téren, mint minden téren, megszüntetnek, mert az üdvös konkurrenezia által a publikum csak nyerne. (Ugy van! jóbbfelől.) Ennek a törvényjavaslatnak indokolása szocziális szempontokat hoz fel. Bizonyos, szent igaz, hogy minden kormánynak a szocziális kérdés megoldása első feladata és vigyáznia kell különösen a fővárost illetőleg, hogy lakás és élelmezés szempontjából minél olcsóbban, minél jobban és kényelmesebben legyen ellátva a lakosság. E szemponcot azonban szintén nem szolgálja a törvényjavaslat. Nem szolgálja, mert nem öleli fel a fővárosnak egész vidékét, a mely pedig szállitóképes volna és az élelmezési drágaság csökkentésére nagy hatással lehetne. Már pedig ha a kormány valóban jó szocziális politikát akar e részben űzni, arra kell törekednie, hogy a fővárosnak nemcsak a jobb rajonjába eső vidékeit kapcsolja össze a fővárossal, és akkor azokon a mizériákon, a metyek a világvárossá növekedő főváros fejlődésével együtt járnak, a melyek különösen a tisztviselők és munkások lakás- és élelmezési viszonyai szempontjából terhelők, minél hamarább könnyithetne. E szempontból üdvös volna kötelezni a társaságot, hogy Visegrádig tertozik kiépiteni a vonalát, sőt tovább megyek : arra is kellene kötelezni, hogy Taksonyig vigye le a harasztii vonalat. (Mozgás). Továbbá igen üdvös volna, hogy a pilishegyaljai vidéket idecsatclnák, mert ott számos község van és a Hidegkutat, Pilis-Csabát vagy Pilisszentkereszttuit összekötő voralat hoznák eleven kontaktusba a várossal ugy, hogy élelmezést onnan is kaphatnánk. Igaz, hogy a piliscsabai vonal ott van az esztergomi vasútnak is, de ez nem volna akadálya a másik vonal kiépítésének, mert az a vasút kevés vonatot járat és nem képes lebony

r

olitani a személyes áruforgalmat, a mely onnan várható a fővárosba. Azt vagyok bátor kérni a t. kereskedelemügyi kormánytól, ejtse módját, hogy vagy ezen községekig építtessék ki a vonal, különösen a szentendrei meghosszabbítás Visegrádig, vagy pedig méltóztassék a minisztériumban fekvő konczessziókérvényt ugy elintézni, hogy megengedtessék a Visegrádtól Budapestig egyenes vonalban haladó vasút kiépítése. Igaz, hogy az 1868-ban 4973. szám alatt kibocsátott miniszteri rendelet 9. pontja szerint itt csak hadtani, gazdasági, társadalmi szempontból fontos okokból adható egy másik engedély. De méltóztassék figyelembe venni, hogy hadtanilag nem fontos-e, hogy egy vasút összekösse a négy virágzó községet ott a szentendrei szigeten ? Nem fontos-e, hogy mozgósítás esetén egy óra alatt behozza a katonákat Dunabogdányból, Dömsödről Budapestre ? Hiszen télviz idején nem képesek a szigetségről egy embert sem behozni. A másik vonal tehát hadtanilag igenis indokolt volna. De indokolt a másik konczesszió nemzetgazdasági szempontból is. A szigetség, továbbá a jobbparton fekvő községek termékeit Visegrádig ma nem képesek elhozni Budapestre, és e miatt szenved Budapest, mert negatív módon e termékek elmaradása is hozzájárul a drágaság emelkedéséhez. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Társaságnak szállítására nem építhetünk semmit. Először is azért, mert csupán nyáron szállít, másodszor pedig megvan az az anomália, hogy sok virágzó községet egyáltalán nem érint. Nevezetesen PócsMegyert, mert ott kikötő nincs, Szigetmonostort és Kisoroszit; pedig ezek a virágzó községek. Tehát a nyári termékeket sem képesek a hajók lebonyolítani. E mellett még egy megoldás lehetne, a mit csak érintek, nevezetesen az, hogy a tengelyen való közlekedést lehetne könnyebbé tenni a Szigetségen. Ez abból állana, hogy a sziget közepén, Tahitótfalun hidat lehetne építeni a másik partra, és pedig egy

r könnyű közlekedési hidat. Most leszek bátor egypár szóval azt kifejteni, hogy ez nem is teszi olcsóbbá, sőt drágábbá teszi az összeköttetést, mint a régi volt. Az igaz, hogy a törvényjavaslat 10 fillér maximális tarifatételt állapit meg személyenként; azt is el kell ismernem, hogy a helyiérdekű vasút részvénytársaság a maximális tarifát nem alkalmazza, azonban alkalmaz 6'5 filléres tarifát, talán nem is egészen B

/

10--et, hanem mondjuk 6 egészet. Méltóztassék kiszámítani : Szent-Endre 21 kilométer lévén, ez a fuvar 1 kor. 26 fillért tesz ki. Azt is hozzá kell azonban tennem, hogy kedvezményjegyeket is ad ki, de a legfőbb, a mit nélkülözök, a füzetjegy-kiadás, ezt nem látom sehol, pedig tulaj donképen ez teszi olcsóbbá a vasúti közlekedést. Ez a 6 filléres tarifa fogja megölni a vidék fejlődését, mert ezzel a drága tarifával az a kistisztviselő megélni nem bir. (TJgy van !) ö neki egy évben a kocsikázás Szent-Endrére és vissza bele fog kerülni körülbelül 400 koronájába, ezt pedig az a tisztviselő nem birja meg. Ha még gyermekét is kell bejáratnia neveltetés czéljából, vagy a piaezra bejárni, hogy magát ellássa, ez még további költségbe fog kerülni, ugy hogy maga a tarifa fogja tönkretenni a tisztviselőt és fogja meggátolni, hogy az a vidék további fejlődésnek induljon. De tovább megyek, itt van az a körülmény, hogy ez a vasút nem jár be a város központjára. Ennek az a következménye, hogy az az utas kénytelen még egy ujabb vasútra ülni, a közúti vaspályára, a mi további 10—12—20 fillérébe fog kerülni, ugy hogy a 400 korona évi kiadás mellett ezen költség még további 150 koronával emelkedik. Megengedem, hogy talán a fővárosnál lehet valami eltérés, hogy talán a főváros nem akarja beengedni az átháramlás jogán. Azonban nekem itt