Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.
Ülésnapok - 1906-336
352 336. országos ülés 1908 június 1-én, hétfőn. Holló Lajos: A mikor t. ház, bezárultak a törvényhozás kapui, akkor történt az a megdöbbentő kijelentése a közös külügyminiszternek állitólag Európa megnyugtatására, hogy a külügyeknek sikeres vezetése csakis közös gazdasági egység mellett lehetséges. Hát hiszen egyéni véleményeket lehet táplálni mindenféle miniszteri székben, lehet a közös külügyminiszteri székben is, de az alkotmányosságnak micsoda formája az, (Igaz! Ugy van !) a mikor a külügyminiszter egy olyan többségre támaszkodik, egy olyan alkotmányos pártra, a melynek homlokegyenest ellenkező álláspontja van, a mely egészen más szempontokból járult hozzá ennek a gazdasági kiegyezésnek a megkötéséhez ? Micsoda helyzet az, a midőn a mi alkotmányos szervünk, a mely a mi bizalmunkból foglalja el helyét és a mi bizalmunk folytán táplálkozik azoknak a megszavazott költségvetési tételeknek a felhasználásából, a kiegyezés megkötése után rögtön szükségesnek találja, hogy ledöntse ezeket az illúziókat, a melyek a nemzet lelkében keletkeztek és megnyugtassa kifelé a külföldet aziránt, hogy ebben a tekintetben Magyarország a kivánt változtatásokat elérni nem remélheti. (Zaj.) Ezek sajnos tapasztalatok, (Igaz ! Ugy van • !) s mi akkor ne kívánjuk a helyzet tisztázását, a midőn látjuk, hogy az áldozatok, a melyeket a nemzet meghozott a közös gazdasági viszony fentartására, elfogadtatnak, azonban a mikor a nemzet javára szolgáló alkotásoknak az ideje elkövetkeznék, akkor ismét csak a negáczió, a tagadás és a semmibevevés következik be. (Igaz ! Ugy van !) Kmety Károly: Le kellett volna szavazni! Megérdemelte volna! Holló Lajos: Hát, t. képviselőház, én megengedem azt is, — sőt, ezt én is vallom . . . Bozóky Árpád : Tessék megbuktatni! (Halljuk ! Halljuk !). Elnök : Csendet kérek ! Holló Lajos: ... — hogy bizonyos dolgoknak nagyon előtérbe tolása és a helyzetnek korai megoldása sokszor nem áll a kormánynak módjában, bár bizonyos kormányzati akcziónak nagy czélok érdekében ismét sokszor sikere szokott lenni. (ügy van!) De hát helyes. Áll az a felfogás, hogy a mi magunkra vállalt feladatunkat oldjuk meg, az általános választói jogot valósítsuk meg, s akkor azután jöhet ezeknek a kérdéseknek a tisztázása. (Zaj). De már látszik, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy minél tovább terjesztjük a mi működésünknek idejét, annál több közbeeső, (Ugy van! balfelől.) zavaró cselekmény és körülmény jön, (Igaz ! Ugy van! Felkiáltások a baloldalon : Ez a baj!) a melyek az irritácziót folytonosan csak fokozzák. Most nagyon helyesen tette az igen t. belügyminiszter ur — teljes mértékben hozzájárulok az ő felfogásához, — hogy azt mondotta, hogy a nyári szünetek előtt már nem akarja az általános választói jogot beledobni a közéletbe, (Helyeslés.) őszszel majd megvitatjuk és törvényerőre emeljük azt. Ehhez a felfogáshoz, ismétlem, teljes mértékben hozzájárulok, (Helyeslés.) de íme ebből is következik az, hogyha mi nem három, vagy két és félesztendő multán, de már két éven belül, már az idén megcsináltuk volna az általános választói jogot, akkor pl. elmaradt volna a katonatiszti fizetéseknek a felemelése, (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) az nem következhetett volna be, akkor az ki lett volna zárva, ki lett volna kapcsolva. (Ugy van !) Es kérdés, t. ház, — nem kételkedem a t. kormány egyetlen tagjának jóhiszeműségében sem — vájjon, ha még tovább viszszük ennek a helyzetnek a folytatását, nem kapcsolódnak-e majd be ismét olyan zavaró körülmények, a melyek újból azt fogják előidézni, hogy nem a mi soraink bomlanak meg, — vagy ha azok nem is — de a nemzetnek a közfelfogása (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) fog meginogni, elgyengülni ennek a politikának, de különösen a függetlenségi politikának sikere irányában ? (Igaz ! Ugy van! balfelől.) Pedig hát mi nem akarunk ugy járni, •— megfordított sorrendben — mint Mózes járt, a mikor hosszú időn át utaztatta az ő népét azért, hogy kipusztuljanak azok a generácziók, a melyek még a szolgaság korszakában nőttek fel. Mi nem akarjuk, hogy a függetlenségi párt ezen hosszú vándorlásai közben (Igaz! Ugy van!) soraiból mind elveszítse azokat a függetlenségi törekvéseket és talán függetlenségi embereket is, (Igaz! Ugy van !) a kik hosszú és nagy áldozatokkal állottak a függetlenségi törekvések mellett, mert így megérnők azt, hogy lassanként a nemzeti bizalomtól megfosztott guvernementális párttá lesz a függetlenségi párt, a mely rendelkezésre áll ugyan a kormánynak, de a melynek háta mögött nem lesz ott többé a nemzetnek bizalma. (Igaz ! Ugy van !) Avagy lesz egy ohyan párt, a mely felveheti ugyan a harczot, de letört reményekkel, felveheti a harczot a nélkül, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) hogy a nemzetnek beléje helyezett bizalmát, a nemzet jövőjének reája bizott képviseletét és a nemzeti óhajtások keresztülvitelét, midőn többséghez jutott, méltóan reprezentálni tudná. Ennek egyáltalán nem akarjuk kitenni az országot ; sem pártunk összemorzsolásának, sem a nemzeti bizalom ezen megingásának a függetlenségi törekvések iránt. Azért óhajtjuk, hogy ne jöhessen közbe más, zavaró mellékkörülmény; ne szapo-ritsuk azt a gyuanyagot, a melyet azután az ismertetett »ellenzék« aztán kinn ürügyül használhasson, — nem t. barátaimról szólok itt, a kik jóhiszemű harczosai az eszméknek és elveknek — hanem azokról, a kik kivülről felhasználják ezt, mint lázító anyagot a nemzeti erők gyengítésére. Ez teszi szükségessé, hogy mi ebben az irányban a helyzetet mielőbb tisztázni kívánjuk. (Helyeslés.) De t. ház, ha szabad még egy pár szót szólanom, (Halljuk ! Halljuk !) talán akadályba ütközik ez a tisztázás felfelé. De vájjon ez az irritaczió csak abból ered-e, hogy felfelé a helyzet nincs tisztába hozva 1 (Ugy van! Ugy van! balfelől.)
