Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

337. országos ülés Í9l legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Vertán Endre jegyző: Nagy Dezső! Nagy Dezső : T. képviselőház ! Előttem szólott t. képviselőtársam a közigazgatási hatóságoknak a feltételes elitéltetés tekintetében való hatásköre ellen emelt némi kifogásokat és bizalmatlanságát fejezte ki a közigazgatási hatóságoknak ezen büntető hatáskörben való megfelelő eredményes eljárása tekintetében. Egyáltalában kifogást emelt az ellen, hogy a közigazgatási hatóságok büntető ügyekben hatáskörrel ruháztassanak fel. T. képviselőház! Kétségtelen dolog, hogy az ideális állapot az volna, ha a közigazgatás e törvénykezéstől való teljes tisztaságában választatnék széjjel. Az 1869: IV. t.-cz. ezt az elvet a maga ideális tisztaságában felállította, azonban kétségtelen dolog az is, hogy ezt ezen a módon keresztülvinni teljes lehetetlenség és tudtommal nincs is a kulturállamok között egyetlenegy sem, a mely a bíráskodást ezen szétválasztás szerint a maga tisztaságában keresztül tudta volna vinni. Ez elsősorban is a biróságok rendkívüli megterheltetésével járna, úgyannyira, hogy más egyéb fontos birói teendőknek nem volnának képesek megfelelni, másodsorban pedig épen ennélfogva, a kihágások tekintetében, a melyek minden esetre kisebb fontosságúak, magát a megtorlást oly hosszú időre tolná ki, hogy a kihágási büntetések megfelelő jótékony hatása teljesen elmaradna. Ha ezt abszolút követelményképen állítjuk fel, akkor tulajdonképen egy lehetetlen követelést állítunk fel. A bajnak az orvoslása nem itt rejlik, hanem igenis ott, hogy a közigazgatást kell megfelelően javítani és ebben a tekintetben a szükséges garancziákat létesíteni, a mi ismét — természetes dolog — számos más előfeltételtől függ. Ehhez szükséges egy becsületes kormányzat, a mely magát a közigazgatást megfelelő helyes irányban fogja fejleszteni és akkor majd megérjük azt az időt, hogy ebben a képviselőházban megszűnnek a panaszok abban a tekintetben, hogy apróbb kihágási ügyekben a közigazgatási hatóságok helytelenül Ítélkeznek. A második dolog, a mire megjegyzést kívánok még tenni az, hogy a kerítés ügye is felvétetett a büntetőtörvény novellájába. Előttem szólt t. képviselőtársam azon ismert szörnyű ténynyel foglalkozott, hogy a kerítés kivált nálunk Magyarországon van nagy mértékben elharapózva, sőt hogy bizonyos tekintetben a külföldön szomorú hirnévre tettünk szert ezen a téren. Ez igaz, azonban mégis, bocsássanak meg nekem, ha tiltakozom az ellen, hogy azok a szerencsétlen magyar lányok, a kik kiszállíttattak, itt a magyar törvényhozás termében azzal a névvel illettessenek, a melylyel külföldi körökben neveztetnek. (Helyeslés). Ha már igy törtéjunius 2-án, kedden. 373 nik, legalább mi, ebben a törvényhozói teremben ne adjunk polgárjogot ennek az elnevezésnek és mi magunk ne használjuk. Én különben azt hiszem, hogy a kultúra haladásával, a büntetőtörvénykönyv novellájának az életbeléptetésével lassankint ki fog veszni a külföldön ez a magyar tipus. És ezzel együtt az a név is egyszerűen el fog tűnni a külföldi fekete táblákról. (Zaj. Halljulc! Halljuk!) T, képviselőház! A jelen bűntetőtörvénykönyv novellájának tárgyalása alkalmával sokat beszéltek különféle bűntetőjogi teóriákról. Én azonban azt hiszem, hogy ezeknek a teóriáknak a fejtegetése nem a törvényhozás termébe tartozik, hanem az előkészítés stádiumában vitatandó meg, és hála Istennek ebben a tekintetben most már megfelelő fejlett állapotban vagyunk, mivel egyfelől vannak tudományos egyesületeink, másfelől pedig magában az igazságügyminiszteriuni kebelében is az úgynevezett szaktanácskozmányok ezekkel a kérdésekkel rendszerint bőven és behatóan szoktak foglalkozni. Mégis bátor vagyok egy körülményre felhívni az igen t. háznak figyelmét. Nevezetesen arra, hogy ezek az ujabb büntetőjogi elméletek bizonyos elővigyázatossággal fogadandók és nagyon ügyelnünk kell a törvényhozás termében arra, hogy egyes még kialakulatlanabb büntetőjogi elméletek, mint jelszavak, fel ne kapassanak és ezen jelszavak alapján törvényhozási intézkedések irányítása ne történjék. így pl. a megtorlásnak az a rendszere, a melyen mostani bimtetőtörvénykönyvünk alapul, bizonyos tekintetben, mondom, egészen háttérbe szorult. Pedig az bizonyos, hogy maga a megtorlás, a retorzió eszméje, a büntetőtörvénykönyveknek mindig egyik főalkatelemét és alapelvét fogja képezni. Hiszen az az ember igazságérzetébe van beleoltva. Igen szépen és költőien mutatott rá a költségvetés tárgyalása alkalmával az igazságú gyminiszter ur arra az igazságérzetre, a melynek minden jogintézményt át kell hatnia. A büntetőjogi megtorlás terén is mindig az első az az igazságérzet, a mely a büntetőjog fejlesztésében megnyilatkozik. Minden egyéb más teóriák olyanok, a melyek csak e köré csoportosulnak és ennek az igazságérzetnek, mint főelőfeltételnek tökéletességét elősegítik. Hiszen méltóztassék csak visszaemlékezni, hogy a legközelebbi múltban is milyen érdekes jeleneteket tapasztaltunk. Ott volt pl. a dánosi rablógyilkos czigányok joere. Meghozták az ítéletet, s az ítélet felett a nagyközönség egy ujabb Ítéletet hozott, a mely a nagyközönség bensejéből fakadó igazságérzetnek felelt meg. Az az uj ítélet lehet aztán akár helyes, akár helytelen, mert hiszen az igazságérzet sokszor túllő, sokszor pedig innen marad a czélon, de mindenesetre fontos körülmény az. hogy épen a megtorlás és az igazságérzet szempontjából sokáig