Képviselőházi napló, 1906. XIX. kötet • 1908. május 20–junius 4.

Ülésnapok - 1906-328

328. országos ülés 1908 május 20-án, szerdán, 29 melyekből népoktatási szükségleteinknek bővebb dotálására számítunk. Ennyit tárczámnak tanügyi részét illetőleg. Hiszen rendelkezésére állok a még felszólalóknak hogy minden részletre nézve felvilágosításokat adjak. Áttérve most az egyházi ügyekre (Halljuk ! Halljuk!), megemlítek itt egy kérdést, a mely itt a házban először hozatott fel, és a melyre nézve Ígéretet tettem, hogy azzal foglalkozom és azt megoldásra viszem. És ez a székely kepe kérdése. Ez a kérdés közeledik a megoldáshoz. Az adathalmaz össze van gyűjtve, az előmunkálatok készen vannak, a bizottság, a melyet annak letárgyalására küldtem, azzal legközelebb foglalkozni fog, ugy hogy a jövő költségvetés alkalmával már abban a helyzetben leszek, hogy egészen konkrét előterjesztést tehetek. (Helyeslés.) Még a nagy kardinális egyházi kérdéseket illetőleg, azok kapcsán, a melyeket igen szépen elmondott Zichy Wladimir t. barátom, kívánok nyilatkozni. Ujat e tekintetben nem mondhatok. Egyszerűen hivatkozhatom elvi álláspontom jellemzéséül azokra, a miket az 1907. évi költségvetés alkalmával elmondottam, és a melyek akkor a házban általános helyesléssel találkoztak. Mégis kibővithetem azokat valamivel. Azoknak a nyilatkozatoknak a veleje az volt, hogy az 1848 : XX. t.-cz. fokozatos végrehajtása érdekében az állami költségvetésbe felvett összeget állandósítani akarom törvényhozásilag, még pedig oly módon, hogy az abban részesedő egyházak ahhoz alapitványszerü tulajdonjoggal birjanak. (Helyeslés.) Részletesen erről nyilatkozni azért nem volna helyes, mert az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-a értelmében azok az intézkedések, a melyek e szakasz végrehajtása érdekében történnek, az érdekelt egyházak előzetes meghallgatásával kell hogy történjenek, és ez a meghallgatás még eddig nem eszközöltetvén; előbb talán nem volna czélszerü és helyes részletesen nyilatkozni. (Helyeslés.) Azt a megnyugvást adhatom a t. háznak és azoknak, a kiket az országban ez az ügy érdekel, hogy nekem -az a szándékom, hogy a politikának minden ezután bekövetkezhető oszczillácziójával szemben ezek az egyházak ennek a segélynek birtokában ugy -legyenek biztosítva, hogy csak forradalmi időkben, a mikor minden jog meginog, lehessen ettől őket megfosztani. (Helyeslés.) Egyúttal megmondom azt is, hogy a törvényjavaslat, a melyet e tekintetben benyújtani szándékozom, nem szorítkozik csak arra, hogy egy nagy lépéssel előre vigye az 1848: XX. t.-cz. 3. §-ának végrehajtását, hanem körülbelül teljesen biztosítani fogja a 2. §-nak tökéletes és precziz végrehajtását az egész vonalon. (Éljenzés.) Ezen a téren minden kormányzati intézkedést és teendőket megteszek, minden felmerülő esetben, annak a törvénynek az értelmében ; de részben, különösen az illetéktelen megterheltetések megszüntetése tekintetében, törvényhozási intézkedések is szükségesek, még pedig határidőhöz kötve, s ezek az én óhajtásom szerint a törvényjavaslatban benn fognak foglaltatni. (Helyeslés.) Egyidejűleg foglalkoztam — és olyan stádiumba hoztam, hogy csak a legvégső retortákon kell az ügynek keresztülmenni — a katholikus autonómia kérdésével, (Helyeslés.) a melyet nem olyan értelemben akarok törvényhozásilag szabályoztatni, hogy a szervezet törvény által állapittassék meg, mert hiszen ez az autonómia létesítésének mindjárt kezdetben a negácziója volna; (Ugy van!) hanem, a mint a többi egyházakra nézve történt: hogy beczikkelyeztessók az autonómiához való jog és megállapittassanak azon keretek. a melyek hazai jogfejlődésünknek megfelelnek és a melyeken belül azután a szervezkedés az illetékes tényezők által megtörténik. (Helyeslés.) Ugy hiszem és ugy remélem, hogy mind ennek a két törvényhozási akcziónak tekintetében, mely a hazai történelemben leghatalmasabb egyházi tényezők jogos igényeit párhuzamosan előbbre viszi, számithatok a ház minden tagjának és a magyar közvéleménynek osztatlan támogatására. (Általános élénk helyeslés.) Hiszem, hogy ezzel nemcsak az illető egyházaknak jogos egyházi érdekeit elégítem ki, a mint Zichy Vladimír t. barátom mondta, hanem meg vagyok győződve, hogy rendkívül nagy, uj erősségét építjük fel a nemzetnek minden oly támadással szemben, a mely azt akárhonnét valaha érheti. (Helyeslés.) Ebből a magas szempontból kérem a t. házat, hogy ezen ügyeket felfogni méltóztassék. Nekem az a reményem, az a törekvésem, sőt az a hitem, hogy ha a ház a maga működését egy ideig még folytatni hajlandó, abban a helyzetben leszek, hogy minden közbeeső stádiumon keresztülvive a dolgot, még a nyári szünet előtt ezen kérdések törvényhozási részét itt e házban előterjeszthetem. (Élénk helyeslés.) A mi pedig a katholikus kongrua rendezését illeti, a dolog szintén abban a stádiumban van, hogy, ha valami rendkívüli akadály nem merül fel, egyidejűleg ez is törvényhozásilag rendezhető lesz, annyival is inkább, mert az állam részéről ezen ügy rendezése tekintetében az eddigivel szemben rendkívül csekély költségtöbblet vétetik igénybe. Azonban nagyon j ól tudom, hogy a lelkészi kongrua rendezését meg nem oldhatja az a novelláris intézkedés, a melylyel egyszerűen a törvény, az 1898. évi XIV. t.-cz. intézkedései a mindkét szertartású római katholikus lelkészekre is kitérj esztetnek, bizonyos feltételek alatt, melyek az egyház részéről kívántatnak ; ezt a novelláris intézkedést a legideiglenesebb hézagpótlónak tartom. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a tökéletes megnyugvást akkor fogjuk elérni, hogyha az lelkészkedő papságnak jogos igényei az ő magas kvalifikácziójához és hivatásához mérten ki fognak elégíttetni. Ez olyan kérdés, a melynek pénzügyi oldalát ma még nem tudom megvüágitaní, csak nagyon hozzávetőleg. Most megindítottam a kutatást e tekintetben, s ha majdan a statisztikai hivatalnak munkaprogrammja a ház elé kerül és a kö&-