Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 szűnni, de Isten tudja, hogy mikor, mert hiszen, lia tudnók, hogy ez megszűnik, akkor számításba lehetne venni. De ha talán megszűnik, akkor majd gondoskodhatunk a továbbiakról. Ma azonban arra, hogy nagy intézményekkel fejleszthessünk valamit, pedig csak nagy intézményekkel és költséges intézkedésekkel lehetne az állami közoktatást behozni, mondom, az ma lehetetlen, különösen addig, a mig a személyi követelések és igények nincsenek kielégítve. Bozóky Árpád: A katonák ! Bedőházi János: Azok is hozzájárulnak. Arról azonban még nem szólottunk. De mindenki előáll bizonyos igényekkel, követelményekkel, a melyeket igy vagy amúgy, de ki kell elégíteni. íme, t. képviselőház, ezek az indokok, a melyek miatt daczára annak, hogy meggyőződésem az, hogy igenis a magyar kultúra emelkedését és biztos haladását csupán csak az egész közoktatás államivá való tétele biztosítja, én ezzel a követeléssel mai nap nem tudok sürgetőleg előállani és lelkiismeretemet egyáltalán megnyugtatva érzem, ha elmondom, hogy igenis ez a követelmény él, ez a törekvés él és e törekvéseknek Magyarországon és a függetlenségi párton vannak hívei. (Mozgás.) Bozóky Árpád: Voltak ! (Felkiáltások a baloldalon : Vannak ! Kevesen !) Bedőházi János: Ha nem volnék híve, nem szólanék erről. (Zaj. Elnök csenget.) Egyet azonban meg kívánok jegyezni, hogy az én nézetemet, felfogásomat, véleményemet e kérdésről teljesen tisztába hozzam : azt, hogy én a közoktatásnak és köznevelésnek államivá tétele által közoktatásunkból a keresztény világnézletet egyáltalán kiirtani úgyszólván, vagy mellőzni a krisztusi tanokat, mint a közoktatásnak, az erkölcsi nevelésnek egyik főtényezőjét. egyáltalán nem óhajtom. (Élénk helyeslés.) Tudom azt, hogy Magyarország nemzeti művelődése, egész társadalma ar keresztény világnézleten épül fel. (Igaz! Ugy van!) A krisztusi tanok ápolását mellőzendőnek nem tartom, hanem igenis mindig fentartandónak és ápolandónak tartom. (Élénk helyeslés.) A közoktatásügyi költségvetést ha átnézzük, egyáltalán nem mutatja még teljes képét a mi közoktatásunknak. Nem tekintve a felekezeti tanintézeteket, a melyeknek azonban a nyomát az állami közoktatási tárcza költségvetésében megtalálj ok, nem találunk meg még sok közoktatási intézményt ennek a tározának a keretében, hanem azokat más tárczák költségvetésében látjuk. Itt bizonyos anomáliát észlelünk. így pl. az erdészeti .és bányászati szakoktatás a pénzügyminiszter hatáskörébe tartozik, pedig az erdészet tulajdonképen a földmüvelés ügyéhez való. A földművelési oktatáshoz a gazdasági oktatás tartozik helyesen. Az ipari szakoktatás a kereskedelmi tárczában található meg, de már a kereskedelmi szakoktatás a vallás- és közoktatási tárczában van. És ide veszem egyáltalán a katonai szakoktatást, a mely véleményem szerint szorosan odatartozik az áltamájus 20-án, szerdán. 31 lános közoktatáshoz, most pedig a hadügyi tárczánál található, sőt fájdalom, magyar ifjakat oly intézetekben is oktatnak, a melyekre közvetlenül a magyar országgyűlésnek semmi befolyása, ingerencziája nincs. Pedig ezen közös katonai nevelőintézetek, véleményem szerint, az országgyűlés ellenőrzése alatt a magyar kormány hatáskörébe keüene, hogy tartozzanak. Ez az állapot az én véleményem szerint helytelen. A közoktatás czélja, t. ház, egyfelől az, hogy az általános műveltségi állapotot, a kulturális szinvonalat az országban, a népben és a társadalomban emelje, de másfelől egyik feladata az is, hogy gondoskodjék kellő számmal, hogy legyenek alkalmas, szakképzett egyének, a kik a közszolgálat terén kidőlteket vagy a nyugalomba vonulókat fel tudják váltani. De nemcsak erről kell gondoskodnia. Olyformán van ezzel a közoktatási kormány, mint pl. egy nemzeti bank, a melynek nemcsak a hitelnyújtásról, nemcsak a hiteligények kielégítéséről kell gondoskodnia, de sokszor feladata a hitel megszorítása is. A közoktatásügynek is feladata kell, hogy legyen, hogy néha egyes pályákra, egyes hivatali állásokra való tódulást (Zaj. Elnök csenget.) megakadályozzon, megszorítson. És, t. ház, nálunk, a mint látom, erre igen, igen nagy szükség van. Ez alkalommal pl. csak azokat a pályákat veszem, azokat a közszolgálati pályákat, a melyekhez kvalifikált egyén, érettségi bizonyítvány vagy főiskolai, egyetemi bizonyítvány vagy diploma szükségeltetik. Van 30.000 állami hivatalnok, állami tisztviselő, a kiktől diplomát, de legalább érettségi bizonyítványt követelnek. Ezek csak ugy hirtelen összeszedett statisztikai kimutatások, de körülbelül találók. Van 6000 közigazgatási tisztviselő, 6000 ügyvéd és közjegyző, 5000 orvos, 8000 lelkész, a kiknek egy részétől, a görögkeleti lelkészektől, nem kívántatik érettségi bizonyítvány, különben volna körülbelül 9000; van továbbá 5000 mérnök, felekezeti tanár és más ilyen professzionátus ember. Van tehát körülbelül 60.000 olyan állás Magyarországon, a melynek elnyerésére szükséges az érettségi bizonyítvány, tehát a középiskola elvégzése. A katonatisztek ebben nincsenek benn. Ebből évenként megüresedik, ha nagy számot veszünk, 4%, de a mint összeszámítottam, 1906-ban mikor nagy főispáni nyugdíjazások és minden efélék voltak, 3%-nál alig volt több. De vegyük bőven, vegyünk 4%-ot. Ez esetben 2400 kvalifikált, érettségit tett emberre van szükség a megüresedett állások betöltésére. Magyarországon ellenben évenként egy régi átlag szerint 4000 ifjú tesz érettségi vizsgát, a kik tehát elhelyezésre várnak, de annyi hely nincs, hogy mindnyájukat elhelyezni lehetne. Ha csak 500 marad fenn évenkint, akkor is évről-évre szaporodik a szám és utoljára egy egész légiója lesz az u. n. szellemi proletároknak, a kik csak várnak, várnak és tisztán csak alaki képesítettségüknél fogva igényeket táplálnak, sürgetnek, protekcziót keresnek, vagy hivatal után szaladgálnak, közben természetesen munkátlanul