Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

338. országos ülés 1908 június 3-án. szerdán. 407 csületes ember, de a csalók között egy sincsen becsületes, mert a csalás már maga gonoszságot és malicziát tételez fel. Az, a ki felindultságból mást testileg sértett, vagy a ki éhségből kenyeret lopott, az egészen becsületes, tisztességes ember lehet, de a ki mást megcsal, megtéveszt, hogy magának abból hasznot szerezzen, az feltétlenül gazember, (Ugy van! a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a csalás kérdése annyira megérett a magyar közvéleményben és annyira át tudjuk érteni és meg tudjuk birálni itt is a minisztérium módosításának értelmét és fontosságát, hogy teljesen felesleges volna azt bizottságokhoz utasítani, teljesen felesleges volna azt elhalasztani. En a mellett vagyok, hogy ezt a módosítást már ma fogadjuk el. Megvallom, nem tartom elegendőnek ezzel a szövegezéssel, minthogy szerintem nemcsak a »ravasz« szót, hanem a »fondorlat« szót is Id kellene hagyni. (Helyeslés.) mert, t. ház, ha a »ravasz fondorlattal* egy tág kapu volt nyitva a csalóknak, hogy kimenekülhessenek a a büntetés alól, akkor, ha a »fondorlatot« benhagyjuk, a kapu helyett egy kis ajtót még mindig meghagyunk. De én inkább szeretek egy fél eredményt, mint semmi eredményt, és abban a reményben, hogy a végleges szövegezés, ha hosszabb idő múlva is, talán esztendők múlva, a mikor rákerül a sor, olyan lesz, hogy a »fondorlatot« is kihagyjuk a csalás szövegezéséből, ezzel a bizalommal és megnyugvással nyugszom bele a módosításba, és abban a reményben is, hogy a magyar bíróság, a mely a helyes nemzeti és szocziális felfogás magaslatára emelkedett, meg fogja érteni a törvényhozás intenezióját és a törvény e rendelkezését ezentúl a nemzeti és szocziális szempontból egyedül helyes, a törvényhozás felfogásának megfelelő értelemben fogja magyarázni és alkalmazni. (Helyeslés.) Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy ha védelmezzük azokat a bűnös embereket, a kik talán véletlenül, ártatlanul estek bűnbe és a törvény hibái folytán túlsúlyos büntetést kénytlelenek szenvedni, ha védjük a bűnös gyermekeket és embereket, a kiknek megjavulására kilátás van, védjük meg végre a becsületes embereket is. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot többen üdvözlik.) Bozóky Árpád : T. ház ! Elejétől végig aláírom azokat, a miket Búza Barna t. képviselő ur mond, (Mozgás.) csupán azzal nem vagyok megelégedve, hogy ő megelégszik a fél munkával is és elfogadja a javaslatot, a melyet a t. igazságiigyminiszfcer ur benyújtott, teljes szövegében, a fondorlat szóval is. Én az intencziót, amely itt megnyilvánul, teljesen honorálom, de mint olyan ember, a ki az életet ismeri és a szegény nép sóhajaival gyakran foglalkozik, állítom, hogy ezzel nem érünk el úgyszólván semmit. Eddig ug}^anis vitatkoztak a bíróságok azon, hogy mi a ravasz fondorlat, ezentúl rnajd azon vitatkoznak mi a fondorlat. (Igaz ! ügy van !) Azt mondja erre Búza Barna t. képviselő ur, hogy majd az idő meghozza annak a szellemnek megérlelését, hogy a fondorlat szót is kihagyjuk. Nem akarom, hogy a fondorlat szón megint tönkremenjenek az emberek százezrei, hanem itt az alkalom, csináljunk egy minden tekintetben világos, radikális kifejezést és hagyjuk ki a fondorlatot. (Zaj.) Én már 15 év előtt is így gondolkoztam. A bírói gyakorlat különbséget tesz ma magánjogi csalás és büntetőjogi csalás közt. Végeredményébentulajdonképen mindkettő egy s ugyanaz, t. i. ha valaki a másikat tévedésbe ejti, azért, hogy az illetőt megkárosítsa, magának pedig vagyoni hasznot szerezzen. A bíróság ha fenforogni látta a ravasz fondorlatot, akkor büntetett, ha nem látta, akkor azt mondta : egyszerű magánjogi csalás, a melynek büntetőjogi szankeziója nincs. Nemcsak nevetséges, de igen szomorú körülmények és eredmények jöttek létre már azért, mert különbséget tett a bíróság épen a büntető törvénykönyv hiányos intézkedése miatt a magánjogi csalás és a büntetőjogi csalás között. Kérdem : ha büntetőjogunk védi a magántulajdont azzal, hogy bünteti a lopást, orgazdaságot, rablást, megvédi a magántulajdont ezekkel szemben, a tulajdon elleni kihágásokat is bünteti, miért ne lehetne akkor a csalás paragrafusát is meghatározni, hogy elég legyen a tévedésbe ejtés, elég legyen az, hogy én vagyoni hasznot kapok, a másik pedig vagyoni kárt szenved. (Mozgás.) Ezt a tételt ugy szokták felállítani, hogy a Id a csalásnak a jelen büntetőtörvénykönyvben megszövegezett alakja mellett van, az liberális gondolkozású ember, a ki pedig a csalókat futni nem engedi és megbünteti, az agrárius. (Mozgás.) Én mint liberális ember a liberalizmus nevében a leghatározottabban tiltakozom. (Élénk helyeslés.) Ez nem a liberalizmus és az agrárizmus kérdése, ez az igazságnak, a tisztességnek, a forgalom becsületességének kérdése. (Helyeslés.) Én elfogadom a miniszter urnak a javaslatát azzal a módositással, hogy méltóztassék kihagyni ezt a szót, hogy »fondoilattal«, mert ekkor tökéletes és nem félmunkát csinálunk, és egyszersmindenkoira megvédjük a kisembert, a kevésbé gyakorlott embert a csalóknak ravaszsága ellen. Tisztelettel kérem a t. képviselőházat, méltóztassék módosításomat elfogadni. (Élénk helyeslés balfelől.) Nagy Emil: T. képviselőház! Tegnapi felszólalásomban voltam bátor jellemezni azt a kiváló fontosságot, a mit én csalás szakaszának módosításához fűzök. Mindazonáltal méltóztassék megengedni, hogy egész íöviden felhívjam snves figyelmüket arra, hogy e tekintetben ismét túlzásba esni az ügynek semmikép hasznára nem lehet. Meg kell ugyanis különböztetnünk az egész judikaturában, az egész jogi közéletben a civilis fraust és a eriminalis fraust,vagyis a polgári csalást és a büntető csalást. A polgári csalást jogállamban ép ugy üldözik, mint a büntető csalást, de nem a, büntető bíróság üldözi, hanem a polgári bíróság. Én a magyar polgári bíróságok egyik nagy hibájának tartom, hogy a civilis fraust, a polgári csalást