Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

406 338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. nek, hogy a helyesebb irányba terelődött birói gyakorlatnak a törvényhozás segítségére siessen, (Élénk helyeslés.) és a törvény ilyen hiányosságainak és határozatlan kifejezéseinek kiküszöbölésével biztonságot nyújtson annak a bíróságnak arra nézve, hogy a csalókat mindig teljes megnyugvással üldözhesse és megbüntethesse. (Élénk helyelés. Halljuk ! Halljuk !) Hiszen egyenesen kétségbeejtő dolog az, ha elgondoljuk, a mi kétségtelen tény és igazság, hogy a csalás fogalmának meghatározása tekintetében a világ ma érvényben levő összes büntetőtörvénykönyvei között a magyar büntetőtürvénykönyv a legenyhébb, (ügy van!) Minden más büntetőtörvényben szigorúbban van a csalás meghatározva, a bűncselekményeknek nagyobb területe van a csalás fogalma alá vonva, mint a magyar büntetőtörvénykönyvben. És ha azt mondhatnák erre, hogy hiszen az ujabb büntetőtörvénykönyvekben is csak az ujabb modern felfogás, mondjuk szocziális felfogás eredménye a csalás fogalmának ez a szigorítása : ott van ezzel az állítással szemben a német birodalmi btk., a mely 1871-ben keletkezett, tehát a magyar btk. meghozatala előtt hét esztendővel, és a német birodalomban hét esztendővel a magyar btk. meghozatala előtt a csalást már ugy határozták meg, hogy nem tartották szükségesnek hozzá a ravasz fondorlatot. A német btk. nem kívánja, hogy a megtévesztés ravasz fondorlattal történjék, a magyar megkívánja. El kell ismernünk, hogy a közműveltség, népműveltség dolgában a német birodalom akkor is magasabban állt, és ma is magasabban áll, mint Magyarország ; el kell ismernünk, hogy a magyar fajnak sokkal inkább tulajdonsága a könnyelműség, a gondatlanság, mint a németnek. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Ebből józan észszel az következnék, hogy a magyar btk.-ben sokkal szigorúbban kell a csalást meghatározni és büntetni, mint a német btk.-ben ; és csakugyan megdöbbentő a mikor ezzel szemben azt látjuk, hogy a mag3^ar btk. sokkal enyhébb a csalás meghatározásában, mint a német. A »ravasz fondorlat« kifejezés tág kapu lett, a melyen a csalók és szédelgők következetesen kimenekültek a büntetés alól. Ez a »ravasz fondorlat« kifejezés, a btk. e hiányossága tette Magyarországot valósággal a csalóknak Eldorádójává. (Igaz I Ugy van !) Ugy, hogy tény az, h.ogy a német kormány is több izben felhívta a magyar kormány figyelmét arra, hogy Magyarországon nagyon enyhén büntetik a csalást, nagyon sok csalási eset kimenekül a büntetés alól. Ha a magyar kereskedelemnek rossz híre van a külföldön, vagy kevés a hitele a külföldön, azt túlnyomó részben a csalás meghatározásának a hiányossága okozta. A mi a kísérlet büntethetőségét illeti, Kelemen Samu t. képviselőtársam a vétség kísérletét nem tartja büntethetőnek. Nem tudom belátni, hogyha valaki 49 írt kárt akar okozni egy másik embernek, azt ne büntessük meg, ellenben ha oly kísérletet követ el, a melynél 51 frt kárt akart okozni, akkor már büntessék. Epén a csalásnál, ha a között kellene választanom, hogy a vétségek vagy a büntetnek kísérlete legyen-e büntethető, hát én inkább a vétség kísérletét kívánnám büntetni, (Helyeslés.) és inkább azt mondanám, hogy a bűntett kísérletét hagyjuk büntetlenül, mert szociális nemzetgazdasági szempontból azok a 2 frtos és 5 frtos csalások a veszedelmesebbek. (Igaz I Ugy van I balfelől.) Én a nemzet életére, az ország gazdaságára sokkal veszedelmesebbeknek tartom azokat a pióczákat, a kik a magyar parasztot szokták 3—5 frt erejéig megcsalni, mint azokat a szédelgőket, a kik könnyelmű nagyurakat szoktak egy pár ezer forintig megkárosítani. Ezért mondom, hogy szívesen fogadom el a csalás kísérletének büntethetőségét. És ebben nem akadályoz meg az sem, hogy Kelemen Samu t. barátom szerint a hitelezési csalás kísérletének büntethetőségével sok baj lesz ezután, mert hiszen a gyakorlat a hitelezési csalás dolgában olyan szépen és helyesen alakult Magyarországon, hogy nem félek attól, hogy ilyen rendelkezéssel az a gyakorlat helytelen irányba terelődik. De még inkább egy másik okot lehet felhozni a kísérlet büntethetősége ellen, azt, hogy ha a kísérletet nem mondjuk ki büntethetőnek, akkor lehetővé teszszük, hogy az a szegény ember, a ki még nincs ugyan megcsalva, de pénze már veszendőben van, hogy a csaló menekülhessen, visszakaphassa a pénzét. De sokkal kevesebb az az előny, a mely ebből származhatnék, mint a milyen súlyos az a hátrány, a melyet mindig éreztünk az által, hogy a csalás kísérlete nem volt büntethető Magyarországon. És még súlyosabb hiánya volt a törvénynek az, hogy a csalás csak a sértett fél indítványára volt üldözhető. Itt is hivatkozom a németbirodalmi büntetőtörvényre, mely már 1871-ben azt mondotta ki, hogy a csalás hivatalból üldözendő. A Németbirodalomban hivatalból az ügyészség fogta fülön a csalót, mig Magyarországon a csalókat csak akkor büntették, ha épen feljelentést tett a károsult, sőt megesett az is, hogy egy csalót visszahoztak Hamburgból vagy Amerika széléről, megindították ellene az eljárást és az utolsó perczben a sértett visszavonta panaszát és hiába volt nyilvánvaló a csalónak gonoszsága, hiába látta és tudta a biró azt, hogy az büntetendő, gonosz ember, nem tudta megbüntetni, mert a magyar államnak büntető hatalma megbénult azzal az emberrel szemben, mivel a sértett nem kívánta megbüntetését. Ott, a hol a lopást, a hol a testi sértést hivatalból üldözik, ott nem szabad a csalás üldözését a magánfél indítványára hagyni, mert. igy odafajult törvénykönyvünk, hogy Magyarországon megbüntették azt a paraszt legényt, a ki beverte a másik legénynek a fejét a korcsmában, vagy azt a tolvajt, a ki csirkét lopott másnak udvarából, de csalók ezrei kimenekültek a büntetés alól. Eddig, az én felfogásom szerint, azok között, a kik testi sértés miatt, sőt azok között is, a kik lopás miatt ülnek elitélve a börtönökben, igen sok ember van, a kiről nyugodt lélekkel kimondhatjuk, hogy be-