Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-336

336. országos ülés iO> Nem ered-e abból is, hogy közöttünk sincs tisztázva a helyzet ? (ügy van ! Ugy van ! bal felől.) Távol állok attól, hogy kétségbevonjam, hogy a legnemesebb törekvések vezetik és irányítják azokat, a kik ezen irányban fáradoznak, és őszinte lélekkel mondhatom, hogy a függetlenségi párton mindenki arra törekszik, hogy ezen mozgalmaknak és törekvéseknek sikere legyen; de méltóztassék figyelembe venni, hogy mennyire bizonytalanságban tartja a közvéleményt az is, ha ezen irányban nem látja a helyzetből való kibontakozást; (Helyeslés.) ha nem látja, hogy a függetlenségi párt, hogyha harczban áll, csak egy front ellen kénytelen-e harczolni. Mert egészen más harczi manővert folytatok, ha tudom azt, hogy más irányban is kell védekeznem, hogy hátvédeket és oidalvédeket is kell felállítanom ; ha tudom, hogy a nemzet közvéleményének ébrentartása, felrázása nekem kötelességem. Mert ilyen kormányzati rendszer még a világon nem volt, a minőben most a függetlenségi párt van. Vannak pártok, a melyek az ellenzéki agitáczió fegyvereivel élnek és vannak kormányzó pártok, a melyek még csak annyiban állnak és csak annyiban kell, hogy álljanak rendelkezésére a hatalmi eszközök, hogy keresztülvigye kívánságait, akaratát, a mivel a nemzetet felfrissíti elhatározásában és kiűzi azokat a szervezeteket, a melyek élete ellen törnek. Ez a két hatalom áll rendelkezésre : az ellenzéki agitatil vagy a hatalmi szervezkedés, a melyeket legális formában kell a czélok megerősítésére felhasználni. De az csak a régi, istenitéleti időkbe való dolog, hogy egy felfegyverzett, vértezett, vasbaöltözött harczossal szemben álljon egy mezítelenre levetkezett egyén, a ki csak a mellével, a ki csak a hitével és a ki csak az elveibe vetett reménységgel küzd a vértezett erő ellen. (Élénk helyeslés.) Hol láttak még olyan kormányzó többséget, a melynek támogatnia kell a fennálló hatalmat, de semmi erő sem áll rendelkezésére, hogy megerősítse azt a bizalmat, a melyet hozzáfűznek, hogy megerősítse a szervezetét ? Azért óhajtjuk mi — midőn tudjuk azt, hogy őszinte és lojális politikusok szövetségével állunk szemben — a nemzet megnyugtatására a helyzetnek azt a tisztázását, a mely eldönti, hog}

r ez a harcz, a melyet majd vívnunk kell, nem talál-e majd szemben bennünket; hogy a hazafias pártok és államférfiak egybetömörült sorokban, egy falanxban vonulnak fel, hogy azt a harczot felfelé megvívják. Ez a reményünk, ez a hitünk, de ezen irányban megnyugvásunk is kell hogy legyen. Mert ha hosszú, időn keresztül ismét elernyedést hoznak a szervezetbe ; ha az egyik kérdés, sajnos, egyik barátunkat fosztja le a mi testünkről, a másik kérdés pedig másik barátunkat, ha egyik kérdésben az egyik, a másikban a másik országrész vagy kerület fordul el tőlünk bizalmával, akkor mi lesz az eredmény ? A függetlenségi párt, a melyet sokkal több felelősség terhel, mint a többi koaleált pártokat, (Helyeslés.) mert mint többség, önmagában EÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIX. KÖTET. í június 1-én, hétfőn. 353 is képes lenne és képes lehetne arra, hogy a kormányzás feladatait ellássa . . . Egy hang (a középen) : Vegyék át! Holló Lajos: . . .tehát a nemzetet közelebb vigye azokhoz az elvekhez ; mondom, a függetlenségi párt minden tagjában él az a törekvés, hogy ezen irányban haladjunk előre. De épen az a lojalitás, a melylyel a velünk szemben álló politikusok, tudjuk, fel vannak fegyverezve, teszi lehetővé, hogy nyíltan mondjuk meg: leghelyesebb ezen kérdéseket, a melyek a közvéleménybe be vannak dobva, az irritáczió megszüntetése miatt mielőbb megoldásra vezetni. Nem időszerű, nem is akarom szóba hozni, hogy mik a mi vágyaink és törekvéseink azokban a nagy czélokban, amelyeket magunk elé tűztünk, a melyekben találkoznunk kell. A ragaszkodás bizonyos régi intézményekhez teljesen jogosult lehet és meggyőződésből is eredhet; de ha a nemzet a maga ítéletével már döntött bizonyos kérdések felett, akkor a ragaszkodásnak azon mértékét nem szabad alkalmazni többé mint azelőtt. Voltak régen a mi történelmünkben ilyen nagy fordulatok, a midőn nagy, kiváló politikusok lettek ilyen nagy dilemmák elé állítva, a mikor pl. az októberi diplomával szemben Apponyi és mások, a kik addig a nemzeti álláspontot más alakban vélték látni, félreállottak. A mikor Deák Ferencz nagy küzdelme a nemzetnél eldöntötte a kérdést, akkor azok az emberek többé az ő álláspontjukhoz nem ragaszkodtak, mert nem gondolták helyesnek a nemzeti felfogással szemben az eltemetett rendszerhez, a régihez való ragaszkodást. (Ugy van / Ugy van ! balfelöl.) És ha az időket nézzük, ha nézzük azt, hogy a mikor 1867-ben ezen viszonyokat megteremtették, hogy ezek az emberi alkotások, a melyek akkor helyesen oldották meg a nemzet és a korona közötti viszályt és egy nagy, szerencsés expedienst teremtettek a nemzet akkori ügyeinek lebonyolítására : kérdezhetjük, vájjon a mostani, megváltozott körülmények között ugyanazon helyzettel állanának-e szemben, ha ugyanazon alkotóknak kellene most cselekedniök % Hiszen a tőlünk délre lévő államok akkor még nem volíak önálló államok. A nagy török birodalom kötötte le ezeket a nemzeteket, a melyek ma mint önálló államok állanak velünk szemben, a melyek nemzeti léte oly nagy hatással van a mi életünkre, a melyek a mi nemzetiségeink és az idegen szervezett államhatalmak között oly élénk viszonylatokat teremtettek, hogy ezt a helyzetet másképen mint egy erősebb nemzeti szervezettel, szuverenitásunk nagyobb mérvű kiépítésével nem lehet ellensúly óznunk. Ha, látjuk azt, hogy Károly román király nemzeti király, a kinek nemzeti hadserege van, Magyarországon pedig nincsen nemzeti hadsereg, nincsen nemzeti erő, szuverenitás és az legfeljebb csak a zsandárokban nyilatkozik meg, ha látjuk, hogy nemzeti intézkedéseink idegen hatalomnak állnak szolgálatában, a melynek szemében a nemzetiségek csak olyan népfajok és törzsek, mint az államalkotó, ezer év óta itt élő magyar faj; 45