Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

374 337. országos ülés 11)08 június 2-án, kedden. igen mélyen és behatóan foglalkozott és foglalkozik jelenleg is a társadalom ezen Ítéletekkel. Ebből azt a tanulságot meríthetjük, hogy nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ezt a legfőbb szempontot itt a törvényhozás termében, midőn a büntetőjog és büntetőtörvénykönyvünk reformjáról tárgyalunk, háttérbe szoríttatni ne engedjük, mert akkor nagyon könnyen beteljesedik az, hogy helytelen útra tévedünk, a melyről a törvényhozásnak visszatérni sokkal nehezebb, mint egy egyszerű jogi vagy társadalomtudományi egyesületnek. (Elénk helyeslés.) Ezek előterjesztése után rátérek arra a tárgyra, a melyről tulajdonképen szólani akarok, t. i. a fiatalkori bűntettesek kezelésére és a novellába e tekintetben felvett szabályokra. Itt ismét a megtorlás elmélete az, a mely előtérbe nyomul. A fiatalkorúak közül rendszerint azok szoktak bűnbe esni, a kik nem részesülnek kellő nevelésben; a kik romlott légkörben élnek, zsúfolt lakásokban, erkölcsileg megromlott emberek társaságában és a bűnnek naponkinti szemléletben nőnek fel, ugy, hogy ennek következtében bennük megfelelő erkölcsi érzék és értelem nem fejlődhetik. Ezen szerencsétlen fiatalkorúaknál akkor, a midőn más szerencsésebb gyermekeknél, a kik jobb körben élnek, a jó- és rossz közti megkülönböztetés képessége élesen kifejlődik, tagozódik és egymástól széjjelválik, a jő és rossz megkülönböztetése egyáltalában nem fejlődik ki, sőt azon környezetnél fogva, a melyben élnek, ezen értelmi és erkölcsi fejlődés mindjobban összezavarodik, mindaddig, a mig csak valamely külső, főleg hatósági beavatkozás nem jön közbe, (ügy van!) Természetes dolog, hogy ezekkel szemben a retorziót alkalmazni ugy, amint az más. magasabb értelmi és erkölcsi fejlettséggel bírókkal szemben alkalmazható, egyáltalában nem lehet. (Elénk helyeslés.) Ezekkel szemben, a kik a társadalom hibájából és vétkéből nem jutottak abba a helyzetbe, hogy megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettséggel bírjanak és a kiket ezért felelőssé tenni nem lehet, sem a társadalomnak sem az államnak nincs joga ugyanazon megtorlási intézkedéseket alkalmazni, mint más fejlettebb és erkölcsileg szerencsésebb körülmények között nevelkedett fiatalokkal szemben (Elénk helyeslés.) Ez a tulajdonkéjwni helyes és egészséges kiindulási pontja annak, hogy a btkv. novellájában a fiatalkorúakra vonatkozólag megfelelő intézkedések vétettek fel. A mi azt az állítást illeti, hogy más művelt államok e tekintetben bennünket már nagyon megelőztek, bátor vagyok tisztelettel felemlíteni, hogy ez tévedés, mert mondhatom, hogy Magyarország ebben a tekintetben nem hogy hátramaradott volna, hanem az első zászlóvivők között van. A fiatalkorúakra vonatkozó különös intézkedések, a melyek a novellában vannak, ilyen kimerítő ós helyes irányban Európa egyetlenegy büntetőtörvénykönyvében

; sincsenek meg. (Igaz! Ugy van! balfeJöl) Én nem vagyok barátja annak, ha mi folytonosan a saját hiúságunkat legyezzük, mert akkor nem tudunk haladni. Be kell látnunk a saját hibáinkat, de ép oly joggal tiltakozom, hogy hátiategyük a magunkét ott, a hol előljárunk. A hol megismerjük a mi előnyeinket, ott ne szógyeljük zászlónkat magasan lobogtatni a czivilizáczió munkájában. Még egyre kell reflektálnom, nevezetesen arra, hogy itt felemiitette több előttem szóló képviselőtársam, hogy a fiatalkorú bűnösökre vonatkozólag életbeléptetendő szabályok tekintetében nálunk tulajdonképen semmi előkészület nincsen. így többek között pl. Bródy t. képviselőtársam azt mondotta, hogy e javaslat intézkedésének nincsen meg a talaja, hiányoznak a szükséges előfeltételek, és hogy a törvényjavaslatban csak a szándékot lehet üdvözölni. Hasonlóképen Kelemen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy hiányzik minden előfeltétel, csak a papiroson vannak meg az előfeltételek. Mondhatom, hogy a tulajdonképeni előfeltételek a maguk teljességében nemcsak nálunk nincsenek meg, de nincsenek meg Európa egyetlenegy országában sem, sőt az Eszakamerikai EgyesültÁllamokban sem. Ahhoz, hogy ezek a feltételek meg legyenek, hosszabb időnek, éveknek kell eltelni, mert ezeket egyszerre megteremteni nem lehet. Ezen intézmény mindenütt teljesen uj, fejlődésben levő dolog, természetes, hogy az előfeltételeknek is hosszabb időre van szükségük, mig ez az intézmény tökéletessé válik. Egyet azonban ki kell jelentenem, hogy nálunk Magyarországon az előfeltételek relatíve örvendetes módon megvannak, hogy a büntetőtörvénykönyvnek a fiatalkorúakra vonatkozó ezen intézkedései életbelépjenek. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy meg van nálunk az állami gyermekmenhelyekről szóló törvény, mely nemcsak törvény, ós nemcsak papiiroson van, hanem életbe is van léptetve, és pedig igen szép módon. Ma már az egész országot behálózzák az állami gyermekmenhelyek intézetei. Ott van Budapest, Kolozsvár, Debreczen, Arad, Nagyvárad, túl a Dunán Veszprém, és még számos hely, a melyek mind apró fiókokkal vannak ellátva és a melyek hatáskörüket nemcsak a városokban, hanem a vidéki helyeken is betöltik. Nálunk az állami menhelyeken 38.500 elhagyott gyermek gondoztatik. Méltóztassék figyelembe venni, hogy a belügyminiszter ur híres 60.000. számú rendelete kimondotta, hogy elhagyott gyermekek alatt nemcsak azok értendők, a kik fizikailag el vannak hagyva, hanem azok is, a kik minden erkölcsi nevelést nélkülöznek, vagy a kik nem részesülhetnek abban a nevelésben, a melyben részesülniök kellene. Ezáltal meg van adva a lehetőség arra, hogy ezen menhelyeken mindazon gyermekek felvétessenek, a kik a jövendő romlásának, a