Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-338

338. országos ülés 1908 június 3-án, szerdán. 405 érdemeit, ezt az egy módosítást sokkal íontosabbnak, értékesebbnek tekintem az egész törvényjavaslatnál. (Elénk helyeslés.) Mert ha igaz, hogy igazságtalanság és méltatlanság történik sok bűnössel, mert a törvény helytelen intézkedései folytán magasabb büntetés éri, mint a mennyit a méltányosság szerint megérdemelne, s hogy sokszor jött a biró abba a kellemetlen helyzetbe, mert ítéletet volt kénytelen kimondani, büntetést volt kénytelen megállapitani, a hol érezte, hogy a büntetést fel lehetne függeszteni, és ilyenek révén pár száz emberrel méltatlanság, igazságtalanság történt az országban : még igazabb, hogy a büntetőtörvény csalási szakaszainak hiányossága folytán évenként ezer meg ezer becsületes embert fosztogattak csalók és szédelgők. (Igaz ! ügy van ! Zajos helyeslés.) a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás megtorló keze utói tudta volna őket érni. (Általános zajos helyeslés. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Buza Barna: Megvallom őszintén, hogy ha sajnálom is azokat a szegény embereket, a kik egy zsemlye ellopása miatt, mert bemásztak érette a bolthelyiségbe, félesztendei börtönt voltak kénytelenek leülni, még jobban fáj nekem a szivem sok ezer magyar emberért, kik a büntetőtörvény hiányosságai folytán egész vagyonukat vesztették, koldusbotra jutottak, mert megfelelő intézkedés a csalásra nézve a büntetőtörvénykönyvben nem volt. (Hosszas zajos helyeslés.) A magyar büntetőtörvénykönyvnek legsiralmasabb, legsötétebb fejezete a csalásra vonatkozó fejezet. (Élénk jelkiáltások : Az igaz I) Bármekkora legyen tiszteletem a büntetőtörvénykönyv megalkotói iránt, valóságos megdöbbenéssel kell olvasnom e szakaszokat, nem lévén képes megérteni, hogy komoly gondolkodással és az ország helyzetének komoly ismeretével hogyan lehetett a csalást ilyen módon szabályozni. (Ugy van!) A csalásra vonatkozó rendelkezéseknek két főhiánya van : a fogalommeghatározás hiányossága, végtelen lanyhasága és az, hogy a csalás csak a sértett fél indítványára üldözhető. A csalás fogalommeghatározása azért lanyha,azért majdnem teljesen értéktelen, mert nem tartja elégnek a magyar büntetőtörvénykönyv a csaláshoz a gonosz szándékkal, károsító szándékkal történő megtévesztést, hanem odafűz két szót, a melynek értelmét tulaj donképen senki megállapitani nem tudta (ügy van!): a ravasz fondorlattal való tévedésbeejtést. Hát igazán nem törvénybe való kifejezés ez. Soha magyar törvényben ilyen határozatlan értelmű, definiálhatatlan kifejezés elő nem fordult. És hogy azután mi lett az eredménye, annak keserves példáját és képét láthatjuk a magyar bíróságoknak a csalásra vonatkozó elvi határozataiban. Egy kétségbeejtő gyakorlat fejlődött ki ezen ravasz fondorlat kitétel alapján a magyar bíróságoknál, (ügy van !) És ha igaza is van Kelemen Samu t. batátomnak abban, hogy az utóbbi években, de csak az utóbbi egy pár esztendőben, a bíróságok már teljesen raczionális irányban kezdtek áttérni ezen ravasz fondorlat értelmezése tekintetében, de évtizedeken keresztül ugy magyarázták és értelmezték ezen ravasz fondorlatot, hogy ezen keresztül a csalóknak legnagyobb része kibújhatott a büntetések alól. (Igaz! Ügy van I) Valósággal oly értelemben fogta fel a bíróság ezen ravasz fondorlatot, hogy ez valami pokoli cselszövényt jelent és ha ilyesmit nem konstatált, akkor azt mondta, hogy a ravasz fondorlat meg nem állapitható. (Ugy van !) A bíróságok által évtizedeken keresztül követett és kijegeczesedett joggyakorlat azt tartotta, hogy a ravasz fondorlat az, a melynek felismerésére a közönséges előrelátás és óvatosság nem elégséges. (Derültség és mozgás.) Tehát, a kik óvatosak, a kik előrelátók voltak és mégis olyan gonosz furfangja volt annak a csalónak, hogy be tudta őket csapni, azokat védi a törvény, de a kik egy kissé könnyelműek, egy kissé gondatlanok, vagy a kik tudatlanok és értelmetlenek voltak és nem birtak annyi előrelátással és óvatossággal, hogy felismerjék annak a fondorlatnak gonoszságát, azt a csalást, azokat a magyar törvény egyáltalában nem védelmezte meg. Mi védelmezzük a bűntetteseket, védelmezzük a tolvajokat, hogy valahogy túlságos nagy büntetést ne kapjanak, de a könnyelmű, a gondatlan, a tudatlan, de máskülönben becsületes embereket védelem nélkül szolgáltatjuk ki a csalóknak és szédelgőknek, (ügy van ! ügy van ! Taps.) Hogy azután milyen rettenetes Ítéletekre vezetett és milyen szörnyű eredményeket hozott létre a ravasz fondorlatnak ez az értelmezése, annak illusztrálására csak eg3"-két példát kívánok felhozni bíróságaink elvi határozataiból. (Halljuk I Halljuk !) Egy biztosítási ügynök egy egész falu népét azzal csapta be, hogy ha életüket biztosítják, arra a biztosítási kötvényre azonnal kölcsönt kaphatnak. Erre a biztatásra az egész falu népe bebiztosította életét, a mit máské]3 nem tettek volna meg, mert erre semmi szükségük sem volt. Azután bepanaszolták az ügynököt csalásért, mert természetesen nem kaptak azonnal kölcsönt a biztosítási kötvényre. A biróság azt mondta végzésében, hogv miért nem olvasták el a kötvénv szövegét; ha azt elolvasták volna, abból megláthatták volna azt, hogy nem kaphatnak azonnal kölcsönt. Egy másik eset a következő. Valaki egy aranyozott ezüst lánczot adott el egy parasztembernek, a ki azt mint aranylánczot, arany értékében vette meg, A biróság ezt az embert is felmentette a csalás vádja alól, mert azt mondta, hogy elmehetett volna az a paraszt valami patikába, vagy fémjelző hivatalba és meggyőződhetett volna arról, hogy csakugyan arany-e az a láncz vagy sem. (Elénk derültség.) A haladás kétségtelen ezen a téren ; kétségtelen hogy a bíróságok most már helyesebb irányba tértek át a csalás elbírálásánál annyiban, hogy különösen a sértettnek, a megcsalatott embernek értelmiségét veszik figyelembe a ravasz fondorlat megállapításánál, de épen ezért tartom szükséges-