Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-337

3'/0 337. országos ülés 1908 június 2-án, kedden. bűntettekre, a melyek a büntetőtörvénykönyv különös részében börtönnel büntettetnek. A másik irány, a mi ellen szintén kifogásom van, az, hogy a büntető-novella szerint Id van zárva a feltételes elitélésből az is, a ki a bűncselekményt aljas indokból követte el. A büntető jogtanitás szerint a bűncselekménynek motivuma sohasem leket minősítő körülmény, mindig csak enyhítő vagy súlyosító. És mi a büntető gyakorlat szerint a legaljasabb motívum ? A nyereségvágy. Ennélfogva félek, hogy a bíróságok gyakorlatának nizusa odavezetne, hogy a vagyon elleni bűncselekményeknél egyáltalában nem alkalmaznák a büntetés feltételes elengedését, mivel azt aljas indokból elkövetettnek fognák fel. Az aljas indok, vagyis a motívumnak — hogy ugy mondjam — nobilitása vagy innobilitása a bírónál, mikor a büntetés feltételes elengedéséről gondolkozik, nem egyéb, mint egy sugár arra nézve, hogy megítélje, vájjon az a bűnös tisztességes ember vagy nem. Egy hang (balfelől) : Hogy volna tisztességes ! Nagy Sándor : Már ugy értem, nem hogy tisztességes, hanem, hogy a büntetés feltételes elengedését megérdemli-e, hogy romlott-e vagy nem, hogy lehet-c remélni, hogy becsületes útra tér, vagy nem. Már most a bírónak meg kell adni azt a hatalmat, hogy azt mondjuk neki: ha látod, hogy valaki aljas indokból követ el bűncselekményt, mindenesetre van egy indicziumod, hogy ez az ember romlott ember, tehát légy óvatos, vájjon felfüggeszted-e feltételesen a büntetést; ha azonban látod, hogy valaki lop, sikkaszt vagy mit csinál, de mikor előtted áll, olyan bűnbánást tanusit, hogy mégis az a meggyőződésed, hogy megérdemli a büntetés felfüggesztését, akkor ne zárjuk el a birót és ne kössük meg a kezét. Tehát nézetem szerint kasszálandó volna ez a pont és meg kellene engedni a bírónak, hogy teljesen szabad belátása szerint járjon el, vagyis ily irányban nem kötném meg a bíróság kezét. A harmadik irány az, hogy a 4. §-ban megengedi ez a büntető-novella, ellentétben a novella egész indokolásával, hogy akkor is végre lehessen hajtani a felfüggesztett büntetést, ha valakit felmentenek annak folytán, hogy a magáninditvány visszavonatott. Az egész indokolás azt mondja, hogy egy ilyen felfüggesztett büntetést csakis akkor lehet végrehajtani, ha az illető később bűntett vagy szándékos vétség miatt fogházra elitéltetik. Az indokolás kifejti, hogy kétféle rendszer van ; némely rendszerek csak akkor hajtották végre a már kiszabott és feltételesen elengedett büntetést, ha újólag bűncselekményt követett el az illető, mások akkor is, ha rossz magaviseletet tanúsított. A jelen esetben ellentétben van ezzel az utolsó bekezdés, mert nekem az a meggyőződésem, hogy ha megadom a bírónak azt a jogot, hogy akkor is hajtsa végre a felfüggesztett büntetést, ha a magáninditvány visszavonása folytán felmenti az illetőt, ez visszaélésekre, illetőleg ki nem deríthető tényállásokra vezet, mert hiszen ha visszavonja az a magánvádló az indítványt, akkor a bírónak sem módja, sem joga nincs, de a terheltnek sincs sem joga, sem módja, sem pedig kedve, hogy összes mentő bizonyítékait produkálja. így tehát ez a harmadik irány, a melyben nézetem szerint a feltételes elitélésnek itt az első fejezetben kontemplált intézménye szélesítendő volna. Megszükitendő volna azonban két irányban. Az első irány az, a miben én tisztán Edvi-IUésnek, a nagy büntetőjogásznak azon érvelését• követem és fogadom el, hogy pénzbüntetésnél nem engedném meg a büntetés feltételes elengedését; mert a pénzbüntetésre nézve egyáltalában nem állanak fenn azok a motívumok, a melyek fennállanak a fogházbüntetésre nézve. A pénzbüntetésnél ugyanis nincsenek meg azok a meggyalázó motívumok, — ha valakit pénzbüntetésre ítélnek — mint a melyek megvannak a fogházbüntetésnél. Tehát az a czól és a kérdés, hogy az illetőt megóvjuk a kontágiumtól és másfelől az erkölcsi meggyalázástól is és ne adjunk neki az erkölcsi mellett materiális büntetést, a mely itt fenn nem foroghat. De már csak azért sem tenném ezt, mert hányszor van a büntetőtörvénykönyv szerint a főbüntetés pénzbüntetésben kiszabva % A nagy büntetőtörvénykönyvi kódex szerint összesen három esetben : a becsületsértésnél, a jogtalan elsajátításnál és a közveszélyes cselekvéseknél. Már pedig ebben az országban legtöbbször becsületsértésre szabatik ki, mint főbüntetés a pénzbüntetés, mert a többi két cselekmény ritkán fordul elő. A mikor a pénzbüntetés mellékbüntetés, arról nem beszélek, mert tudjuk, hogy a főbüntetés, a szabadságvesztés sorsát, követi a mellékbüntetés. A becsületsértés igazán a legsjDecziálisabb jogsérelme a megsértettnek. A becsületsértés sokkal kevésbbé sérelmes a jogrendre nézve, mint más bűncselekmény. A becsületsértés jogsérelme unszolván tisztán a megsértett egyéniségét sérti. (Igaz ! Ugy van !) Már most, t. ház, nálunk, a hol tudvalévőleg nagyon könnyen megy a becsületsértés, és nagyon gyakran fordul elő, én nem adnám meg azt a lehetőséget, hogy a sértett még azt az elégtételt se kapja meg, hogy daczára annak, hogy megállapítja a bíróság neki a becsületsértés jogsérelmét, mégis az elégtételt nem ka}3Ja meg, hanem még azt a pénzbüntetést is felfüggesztik. (Helyeslés.) Én nem vagyok fiskálitású gondolkozású pénzügyi tekintetben akkor, a mikor nagy humanitárius, szocziálpolitikai és igazságügyi kérdésekről van szó, de ha ezeket a becsületsértésekből folyó pénzbüntetéseket nem függesztjük fel, hanem a büntetéspénzekből befolyó alapot szaporítjuk velük és javítóintézetek építésére és rabsegélyezésre fordítjuk, sokkal többet tettünk a kriminalitás apasztására, mint a mennyit apasztottunk a kriminalitáson az által, hogyha a pénzbüntetésre nézve is kimondjuk, hogy feltételesen fel lehet függeszteni. (Helyeslés.) Az osztrák 1893-iki javaslat is így kontemplálta ezt. Az uj osztrák javaslat még nincsen